"Bartók egyik legnagyobb szellemi nagykövetünk"

 

Népszava

Kodály Zoltán beszél Bartókról.

Akárcsak egy esztendeje, a Bartók-év kezdetén az Operaházban - most 11. évfordulóján is a nagy kortárs és barát, Kodály Zoltán nyitotta meg a budapesti nemzetközi Bartók ünnepséget a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A halhatatlan elődök egyikét, Schummant idézte: a világ összművészete olyan fúga, melyhez koronként minden nemzet hozzáadja a maga szólamát. A mi szép szólamunkat Bartók Béla addig ismeretlen, páratlan színekkel gazdagította, mintegy a XX. század zenei nyitányaként. Egyik legnagyobb szellemi nagykövetünk ő - ahogy ünnepi megemlékezésében Darvas elvtárs nevezte.

Az ünnepi ülésen felszólaló Sabin V. Dragoi, a bukaresti folklór intézet igazgatója a román-magyar megértés örök szimbólumaként, Radwan Fathy egyiptomi tudós, az arab zene és az arab nép mély ismerőjeként, Eugen Suchon szlovák zeneszerző, a szlovák nemzeti öntudat nagy ébresztőjeként említi a nevét.

- Ahol Bartókra emlékeznek, ott Franciaország képviselőjeként is meg kell szólalnia - mondja Henry Barraud, a francia rádió zeneigazgatója. - Mi már nem tehetünk szolgálatot Bartók zenéjének, csupán korunk e nagy klasszikusának muzsikája tehet nekünk. Valahányszor biztosan sikeres műre van szükségünk, újból és újból az ő alkotásihoz fordulunk. (Ó bárcsak már idehaza is itt tartanánk!)

Miss Carpeles, a Nemzetközi Népművészeti Tanács angol titkárnője azt a lángészt köszönti benne, aki világviszonylatban megteremtette a népzene hitelét, elismerését a zene minden fóruma előtt.

A második világháború utáni zenei élet magától értetődő természetességgel kötődött a század két legjelentősebb magyar zeneművészének, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak a munkásságához. 1948 után azonban a szocreál fordulat a zenével szemben is sajátos követelményeket támasztott. Bartók Béla életművét szűkös ideológiai szempontok szerint értékelték újra, és fontos darabjait kiutasították a magyar zeneirodalomból. Dohnányi Ernő 1949-ben elhagyta az országot, Lajtha László belső emigrációba vonulva komponálta műveit. A zeneművekben is a szocialista valóságot kellett megjeleníteniük, pártos és népi szemlélettel, közérthető módon. A zenei élet hivatalos kereteit az 1949-ben létrehozott Magyar Zeneművészek Szövetsége szabta meg. A kiadással kapcsolatos ügyeket pedig az 1950-ben alapított Zeneműkiadó Vállalat fogta össze. A koncertszervezés pedig az ugyanekkor életre hívott Muzsika Nemzeti Vállalat - 1952-től Országos Filharmónia - feladata lett. A kultúrpolitikai fordulat következtében az 1949-1950-es évad végén távozott az Operház karmesteri posztjáról Ottó Klemperer. Az új idők szellemének megfelelően a zeneszerzők is túlteljesítették kongresszusi felajánlásaikat. 1951-ben az MDP II. kongresszusa tiszteletére az eredetileg felajánlott 52 zenemű helyett 43 zeneszerző 63 új szerzeményét nyújtotta be a Zeneművész Szövetséghez.

Szinte az egész világ muzsikájának képviselői úgy emlékeztek meg tegnap a mi Bartók Bélánkról, mint a zene történetének egyik legnagyobbjáról. Ottomár Gorstler, Witold Lutoslawski, s a Tien Cin-i zenekonzervatórium tanára, Ciang Ting-sen egyaránt arról számolt be, hogy a német, a lengyel, a kínai nép növekvő érdeklődéssel fordul Bartók zenéje felé. A kínai professzor hozzátette: - A híres jelszónak, hogy "együtt daloljon minden madár" a bartóki muzsika világviszonylatban egyik legszebb dala.

Vajon eleget tettünk-e már azért, hogy Bartók idehaza igazán itthon legyen? A lezajlott Bartók-év kétségkívül szép eredményeket hozott s a tegnap indult fesztivál még szaporítja majd ezeket. De csak törlesztettünk! S a várható néhány újabb hanglemez, a Bartók-múzeum is csak törlesztés. Csak egy rész abból, amire Vaszilij Kuharszkij zenetudós, szovjet vendégünk célzott: - Annak teljes kivirágoztatására, amit Bartók és Kodály elkezdtek, a mai Magyarországon széles lehetőség nyílik. De a lehetőséget még ezután kell igazán kihasználni. A feladat kettős: a hangversenydobogóktól az iskolai énekoktatásig minden eszközzel el kell vinni műveit a néphez, s ezzel párhuzamosan közelebb kell hozni a népet az ő zenéjéhez. Bartók muzsikájának nemcsak egyes ünnepnapokon, hanem minden nap jelen kell lennie hazánkban, hogy a nép idővel az ő műveiben éppúgy magára ismerjen, mint Petőfi verseiben. Ez lesz az igazi, az ő szelleméhez való megemlékezés.

R. A.