Beruházások visszafogásáról döntött a Minisztertanács

 

Népszava

A Minisztertanács megvitatta az Országos Tervhivatal elnökségének az 1955. évi népgazdasági terv teljesítéséről szóló jelentését. Megállapította, hogy a népgazdasági tervben kitűzött feladatok közül az ipari termelésre vonatkozó előírásokat előreláthatólag túlteljesítjük és a tervezettnél nagyobb mértékű lesz a termelékenység növelése és az összköltségcsökkentési tervek teljesítése is. A munkások és az alkalmazottak reáljövedelmének emelkedése előreláthatólag meghaladja a tervelőírásokat; kedvező jelenség, hogy a belkereskedelmi forgalom a tervezettnél jobban, az előző évhez képest csaknem 10 százalékkal és ezen belül a vegyipari cikkek forgalma több mint 20 százalékkal nőtt.

Nem valósultak meg - néhány cikk kivételével - a növénytermelésre előírt tervfeladatok. A külkereskedelmi forgalomban előreláthatólag nem fogjuk hiánytalanul megvalósítani a kitűzött célt, de jelentős aktív egyenleget érünk el.

A bekövetkezett politikai fordulat - Rákosi Mátyás politikai hatalmának megerősődése - 1955 elején ismét érezhetővé vált a paraszti élet hétköznapjaiban is. Hiszen újra teljes erővel folyt a begyűjtés, ismét elkezdődtek a kollektivizálási kampányok, folytak tovább a tagosítások, lehetetlenné vált a termelőszövetkezetekből történő kilépés. A régi balos kurzus ott folytatódott, ahol 1953 nyarán félbeszakadt. Ez természetesen a politikai feszültségek növekedéséhez vezetett. A változások és változtatások elkerülhetetlenségére a Petőfi Kör agrárvitáján is felhívták a figyelmet. Az itt felszólaló Vas Zoltán irreálisnak tartotta azt a tervet, amely 1960-ra a magyar mezőgazdaság teljes kollektivizálásával számolt. A sztálinista agrár- és parasztpolitikában csak az 1956-os forradalom hozott - átmeneti - enyhülést. Az októberi napokban a falusi társadalmak által megfogalmazott követelések élén a beszolgáltatás eltörlése, az adóterhek csökkentése, a tagosítás leple alatt véghez vitt jogtalanságok jóvátétele, a szabad földforgalom helyreállítása, a termelőszövetkezetekből való kilépés, illetve a szövetkezetek feloszlatásának engedélyezése állt. Ebből maradéktalanul csak a beszolgáltatás eltörlése valósult meg. Ez viszont néhány héten belül kétszer, mert a Nagy Imre-kormány október végi rendeletét, a forradalom eltiprását követően a Kádár-féle rezsim megismételte.

A Minisztertanács megvitatta a terv teljesítését hátrányosan befolyásoló tényezők kiküszöbölését szolgáló intézkedéseket.

A Minisztertanács az 1957-es évi népgazdasági terv jobb megalapozása érdekében mindenekelőtt az anyagellátás megjavítását tartja szükségesnek. Elrendelte, hogy a feldolgozó iparágakban a negyedik negyedévben általában csak a tervezett anyagmennyiséget használják fel, kivéve, ha a népgazdaság érdeke feltétlenül megkívánja egyes cikkekből a terv túlteljesítését.

Korlátozzák a beruházások túlteljesítését

A Minisztertanács az anyag- és energiahelyzet megjavítása érdekében korlátozta a beruházások túlteljesítését, kötelezte a minisztériumokat, hogy a túlszerződések összegének megfelelően, egyes beruházások teljesítését a jövő évre halasszák. A beruházási tervek túlteljesítése korlátozásának megfelelően a Kohó- és Gépipari Minisztérium feldolgozó iparának negyedik negyedévi termelését; az eredeti tervhez képest mintegy 6 százalékkal csökkenteni kell. Ugyanakkor elrendelte a Minisztertanács, hogy az illetékes minisztériumok az év hátralevő hónapjaiban jelentős erőfeszítéseket tegyenek a lakásépítési tervek hiánytalan teljesítése érdekében.

A Minisztertanács agyúttal utasította a minisztereket: szerezzenek érvényt azoknak a rendelkezéseknek, amelyek szerint az előírásoknak meg nem felelő minőségű árukat a kereskedelem a termelő vállalatoktól csak csökkentett áron vehetik át és csak a minőség romlásának megfelelő csökkentett fogyasztói áron értékesítheti.

Az igazgató nagyobb hatásköre

A bér- és munkaügyi tanács javaslata alapján a Minisztertanács határozatot fogadott el egyes bér- és munkaügyi feladatok intézésének egyszerűsítésére. A határozat értelmében a vállalat igazgatója az üzemi bizottság meghallgatásával a jogszabályban engedélyezett bérezési formák közül - a miniszter által előírt irányelveknek megfelelően - olyan bérezési formát alkalmazhat, amilyent a főbb gazdasági célkitűzések elérése érdekében szükségesnek tart. A határozat a műszaki dolgozók premizálásánál is nagyobb hatáskört biztosít a vállalati igazgatók számára. A műszaki haladást szolgálja, hogy a határozat az újításokat önkéntesen alkalmazó dolgozók részére háromhónapos normakedvezmény bevezetését teszi lehetővé. Néhány olyan munkaügyi kérdés eldöntésére, amelyeket eddig a Minisztertanácsnak kellett jóváhagynia, a miniszterek kaptak felhatalmazást. A határozat végrehajtásáról a miniszterek a szakszervezetekkel együttesen intézkednek. A határozat szövegét a későbbiekben a sajtó teljes egészében közli.

A magán kisiparosok és magánosok közületi foglalkoztatása

A Minisztertanács tárgyalt a magániparosok és magánosok közületi foglalkoztatásáról. Határozatot hozott, amellyel lényegesen enyhítette a korábbi korlátozó intézkedéseket és az eddiginél nagyobb lehetőséget biztosít a magániparosok és magánosok közületi foglalkoztatására. A határozat értelmében állami szerv (intézmény, intézet, vállalat), társadalmi szervezet, földművesszövetkezet és kisipari szövetkezet 10 000 forintig terjedő kiadás esetén, a gazdálkodó szerv vezetőjének engedélyével, 10 000 forintot meghaladó kiadás esetén pedig 50 000 forintig terjedően, a felügyeleti szerv engedélyével vehet igénybe magánkisiparost és magánost.

A magánszektor felszámolása, illetve korlátozása 1949 decemberében a 10 fő feletti létszámmal dolgozó kisüzemek, kisvállalkozások államosításával vált teljessé. 1950-től a magánkisiparosok foglalkoztatotti létszámát 3 főben maximálták. Az államosításokat gyakran törvénysértések, koncepciós perek kísérték, ilyen eljárás keretében ítélték el például a MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Rt.) magyar és külföldi vezetőit.

A büntetésvégrehajtás felügyelete az igazságügyminiszteré

A Minisztertanács tárgyalt a büntetés-végrehajtási szervek helyzetéről. Megállapította, hogy a büntetésvégrejhajtás - amely 1952 óta a belügyminiszter felügyelete alá tartozik - az 1953 júniusi határozat óta jelentős eredményeket ért el a szocialista törvényesség megszilárdításában. De még mindig nem kielégítő a fejlődés az elítéltekkel való bánásmódban, a nevelési módszerek tudományos kidolgozásában és azok gyakorlati érvényesítésében. A Minisztertanács határozata megszüntette azt az állapotot, hogy a nyomozószervek és a büntetés-végrehajtási szervek ugyanazon főfelügyelet alá tartozzanak, elrendeli, hogy a büntetésvégrehajtás felügylete 1957. január 1-től az igazságügyminiszter hatáskörébe tartozzék. A Minisztertanács egyben a feltételes szabadságra bocsátás és a büntetés-félbeszakítás jogkörét is átruházza az igazságügyminiszterre.