Vita a magyar nevelésügy kérdéseiről a Petőfi Körben

 

Szabad Nép

Az elmúlt hónapokban igen sok vita, értekezlet, megbeszélés foglalkozott a magyar nevelésügy égető kérdéseivel. Könnyen azt gondolhattuk, hogy ezek után a második Petőfi-köri vitán ismét a korábban felvetett kérdések kerülnek majd szóba. Nem ez történt. Mintegy negyvenen jelentkeztek még felszólalásra, s igen sokan eddig alig érintett, új problémáról beszéltek. A vita menetének leginkább talán a nemrégiben megtartott balatonfüredi pedagógusértekezlet szabott irányt. A balatonfüredi értekezlet zárónyilatkozatához a Petőfi Kör jelenlevői valamennyien nagy lelkesedéssel csatlakoztak.
Faragó László elvtárs, középiskolai tanár, a Pedagógus Főiskola volt főigazgatója a neveléstudomány néhány elvi kérdéséről szólva, részletesen elemezte, hová juttatta a magyar nevelésügyet a szektás politika.

Faragó László az 1940-es évek derekán színre lépo magyar pedagógusnemzedéknek legképzettebb és legtöbbre hivatott tagja volt. Rendkívüli tehetség, hatalmas műveltség, logikus gondolkodás, meggyőző érvelés, szervezőkészség, az emberek iránti érdeklődés, emberszeretet és segítőkészség jellemezte. 1911-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az evangélikus Fasori Gimnáziumban tandíjmentesen végezte. 1929-ben országos középiskolai tanulmányi versenyen fizikából a 3. helyen végzett. 1929 és 1934 között a Pázmány Péter Tudományegyetem fizika-matematika szakán kiemelt ösztöndíjjal tanult, ezenkívül filozófiai, pedagógiai és pszichológiai tanulmányokat folytatott, s egy zeneművészeti iskola négyéves akadémiai tagozatát is elvégezte. A klasszikus nyelveken kívül jól beszélt számos modern nyelven, s jelentős fordítói munkát végzett. 1933-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem pedagógiai tanszékének tanársegéde lett. 1934-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1935-ben filozófiai témából doktorált. 1946-ban habilitációval egyetemi magántanári fokozatot kapott. 1946 és 1947 között a Magyar Pedagógia című lapot szerkesztette. 1947-tol 1949-ig a Budapesti Pedagógiai Főiskola igazgatója volt. 1949 és 1950 között az Országos Neveléstudományi Intézet neveléstani és neveléstörténeti osztályát vezette. 1950 júniusában azzal vádolták, hogy a burzsoá neveléstudományi irányzat híveként támogatta a szocialista nevelés ellenségeinek aknamunkáját. Faragót kizárták a pártból és a modern pedagógia több más képviselőjével együtt félreállították. 1950-tol 1957-ig matematikatanárként tanított több középiskolában, valamint matematika-didaktikai kutatásokkal foglalkozott. 1956-ban részt vett a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián és a Petőfi Kör pedagógusvitáján, amelyek a dogmatikus neveléspolitika ellen foglaltak állást. 1957-ben a Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet matematikai részlegének vezetője lett. 1958-tól a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa volt. 1962-tol tanszékvezető főiskolai tanár az Országos Pedagógiai Intézetben. 1963 januárjától 1965 szeptemberéig Nigériában, a Yabai pedagógusképzo intézetnek az UNESCO által felkért tanára volt. 1965 szeptemberében a klímától súlyosan megbetegedve hazatért, és 1966. március 28-án halt meg Budapesten. H. J. (Dr. Horváth József, sulinet)

- A magyar pedagógia elzárkózott térben, időben és elzárkózott a valóságtól - mondotta. - Nyugat felé felszedtük a síneket. Fehérre és feketére osztottuk a világot, s ami Nyugatról jött, azt csak célzatosan lehetett beállítani. Ugyanakkor eltorzították a szovjet neveléstudomány igazi nagy eredményeit, Makarenóról megfeledkeztek.

Faragó elvtárs kifejtette, hogy zárkózott el a magyar pedagógiai tudomány a neveléstudomány múltjától, elsősorban a magyar pedagógiai hagyományoktól.
- De elzárkózott pedagógiánk - hangoztatta - a magyar valóságtól is.

Faragót 1950 augusztusában Ágoston György, a Szegedi Állami Pedagógiai Főiskola igazgatója támadta meg a Köznevelés hasábjain. Ágoston írását azzal kezdte, hogy a Párt Központi Vezetősége "a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkájával kapcsolatos határozatával egy időben megindította a harcot a burzsoá neveléstudomány felszámolásáért". Ám szerinte ez a harc nem elég következetes és kemény, és nagyon sok pedagógus került az ellenséges pedológiai nézetek befolyása alá. Szerinte Faragó Lászlót sokan szaktekintélynek tartják, ezért kell munkásságát kemény kritikával vizsgálni. ... "Faragónál a politikai fordulat tulajdonképpen nem következett be", ami azt jelenti, hogy Faragó tévedése, éppúgy mint Méreié, "határozott szembenállás a forradalmi elmélettel...", munkássága "belülről jött támadás volt szocializmus felé tartó fejlődésünk... ellen". ... Ágoston úgy vélte, hogy Faragó helyzetét nem menti, hanem súlyosbítja, amikor azt állítja, látta a szocialista pedagógia útját és mégis az osztályellenség ideológiáját hirdette. Ezután azzal vádolta Faragót: arra buzdította a magyar pedagógusokat, hogy maximális követelményekkel lépjenek fel a tanulókkal szemben, amikor egyik előadásában azt fejtegette, hogy a szovjet társadalom kemény követelményeket állít a tanulás terén a szovjet ifjúság elé. Ágoston szerint Faragó csak azért hivatkozott a Szovjetunióra, hogy a magyar köznevelésben a maximalizmus jelszavával támadó ellenséget segítse. (Abban az időben megjelent néhány kitűnő, de a rosszul felkészített, esetenként átképzett pedagógusgárdát megzavaró tankönyv. - A szerk.). Miután kő kövön nem maradt Faragó önkritikus menekülési kísérletéből, Ágoston így összegezett: "Pártunk Központi Vezetőségének március 29-i határozata után népi demokráciánk hatalmas lendülettel veri vissza a köznevelés frontján támadó ellenség kísérleteit[...] Sikerrel vívjuk a második ütközetet is: a beiskolázásért folyó harcot [...] Pedagógusainknak a nevelői gyakorlatot irányító elméleti vezérfonalra van szükségük [...] a Szovjetunió nagyszerű szocialista pedagógiája nyomán." (dr. Horváth József: A Faragó László-vita, in: Sulinet)

Elemezte, mit jelent a nagyobb szabadság követelése a pedagógiában, s hangoztatta, nagyobb szabadságra van szükség a kutató munkában is. Mi is azt akarjuk - mondotta -, hogy nálunk is minden madár énekeljen. S ki a madár? Aki tud énekelni.

Bakonyi Pál, a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet tanszékvezetője az oktatási osztályok munkájának nehézségeiről beszélt. Az oktatási osztályok - mondotta - nemcsak egy helytelen politika végrehajtói, hanem egyben egy értelmiségellenes politika áldozatai is voltak.

Ágoston György, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem pedagógiai tanszékének vezetőjéről már szó esett a korábbi vitán is. Ágoston elvtárs most elismerte, hogy az őt ért bírálatok jogosak, indokoltak voltak.

- Elkerülhetetlen - mondotta -, hogy az ember ma különösen, ha vezető posztot tölt be, ne nézzen szembe saját hibáival, ne mérje le minden szavát és tettét, ne állítsa az emberiség és tudomány mércéje alá. Belátom ezt még akkor is, ha nehéz ezt megérteni hosszú évek után, hogy amit akkor bátorságnak, harcosságnak hittünk és éreztünk, az lényegében alkalmazkodás volt.

Elmondotta hogy az 1950-es, oktatásról szóló párthatározat, amelyet annak idején meggyőződéssel végrehajtott, a pedagógiai tudomány megbénítását, tehetséges emberek félreállítását, becsületes emberek megrágalmazását eredményezte.

Faragó Lászlót, akárcsak Mérei Ferencet és több munkatársát, 1950 áprilisában politikailag megbélyegezték és eltávolították állásából. Ágoston György a Petőfi Kör pedagógus vitájának második napján, 1956. október 12- én önkritikát tartott: "...Ma már látom, hogy ez a párthatározat és más... párthatározatok... a dogmatikus tudománytalanság felvirágzására teremtettek lehetőséget. A... dogmák egyoldalú, szemellenzős dogmatikussá tettek engem és sokunkat... Ez a szemléletmód... megnyilvánul az 1950 óta megjelent cikkeimben, tanulmányaimban. Ma... sokszor szégyellem a leírt sorokat..., a sokszor indokolatlanul, tudományosan be nem bizonyított, az egész műből kiragadott idézetek alapján használt pejoratív jelzőket, vagdalkozásokat... Tragikus volt az 1950-es párthatározatnak az a következménye, hogy félreállított, állástalanná tett tehetséges, alkotó embereket..., részt vettem az eltávolítottak, a félreállítottak megrágalmazásában, erkölcsi és tudományos tekintélyük aláásásában,... mert azt hittem, hogy a párt érdekeit kell szolgálnom." (dr. Horváth József: A Faragó László-vita, in: Sulinet)

/www.antikva.hu

Papp Gyögyné bicskei pedagógus az orosz nyelvtanítás problémáit ismertette. Utána Kemény Csaba, a III. kerületi DISZ-bizottság munkatársa lépett az emelvényre.

Fellszólalását igen gyakran szakította meg a hallgatóság tiltakozása. Mint a hozzá intézett kérdésekből kiderült: régi hibáinak őszinte feltárása nélkül akart az új politika szellemében beszélni. Azonban itt is bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen.

Többen beszéltek arról, milyen szükség lenne a múlt elemzésére.

Ha máshol nem végzik el ezt az elemzést, kötelességünk ehhez magunknak is hozzájárulni - mondta Nagy Balázs. - Éppen előrehaladásunk érdekében van szükség a hibák feltárására, a bűnök határozott elítélésére s a bűnösök megbüntetésére.

A felszólalókhoz nagyon sok kérdés érkezett. Megkezdték többek között, miért halad olyan lassan tudósaink, így Szabó Árpád rehabilitációja, miért nem esett eddig szó Kosáry Domonkos rehabilitálásáról.

A vita lapzártakor még tart.

(Tudósítónktól.)