Georg Spöttle: A Hamász már most újabb merényletet tervez Európa ellen

Izrael, 2023. november 6. Izraeli katonák tüzérségi lövedékkel lövik a Gázai övezetet a déli határszakaszról 2023. november 6-án. A Gázai övezetet irányító Hamász palesztin iszlamista szervezet október 7-én többfrontos támadást indított Izrael ellen, az izraeli haderő pedig azóta támadja a Hamász katonai létesítményeit a palesztinok lakta övezetben. Izraelben több mint 1400 ember életét vesztette, az izraeli válaszcsapások több mint 9700 palesztin halálát okozták a Gázai övezetben. MTI/EPA/Neil Hall

Georg Spöttle Szíriában és Libanonban járt, ahol közvetlen tapasztalatokat szerezhetett a Hamász elleni izraeli támadás hatásairól. A biztonságpolitikai szakértő szerint a polgárháború sújtotta Szíria már kezdett magához térni, most azonban újra ott lebeg a fejük felett egy újabb háború réme. A gázai események miatt radikalizálódó fiatalok pedig a könnyen a Hamász ölelő karjaiba futhatnak.

Jánosy Károly: Nem sokat hallani azokról az országokról, amelyekben az elmúlt hetekben járt, a híreket hallgatva például kifejezetten veszélyesnek számít egyik úti célja, Szíria. Tapasztalatai alapján megerősíti vagy cáfolja az utóbbi években bennünk élő, háború sújtotta Szíria képet?

Georg Spöttle: Inkább cáfolnám, bár az tagadhatatlan, hogy a Magyarországnál majd' kétszer nagyobb országban még nem mindenütt teljesen békés az élet. Sok helyen azonban lépésről, lépésre újra indult az élet, mozgásba lendült a turizmus, találkoztam például norvég és olasz vendégekkel. Igaz, mostanában még inkább a kalandvágyók, a merészebbek jönnek. Az élet lassanként visszatér Damaszkuszban is a régi, normális kerékvágásba, mi sem jellemzőbb a konszolidálódó viszonyokra, hogy az egyik, ismerősöm nemrégiben nyitott egy butikhotelt az óvárosban. Mellesleg már ötödször jártam Szíriában, a polgárháború kitörése előtt is felkerestem. Természetesen a háború és az Iszlám Állam „uralkodása" idején nem volt túl egészséges a levegő arrafelé. Most azonban már-már a korábbihoz hasonló az élet, az emberek dolgoznak, a bazárban hangosan alkudoznak, az üzletekben nagy a forgalom, a gyerekek iskolába járnak.

Jánosy Károly: Akkor mégis miért veszik egyre többen és többen Európa felé az irányt?

Georg Spöttle: Nézze, a távozók jó része – tisztelet a kivételnek – korábban valamilyen módon összeütközésbe került a hatóságokkal. Arrafelé a dzsihadistákkal, drogdílerekkel nem bánnak kesztyűs kézzel, számukra nyilván nem túl kellemes az ottani „éghajlat".

S persze sokan azért fognak vándorbotot, mert – például – a jómódú Németországban, Svédországban a segélyeknek köszönhetően ragyogóan meg lehet élni munka nélkül.

Nem is olyan régen Szíria – főleg az olajnak köszönhetően – még egy gazdag ország volt, s ugyan most sem éppen szegény, de az olajlelőhelyek többsége az ország északi, északkeleti részén van és azok jó része részben vagy az amerikaiak vagy a szélsőséges dzsihadisták ellenőrzése alatt áll, szóval nem sok bevételre számíthat ebből a központi kormányzat.

Jánosy Károly: Szíriát a legtöbbször szinte az Aszad család magánbirtokaként emlegeti a nyugati sajtó, mennyire igaz ez a megállapítás?

Georg Spöttle: Kétségtelen, hogy a „dinasztia alapító", Háfez el-Aszad katonai puccsal szerezte meg a hatalmat 1970-ben, s haláláig vaskézzel irányította a z országot. Nem éppen a kényes nyugati ízlésnek megfelelően, de jól elnavigált a nagyhatalmak és a különböző érdekcsoportok között, ráadásul, fejlődésnek indult az ország. Hafez után, a fia Bassár el-Aszad került a kormányrúdhoz, s uralmát viszontagságos és kemény harcok, a polgárháború és a külföldi beavatkozás ellenére is sikerült megszilárdítania. A mostani Szíria már emlékezetet arra a régire, amelyet oly sokat ismertek néhány évtizeddel ezelőtt.

Jánosy Károly: A szintén polgárháború és külföldi beavatkozás által megviselt Libanont néhány évtizede még a Közel-Kelet Svájcaként emlegették, mennyi maradt hajdani fényéből?

Georg Spöttle: Libanonban úgy 1975-től 1990-ig dörögtek a fegyverek, s nem túlzás, térdig gázoltak a romokban azok a bátrak, akik a helyben maradás mellett döntöttek. A rengeteg nemzetiségi és vallási ellentétek dacára máig megmaradt az a bizonyos európiai, mediterrán bája az országnak. Persze kimondva, kimondatlanul több érdekszférára oszlik Libanon, s ha mondjuk, a fővárosban, Bejrútban nem a siíták által ellenőrzött övezetben vagy, akkor alig, alig látni az egész testet és fejet eltakaró, burkát viselő nőket, és még a hagyományos fejkendő sem túl gyakori viselet arrafelé. S persze csakúgy, mint Libanon fénykorában, most is lehet kapni a valódi és méregdrága Rolex órától kezdve a Prada, Bulgari modellektől a Louis Vuitton táskákig mindent.

Jánosy Károly: Libanon soknemzetiségű, vallásilag is mértékben megosztott ország, létezik, létezhet ilyen körülmények közepette libanoni identitásról, a haza iránti lojalitásról beszélni vagy mindent elnyelt az iszlám terjeszkedése?

Georg Spöttle: Libanon népessége megosztott, annál is inkább, mert a néhány évtizede még létező vallási egyensúly a keresztények és a muszlimok között felborult a több millió szír és palesztin menekült érkezése miatt. Manapság már többségben vannak az iszlám hívei, a keresztények (maroniták, katolikusok, drúzok, ortodoxok, koptok, örmények, stb.) száma mára alig 40 százaléknyira csökkent. A helyeik azonban a muszlimok térnyerése ellenére nem vallják magukat araboknak, sokkal inkább a föníciaiként beszélnek magukról. Az azonban, vallástól, nyelvtől és politikai hovatartozástól függetlenül közös bennük: mindannyian félnek a Gázában kirobbant háborútól, attól, hogy a Libanont kiindulási bázisnak tekintő Hezbollah hívei fegyveres erővel beleavatkoznak az izraeli konfliktusba. Ők már jól tudják, milyen egy évekig tartó háború, és köszönik, nem kérnek belőle újra.

Jánosy Károly: Akkor lássuk harmadik úti célját, Ománt! Mit érdemes tudni az alig néhány évtizedes múltra visszatekintő országról?

Georg Spöttle: Az egyik legbékésebb Öböl-menti államról régebben csak az ottani brit katonai támaszpont kapcsán lehetett hallani. Az alig három éve meghalt Kábusz szultán 1970-es trónra lépésekor indult gyors fejlődésnek Omán. Ráadásul úgy, hogy a majd színtiszta iszlám ország mentes maradt mindenféle vallási szélsőségtől és mozgalomtól. Gazdasága a komoly olajvagyonnak köszönhetően biztos lábakon áll, a helyi valuta az amerikai dollár két és félszeresét éri. Kintlétem során egy szállodában laktam azokkal a kínai mérnökökkel találkoztam, akik új olajlelőhelyek felkutatásában és kiaknázásában segédkeztek. A helyi geológusok szerint Ománban még akkor is lesz bőven olaj, ha a környékbeli államok kútjai már kimerülőben vannak.

Jánosy Károly: Libanon és Szíria Izrael szomszédja, mennyire forrósította fel az ottani hangulatot hangulatot a Hamász terrorakciója, és az arra érkező izraeli válasz?

Georg Spöttle: Sajnos, arrafelé szinte a mindennapok szerves része a háború: Szíriában nyolc évig dúlt a polgárháború, az Iszlám Állam kíméletlensége nem ismert határokat, ezer és ezer halott jelzi „működését". Aztán jött a Covid-járvány, s ugye, hozzávetőleg két éve örülhetnek a viszonylagos békének, a normalitásnak a gazdaság beindulásának. S most itt van a szomszédjukban egy újabb, kiszélesedéssel fenyegető fegyveres konfliktus, nem csoda, hogy rettegnek. Mindenki a békéért fohászkodik.

Jánosy Károly: Az arab államok – finoman szólva – nem éppen a zsidó állam barátai. A háborútól való közös félelem nem nyomhatja el az Izraellel szemben fennálló ellenérzéseket?

Georg Spöttle: Ha jobban megnézzük rokon népekről van szó, mindegyikük közös őseként lehet Ábrahámra tekinteni. Az egyszerű embereknek nincs bajuk egymással, a közelmúltban tető alá hozott Ábrahám megállapodások révén több arab ország is kiegyezésre törekedett a zsidó állammal. Beindult a turizmus, Abu Dhabiba, Katarba sok izraeli utazott, és a hajuk szála sem görbült az utcákon a szállodákban. Az egyszerű embereknek amúgy sincs bajuk egymással. Ami kiverte az araboknál a biztosítékot, hogy nagyon sok civil halt meg a Gázában, és ez szerintük puszta bosszú. Eddig sem tekintették igazi barátnak Izraelt, de a korábbi javuló viszony most a mélypontra zuhant, Katar, Jordánia visszahívta a nagykövetét, s talán még a közvetlen diplomáciai kapcsolatok is megszűnhetnek. Pedig a környező országokkal virágzó kereskedelmi kapcsolatokat épített i Izrael, nagy cégek, komoly agrár vállalkozások mehetnek tönkre, hiszen ezek termékeik java részét Izraelben értékesítették. Szóval jogos a gazdasági fagyponttól, az újabb szöges drótoktól való félelem, hogy a hetvenes évekhez hasonlóan megszűnik a párbeszéd.

Jánosy Károly: A napokban Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértő kijelentette: „Azok akik mindenáron tűzszünetet akarnak Gázában, miért küzdenek foggal-körömmel egy hasonló tűzszünet ellen Ukrajnában?" Mennyire lehet ezzel egyetérteni?

Georg Spöttle: Jogos a felvetés, működik a kettős mérce. A nyugati világ szinte megőrült, a baloldaliak antiszemita jelszavakat hangoztatnak.

Nem tudják vagy ne akarják felfogni a Hamász rémtetteit.

Egyre nő az Izrael ellenesség, ami ne is csoda, hiszen sok-sok millió migrációs hátterű – főleg iszlám hívő - ember él Nyugaton. A törökök majd nyolcmilliónyian vannak, s ott vannak a pakisztániak, malájok, szíriaiak, afgánok, többségük hithű muszlim, akik most kimennek az utcára. A gázai események miatt sok méreg halmozódott fel bennük, könnyen radikalizálódnak, és nyilván sokan a Hamászhoz csatlakoznak.

Jánosy Károly: Európa felkészülhet az újabb merényletekre?

Georg Spöttle: Mérget lehet venni rá. Már most készülnek az újabb hátborzongató merényletekre, és titkosszolgálat legyen a talpán, amelyik meg tudja előzni ezeket.

Jánosy Károly: Lehet a gázai konfliktusból világháború?

Georg Spöttle: Nem hiszem, legalábbis nagyon remélem, hogy nem. Senkinek nem áll érdekében a háború végletes kiterjesztése. Regionális háború azonban lehet, hiszen sok ország érintett a konfliktusban, érdemes a Közel-Kelet legapróbb rezdüléseit is górcső alá venni.