Miért jó, ha a gyerekek hisznek a Mikulásban?

Már csak pár nap és „minden kiscipőcske megtelik”, a gyerekek már nagy lelkesedéssel várják a Mikulást. A boltok polcai már hetek óta roskadoznak a Mikuláscsokiktól és a kiscsomagba való finomságoktól, ami némi zavart okozhat a bevásárlás során, ha a gyermek is jelen van. Érdemes azonban frappáns válaszokkal készülni az „Anya a Mikulás is itt vásárol?” típusú kérdésekre, ugyanis a gyermek érdekét szolgálja, ha minél tovább fenntartjuk számára ennek a mesebeli élménynek a varázsát, ez ugyanis több szempontból pozitívan hathat a gyermek fejlődésére.

A gyermekek számára a világ még tele van csodákkal, a Mikulásban való hit a mágikus gondolkodás egyik kiemelkedő példája. A mágikus gondolkodás hosszú ideig jellemzi a gyerekeket: ez azt jelenti, hogy a világ egyébként össze nem függő dolgai között varázslatos oksági viszonyokat tételez fel, hisz a „ha, akkor” feltétel mindenható varázsában, például: A nagymama beteg, ezért odaadja valakinek a kedvenc játékát vagy összetöri, hogy a mama meggyógyulhasson. Azt gondolja, hogy cselekedetei mindenható, mágikus módon hatással lehetnek a világra és távol is tudja tartani a rosszat magától, egész egyszerűen: hisz a csodákban – és ez sok helyzetben, amire gyermekként nincs ráhatása erőforrást jelent számára. A mágikus gondolkodás miatt előfordul, hogy a felnőttek számára irracionális módon ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz, kis „rigojáik” alakulhatnak ki, például: csak a nyuszis tányérból finom a leves, egyszer tapsolt, amikor megjött apa a munkából, ezért azt gondolja, ha tapsol, apa belép az ajtón, stb.

A fantáziajátékok – mint amilyen a Mikulás létezésébe vetett hit is – hozzájárulnak a kreatív problémamegoldó képesség fejlődéséhez. 

Egy 2018-as kutatás a Cognitive Development folyóiratban megállapította, hogy a fantáziavilágban való elmélyülés segíti a gyermekek absztrakt gondolkodási képességeinek fejlődését. Az ilyen élmények serkentik az agy azon részeit, amelyek a képzelőerőért, az empátiáért és a történetalkotásért felelősek. A „Mikulás-élmény” tehát nem csupán szórakozás, hanem fontos tanulási eszköz is. 

A Mikulás története és a hozzá kapcsolódó szokások, rituálék egy olyan közös élményt adhatnak, amely erősíti a családi kapcsolatokat. 

A közös készülődés, a karácsonyi rituálék – például a sütik kikészítése a Mikulásnak, a cipők tisztítása – lehetőséget adnak a szülők és gyerekeik számára a minőségi időtöltésre és a kapcsolódásra. Ezek az emlékek hosszú távon is pozitívan befolyásolják a családi kötődést. Dr. Jacqueline Woolley pszichológus szerint, aki a gyermeki fantázia és valóságérzékelés kapcsolatát vizsgálja, a Mikulás mítosza egy különösen erős kulturális jelenség, amely hidat képez a generációk között. A közösen átélt mesék és hagyományok nemcsak a gyerekek számára fontosak, hanem a szülőknek is lehetőséget adnak arra, hogy újra átéljék a gyermekkor varázsát, megosszák történeteiket arról, ők hogyan emlékeznek a Télapóra, hogyan készülődtek régen, akár egy-két régi családi fénykép is előkerülhet ilyenkor. 

Minden családnak megvan a maga világképe, szokásaik, mítoszaik, rituáléik, amelyek ilyenkor középpontba kerülnek. Nincs egy egyetemes módja annak, hogyan kell „tartani” a Mikulás ünnepét, hiszen van, aki vallási oldalról közelíti meg és van, aki mint egy játékos, mesebeli szokásként gondol rá. Minden szülőnek azt az utat kell választania, ami számukra a legjobb, ami a leginkább illeszkedik a hiedelemvilágukba, kultúrájukba és amihez a leginkább tudnak alkalmazkodni. Amit viszont biztosan érdemes figyelembe venni – más helyzetekkel kapcsolatban is – az az, hogy a gyerek az gyerek: ez pedig azt jelenti, hogy egész egyszerűen máshogyan látja a világot, mint mi felnőttek. A Mikulás várása és ünneplése során az lenne talán a legfontosabb, hogy olyan élményeket nyújtsunk számukra, amelyek gazdagítják gyermeki világukat és elősegítik személyiségük fejlődését.