Stressz vagy meghittség? A családi tradíciók kulcsa a boldog ünnepekhez

Életünkben szükségünk van kitüntetett pillanatokra, ilyenek lehetnek az évfordulók, kisebb és nagyobb ünnepek is. Ezek az időszakok lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy kicsit kilépjünk a hétköznapok rutinjából, és egymásra, a családi kapcsolatokra fókuszáljunk. A karácsony és az adventi időszak kapja ezek közül is talán a legnagyobb figyelmet, ám ez az időszak nem mindenki számára telik felhőtlenül: sok esetben a stressz, az elvárások és az időhiány uralja ezeket a napokat. Éppen ezért lennének még inkább fontosak ebben az időszakban a tradíciók, ezek egyrészt keretet adnak az ünneplésnek, strukturálják ezt az időszakot és az élményeket, másrészt érzelmi és kapcsolati stabilitást is nyújtanak.

A családi tradíciók olyan visszatérő, többnyire közösen végzett szokások, amelyek különleges jelentőséget hordoznak.

Kapcsolódhatnak vallási vagy kulturális szokásokhoz, mint például a templomba járás vagy a gyülekezeti közösségi szokások tartása, de lehetnek teljesen egyediek is, mint például a közös süti sütés vagy díszek készítse. Ezek a tradíciók a gyerekek szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak: A rutinok és rituálék révén a gyerekek megtapasztalhatják, hogy a családjuk megbízható és állandó érzelmi támaszt nyújt, ami növeli az érzelmi stabilitást és a kötődést (Fiese & Tomcho, 2001).

Illusztráció
Fotó: Ramon van Flymen / ANP MAG / ANP via AFP

Ezzel együtt a tradíciók egyfajta „mi érzést” is kialakítanak, amik a család közös identitását erősítik: „Mi vagyunk Kovácsék, akik karácsonykor közösen főzünk töltött káposztát” vagy „Mi vagyunk Szabóék, akik advent első vasárnapján adventi koszorút készítünk” vagy „Mi vagyunk a Kis család, akik mindig a legnagyobb fenyőfát választjuk” és így tovább. 

A tradíciók akkor a leginkább hitelesek, akkor tudják ezt a mi érzést a leginkább megvalósítani, ha a leginkább tükrözik a család belső értékeit, önazonosak és nem erőltetettek. 

A tradíciók segítenek a kapcsolódásban is: ilyenkor ugyanis tudatosan szánunk időt és figyelmet a kapcsolatok ápolására, a közösen megélt élmények pedig közös emlékekké válnak, amelyek hosszú távon is erősíthetik az érzelmi köteléket. Ha a szülők, nagyszülők, esetleg más rokonok is részeivé válnak ezeknek a tradícióknak, akkor ezek a generációk közötti kapcsolatokat is erősíthetik.

Fotó: Unsplash/LibbyPenner

A tradíciók érzelmi töltöttsége és strukturáló, keretet adó funkciója megtartó hatással is bír: ha az elvárások vagy a tökéletességre törekvés terhe elkezdené nyomni az egyes családtagokat, az érzés, hogy „legalább mi itt vagyunk egymásnak” kibillentheti az egyént a beszűkülni látszó állapotból. A tradíciók ugyanis nem az ünnepek „díszletei”, ezek az érzelmi kötődés és a közös identitás szimbólumai, éppen ezért ezek lesznek azok, amik valódi tartalommal töltik meg az ünnepeket. A közös rituálék megerősítik a családtagok közötti kapcsolatot, és hosszú távon is hozzájárulnak a pszichológiai jóléthez.