A magány, a kapcsolódás zavara, vagy annak hiánya, akkor alakul ki, amikor az egyén nem érzi magát érzelmileg vagy társas értelemben kapcsolódottnak másokhoz. Egy zsúfolt szobában, egy munkahelyen, egy iskolai osztályban, a családban és egy párkapcsolatban is érezheti magát valaki magányosnak akkor, ha ez az említett kapcsolódás hiányzik.
A magányosság érzésének tartós fennállása izoláltsághoz vezet, ami pedig a pszichés alkalmazkodóképesség csökkenéséhez vezethet.
A magány hatására sérülhet az egyén azon képessége, hogy mások érzéseit, gondolatait és szándékait értelmezze – ezt a képességet nevezzük mentalizációnak. Ahogyan Fonagy és Bateman (2004) hangsúlyozzák, a mentalizáció alapja az, hogy képesek vagyunk felismerni: a saját és mások viselkedése mögött mentális állapotok (pl. érzelmek, vágyak, gondolatok) állnak. Ez a képesség alapvető fontosságú a társas kapcsolatok fenntartásában és a mentális egészség megőrzésében.
Az elmagányosodás hatására ki tud alakulni egy buborék-effektus, amely egy beszűkült elmeállapot, ez aztán egy ördögi kört, egy cirkulációt alakít ki: az egyén elveszítheti a képességet arra, hogy mások perspektíváját átérezze, az izoláció miatt a társas interakciók száma csökken, ami elvágja az egyént a kölcsönös mentalizáció alapvető folyamatától, amely során „egymásnak kölcsönözzük az elménket”, ezzel értelmezve magunkat, egymást és a helyzetet, amelyben létezünk, gondolunk és érzünk. Ez a folyamat ott van, szinte automatikusan a hétköznapjainkban, hiszen egy egyszerű beszélgetés során is folyamatosan mentalizáljuk magunkat és egymást: próbáljuk megérteni, mit gondol a másik, és hogyan érdemes reagálnunk. Ez a kölcsönös érzelmi és kognitív tükröződés nélkülözhetetlen a belső stabilitás megőrzéséhez. Az izolációban az önreflexió torz, a külvilághoz való kapcsolódás pedig szűk keretek közé szorul.
Ez különösen súlyos lehet azoknál, akik már eleve küzdenek pszichés problémákkal, például depresszióval vagy szorongással, esetleg traumát éltek át, súlyos kötődési sebeket cipelnek magukkal vagy személyiségzavarban érintettek.
A súlyosabb esetekben természetesen a megfelelő módszertanú szakértői segítség az, ami segíteni fogja az egyént, amely során a mentalizációs képesség helyreállítása, az érzelmi és kognitív kapcsolódás lesz a fókuszban. Ez a kapcsolódás nélkülözhetetlen eleme a javulásnak, a kapcsolatok minősége ugyanis nagy mértékben hatással van mentális egészségünkre. A mentalizációs képességek fejlesztése, javítása éppen ezért a kapcsolatokkal szorosan összefügg: a kapcsolódások segítenek javítani a mentalizációt, a mentalizáció javítása pedig pozitív hatással lesz a kapcsolódási képességekre és a kapcsolatokra. Ha belegondolunk, egy hétköznapi beszélgetés során is kölcsönösen segítjük egymást a mentalizációban, hiszen érzelmi tükröt tartunk a másiknak, és közösen értelmezzük a világot. Ezért különösen fontos, hogy a téli időszakban se hagyjuk magunkat elszigetelődni. Egy baráti találkozó, egy mély beszélgetés vagy akár egy rövid, de őszinte kapcsolatfelvétel is segíthet abban, hogy átlendüljünk a magány érzésén. Ahogy a tél vége közeledik, fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy egy egyszerű beszélgetés is képes visszaadni az érzelmi kapcsolódás élményét, amely nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott élethez.