A placebo hatalma: Tényleg segítenek az újévi szokások az életminőség javulásában?

Életünk tele van szokásokkal, babonákkal, rituálékkal, amelyekhez hiedelmek kapcsolódnak. Ezek egy nagy része teljesen ártalmatlan, sőt: még egészen jótékony hatással is lehet az egyén életére. Az ezekhez való túlzott ragaszkodással, azonban pont az ellenkezőjét érhetjük el. Az új év kezdete körül kifejezetten jellemző, hogy valaki tart valamilyen szokást, hisz egy kis babonában, sőt akár még azt is állítja, hogy nála aztán ez biztosan működik. Az, hogy az újévi lencse, vagy a tizenkét szem szőlő hozza el a szerencsét az egyén életében, inkább ne legyen vita tárgya, azt azonban pontosan tudjuk, mitől működhetnek ezek az apró szokások és miért ragaszkodhatnak hozzá annyira sokan: a titok pedig nem más, mint a placebohatás ereje.

Orvosi és pszichológiai kontextusban a placebo olyan hatóanyag nélküli szer vagy beavatkozás, amely önmagában nem rendelkezik gyógyító tulajdonságokkal, de a beteg javulását eredményezheti pusztán azáltal, hogy ő maga elhiszi, működni fog. 

A placebohatás az a jelenség, amikor a beteg állapota javul, nem a kezelés tényleges hatóanyagai miatt, hanem az egyén kedvező intrapszichés folyamatai, egyedi elvárásai, hite és megváltozott gondolkodásmódja által. 

A placebo leggyakrabban klinikai kutatásokban jelenik meg, ahol hatóanyag nélküli kontrollcsoportot használnak az új gyógyszerek hatékonyságának vizsgálatára. Emellett pszichoterápiában, fájdalomcsillapításban (Neuroscience, 2021), de akár a sportteljesítmény javításában is megfigyelhető a placebohatás. Például az a sportoló, aki azt hiszi, hogy egy új kapszula facilitálja teljesítményét, valóban gyorsabbá válhat – csupán az önbizalma növekedése és fókuszáltsága miatt. Játékterápiában is alkalmazható, a gyermekek mágikus gondolkodásának erejével együtt valóban „csodákra” lehet képes.

A placebohatás bőven kap helyet a hétköznapjainkban: egy gyerek jobban érezheti magát, miután „varázskrémet” raktunk a bibijére, de nézzünk körül egy osztályteremben dolgozatíráskor vagy vizsgaszituációban a hallgatók asztalán, hány embernél van szerencsehozó talizmán vagy ki húz fel szerencsehozó zoknit. A hatás persze fordítva is működik: ha épp a fontos vizsga napján maradt otthon a szerencsehozó mütyűr, könnyen lehet, hogy egy önsorsrontó forgatókönyv indul el az egyén elméjében, túlszorongja a helyzetet, esetleg leblokkol, ami aztán a teljesítményén is meglátszik. Az elménk sokszor valóságos változásokat képes előidézni a testünkben, ha hiszünk valaminek a hatékonyságában.

Az újévhez számos olyan hagyomány és szokás kapcsolódik, amelyek pszichológiai szempontból placeboként működhetnek. 

Magyarországon talán a legelterjedtebb ilyen szokás az újévi lencse fogyasztása, de egyre nagyobb népszerűségnek örvend az eredetileg spanyol szokás, amely során 12 szem szőlő elfogyasztása az éjfélkor elmondott kívánságok beteljesülését hivatott segíteni. 

Ezek a hagyományok ugyan nem rendelkeznek tudományos alapokkal, de a bennük való hit és az általuk keltett pozitív érzelmek hatással lehetnek az emberek gondolkodásmódjára, ezzel együtt a viselkedésükre és az új évhez való hozzáállásukra is.

Fotó: NurPhoto via AFP / NurPhoto via AFP/Tomas Calle/NurPhoto

Az ilyen „placebo-szokások” tehát lehetőséget adnak arra, hogy fókuszáltan kezdjük az új évet, végiggondoljuk céljainkat, vizualizáljuk vágyainkat, új reményeket és elvárásokat állítsunk magunk elé, és ezek révén változtassunk az életünkön. Ha ez össze tud fonódni azzal a tudatossággal, hogy végtére is minden egyén aktív alakítója saját sorsának, az egy plusz erőforrás. Az év kezdete pedig mindig jó alkalom arra, hogy megerősítsük hitünket saját cselekvőképességünkben – akár lencsével, akár anélkül.