A sorozatot március eleji bemutatása óta több mint 66 millióan nézték meg, az első két hétben a legnézettebb brit film lett. A négy, majd egyórás részre bontott film a 13 éves Jamie esetét követi nyomon, akit iskolatársnője meggyilkolásával vádolnak. Megdöbbentő képsorokban tárulnak elénk a brit serdülők szubkulturális nézetei, a felnőttek világától való radikális elkülönülésük, renitens iskolai viselkedésük. Amit a tanárok hozzáállása, hézagos vagy nem is létező pedagógiai ismereteik is táplálnak. Nem csoda, hogy az iskolában szinte anarchikus állapotok uralkodnak. A fiatalok nyelve, a közösségi médiában használt kifejezéseik, jelzéseik kívülállók, vagyis a felnőttek számára érthetetlenek. Más nyelven beszélnek. Aligha csak Nagy-Britanniában.
Itt van például a filmben is emlegetett „incel” kifejezés, amely jelentéséről a huszonévesek többségének sincs halovány fogalma, nem beszélve a negyven felettiekről. Nos, a kifejezés az angol involuntary celibates, azaz önkéntelen cölibátus rövidítése. Ez egy olyan szubkultúra, amelynek tagjai vágyaik ellenére sem képesek romantikus vagy szexuális partnert találni, s emiatt frusztráltak. Mint a film tini hőse, az angyalarcú Jamie, akinek megformálójában, Owen Cooperben valószínűleg a jövő egyik ígéretes színésztehetségét tisztelhetjük.
A sorozat hatásáról egyébként sokat elmond, hogy Keir Starmer brit miniszterelnök kijelentette, hogy azt az iskolákban kellene bemutatni a tizenévesek okulása céljából. A közösségi oldalak komment szekciójában pedig heves vitákat váltott ki, hogy mikor és milyen eset szolgáltatott mintát a mozi elkészítéséhez. A Blöff, vagy az Ez itt Anglia című filmből is jól ismert Stephen Graham ragaszkodott hozzá, hogy nem egy konkrét ügy késztette a dráma megírására, hanem a napjainkban fiatal- vagy éppen gyermekkorúak által elkövetett gyilkosságok sorozata.
A film elkészítéséhez egy Liverpoolban történt incidens adta meg a végső lökést, amely során egy fiatal lányt megkéselt egy fiú. Csak a miértre, a gyilkos mozgatórugóira tudtam gondolni
– nyilatkozta a Radio Times magazinnak Graham, aki Brad Pittel a film producere is. – „Aztán ott volt az a dél-londoni eset, amelyben egy lányt agyonszúrtak a buszmegállóban, vagy Brianna Ghey, akit két tini megkéselt. Az elmúlt tíz évben járványszerűen terjedtek a fiatal fiúk körében a késelések. Voltak feltűnő esetek, amikor fiatal fiúk – fiúk, nem férfiak! – fiatal lányokat öltek meg. Miért? Mi folyik itt? Miért van ez így?”
Stephen Graham hozzátette, hogy a késelések és a gyermekgyilkosságok özöne éles ellentétben áll azzal a világgal, amelyben felnőtt.
A MailOnline felfedte, hogy a brit fiúk, hogyan válnak nőgyűlölővé. Az oktatási szakértők szerint az iskolákat egyre inkább fenyegetik a nőkről, a szexről és a kapcsolatokról „mérgező” nézeteket valló fiúk. Fű alatt, de egyre inkább terjed az úgynevezett „manoszféra” kultúra, amely során a fiúk – némelyikük 10 évesen – nyíltan lázadnak a női tanárok ellen. Mások már nyolcévesen kemény pornót néznek, amely megtanítja őket elemberteleníteni a nőket, normalizálja a megalázó szexuális aktusokat.
Egy tanítványom egyszer azt mondta: Uram, tényleg meg kell fojtani egy nőt a szexért?
– mondta Michael Conroy volt tanár. „Amit a serdülőkorúaknál láttunk, az nem fikció, hanem valóság. A tanár szerint 11 éves fiúk mondták a tanárnőknek, hogy „nem számít a véleményed, mert nő vagy”, vagy amikor kiviharzanak az óráról, azt kiabálva, hogy „nem kell rád hallgatnom, te nő vagy!”.
Bridget Phillipson oktatási miniszter a MailOnline-nak nyilatkozva azt mondta: „A veszélyes influenszerek térnyerése a fiatal fiúk radikalizálódásához vezet. Ezért is olyan létfontosságú, hogy egy felére csökkentsük a nők és lányok elleni erőszakot.”