Autizmus és neurodiverzitás: több figyelem, több tévhit?

Április 2-a az autizmus világnapja, ez most ismét ráirányítja a figyelmet az autizmus spektrum zavarban (ASD) érintett emberekre. Az utóbbi években azonban világnap nélkül is egyre többet beszélünk a neurodiverzitásról – arról a szemléletről, amely szerint az idegrendszeri eltérések, például az autizmus vagy az ADHD, nem feltétlenül rendellenességek, hanem az emberi sokféleség természetes részei. Ez a megközelítés sok pozitív változást hozott, például növelte az elfogadást és az érintettek önismeretét. Ugyanakkor új kihívásokat is teremtett: egyre több az öndiagnózis, és míg az autizmusról többet beszélünk, a félreértések és az öndiagnózisok száma is növekszik. De mit is jelent pontosan az autizmus, és hogyan határozzuk meg pontosan ezt az állapotot?

A pszichológia tudományában az autizmus diagnosztikai kritériumait a DSM-5 (Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) határozza meg. A DSM-5 szerint az autizmus spektrum zavar egy komplex neurobiológiai fejlődési rendellenesség, a kritériumokat A és B csoportba sorolja: tartós deficit a szociális kommunikációban és szociális interakciókban csoportba, illetve a szűk körű repetitív mintáztok a viselkedésben, érdeklődésben, aktivitásban csoportba. A csoportokon belül külön tüneteket részletez, amelyek közül meghatározott, hogy ezek közül mennyinek kell fennállnia a diagnózishoz. Ezen túl meghatároz súlyossági fokokat, illetve egyéb kritériumokat, mint például, hogy az egyes tünetek mióta állnak fenn, hogy az egyes tünetek klinikailag jelentős károsodást okoznak-e az aktuális működés társas, foglalkozásbeli vagy más fontos területén, illetve, hogy  a tüneteket magyarázza-e más, fennálló állapot. Az autizmus esetén fontos a spektrumszemlélet, amely azt jelzi, hogy az autizmus különböző formákban és súlyossági fokokon jelentkezhet – egyes embereket minimálisan érint, míg másokat súlyos, átfogó zavarként ér el.

A súlyosságot, a társuló zavarokat külön jelölik, ennek eredménye, hogy a spektrum nagyon széles, a legsúlyosabb formáktól kezdve a funkcionalitást minimálisan befolyásoló, de típusos viselkedésmintázatot mutató formákig bezárólag (APA, 2013). 

A közbeszédben ma már egyre gyakrabban találkozunk az öndiagnózis jelenségével: sokan az internetes tesztek vagy a közösségi média tartalmai alapján azonosítják magukat autizmussal élőként. 

Ez részben érthető, hiszen a tünetek sokszor rejtettek maradhatnak, és az egészségügyi ellátórendszerben a diagnózis megszerzése hosszú és nehézkes folyamat lehet. Ugyanakkor az öndiagnózis veszélyeket is rejt: az érintett személy tévesen gondolhatja magát autistának, miközben akár más neurológiai vagy mentális állapottal küzdhet. A közösségi média kétségtelenül hatalmas szerepet játszott abban, hogy sokan egyre inkább feljogosítva érezzék magukat arra, hogy neurodivergensnek nyilvánítsák saját magukat vagy a környezetében élőket.

Az olyan platformok, mint az Instagram és a TikTok egyre több kritikát kapnak is amiatt, hogy rengeteg félrevezető információt terjesztenek, és egyre több embert ösztönöznek arra, hogy tévesen diagnosztizálják önmagukat vagy másokat. Az öndiagnosztizáló hullám felvet olyan kérdéseket is, hogy miért van szüksége az érintett egyéneknek arra, hogy a neurodiverz állapotokat ilyen identitáselemmé alakítsák és nagyítsák, illetve miért pont erre van szükségük? 

Ahogy egyre többet beszélünk az autizmusról és a neurodiverzitásról, fontos, hogy ezt hiteles forrásokra alapozva tegyük. Az érintettek támogatása, az elfogadás növelése és a valódi tájékoztatás együttesen segíthet abban, hogy ne csak divatos téma legyen az autizmus, az ezzel való foglalkozás, például az érintett hozzátartozók, a területen történő tevékenykedése, ne egy megküzdési forma legyen, hanem egy olyan terület, ahol a tények, a valid, evidence-based szaktudás és a megértés domináljanak a félreértések és tévhitek helyett. Ez ma különösen nehéz, hiszen a neurodiverzitás „trendi téma” még szakemberek között is. Az autizmus világnapja kiváló alkalom arra, hogy a figyelem valóban az érintettekre és a valid tudományos ismeretekre irányuljon – ne csak ezen a napon, hanem az év minden napján.