Orosz–ukrán béke vagy nukleáris-alku Iránnal?

Az amerikai sajtót uralja az a hír, hogy a Trump kormányzat két lehetőséget lát az orosz–ukrán háború befejezését illetőleg: gyors tűzszünet és a béketárgyalás megkezdése, vagy „drop it”, azaz elengedik az egész folyamatot és inkább az USA fontos ügyeire koncentrálnak a továbbiakban. Ezek közé tartozik a Teheránnal folyó nukleáris-alku, hogy a perzsa állam ne juthasson atomfegyverekhez. Teherán szerint nem is akarnak tömegpusztító fegyvereket kifejleszteni, a békés, például orvosi célokra gyártott izotópok és más hasadóanyagok gyártását viszont nem akarják felfüggeszteni. A tárgyalások második köre ma kezdődik Rómában.

Mi a fontosabb Washington DC-nek, az orosz–ukrán háború befejezése, vagy az, hogy Iránnak ne legyenek atomfegyverei? Utóbbi talán prioritást élvez, hiszen ez szolgálja Izrael védelmét is a jövőben, egy esetleges iráni atomcsapástól. Donald Trump pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy ő tartotta vissza az izraeli kormányt egy légicsapástól, amely Irán nukleáris laboratóriumai ellen irányult volna. A Fehér ház az Ománi Szultanátus segítségével inkább a diplomáciai utat választotta. Az első megbeszélés az ománi fővárosban Muscatban volt a múlthéten, ma szombaton Rómában tárgyalnak a felek. Irán hajlandó lemondani a katonai célú fejlesztésekről, sőt ki is hangsúlyozta, hogy soha nem is állt szándékában atomfegyvereket gyártani. Viszont szüksége van fűtőszálakra az atomerőművekbe, izotópokra és más hasadóanyagokra a gyógyászat terén, ezeket továbbra is maga akarja előállítani. Ebbe az USA csak abban az esetben megy bel, ha külföldi megfigyelők ellenőriznék Irán nukleáris laboratóriumait. Ha Teherán elutasítja az amerikai kormány követeléseit, akkor Trump háborúval fenyeget, holott előző elnöki ciklusa alatt, ő maga mondta fel Iránnal a nukleáris egyezményt.

Lehetséges háború Iránnal, Izrael védelme, a gázai-konfliktus és a vámháború, mintha háttérbe szorította volna az orosz–ukrán háború befejezésére történő törekvéseit a Fehér háznak. A jelzés Moszkva és Kijev felé eléggé világos és jelzésértékű.

Marco Rubio az Egyesült Államok külügyminisztere Párizsban fogalmazta meg az egyértelmű figyelmeztetést elsőként, hogy 

vagy hajlandóak a háborús felek a tűzszünetre, vagy Washington DC befejezi a béketeremtő missziót. 

A politikus ráadásul egy néhány napos időablakot hagyott csupán a válaszra Moszkvából és Kijevből. Néhány órával ezelőtt Donald Trump megerősítette a külügyminiszter szavait: „Marconak igaza van, azt akarjuk, hogy vége legyen a háborúnak...” 

Marco Rubio szerint az amerikai kormány sok időt és energiát ölt a békefolyamat elindításába és továbbra is érdekelt a háború befejezésébe, ám világszerte vannak más prioritást élvező politikai folyamatok, amelyekkel a Fehér háznak foglalkoznia kell. 

„Ha nem egyeznek meg, akkor részünkről ennyi” – fogalmazott elég velősen Rubio.

J.D. Vance alelnök ennél optimistább. Szerinte ez a brutális háború hamarosan véget érhet. Sokan azzal vádolják most Donald Trumpot, hogy túl sokat ígért azzal, hogy 24 órán belül befejezi a két ország közt dúló fegyveres konfliktust és három hónap elnökség ellenére ez nem történt meg. Az okok azonban ennél mélyebben gyökereznek: Kijev európai szövetségesei továbbra is komoly fegyver és lőszerszállítmányokat ígértek Zelenszkijnek, csak Németország további százezer 155 mm-es tüzérségi lőszert, Panzerhaubitze 2000 önjáró lövegek és Patriot rakéták szállítását helyezte kilátásba. Nagy-Britannia speciális, drónok ellen alkalmazható elektronikus fegyvert fejlesztett ki az ukránoknak, amellyel egy egész drónfolttát lehet megzavarni, miközben azok a cél felé tartanak. Aggasztó Friedrich Merz leendő német kancellár kijelentése is, amely szerint hajlandó Taurus cirkálórakéták átadására Kijevnek.

Ez utóbbi azért is lehet a „vörös vonal” átlépése mivel Merz, a Taurus segítségével, kifejezetten a Kercsi-híd elpusztítására buzdította az Ukránokat. A híd pedig stratégiailag és érzelmileg is fontos Oroszországnak, mivel összeköti az anyaországot a Krímmel. Sőt az USA már meg is lebegtette, hogy hajlandó elismerni a Krím-félszigetet Oroszország részeként. A britek, a németek, a lengyelek és a franciák továbbra is segítik Kijevet a katonai kiképzésben, mindezt a fegyverszállítmányokon felül. Amerika egyértelműen hátrább lépett Ukrajna támogatásában, ezt Marco Rubio nem is titkolta: „három éven keresztül milliárdokat toltunk Ukrajnába, ennek vége.” Brüsszel és az európai NATO országok ezt most láthatóan igyekeznek kompenzálni. Ez a segítség mégis elegendő ahhoz, hogy Zelenszkij megsértse az energetikai infrastruktúrára vonatkozó tűzszünetet és ne igyekezzen felvenni a tárgyalások fonalát.

Tény, hogy Moszkva sem kapkodja el a béketeremtést, hanem a további területek elfoglalására koncentrál és jól is halad vele. Nyilvánvaló, hogy az idő az orosz hadseregnek kedvez mivel el akarják érni a Vlagyimir Putyin elnök által kitűzött stratégiai célt: az oroszok lakta Donbasz felszabadítását, az ukrán hadsereg meggyengítését, annyira, hogy szóba se jöhessen a NATO csatlakozás. Ukrajna támogatásával nagyon meggyengült a NATO és a nyugat is. Már régóta saját stratégiai készleteikből támogatják az ukrán hadsereget és költségvetési hiánnyal küzdenek a Kijevnek küldött milliárdok miatt. A szankciók miatt az EU gazdasága is padlótfogott, ám mégis újabb szankciós csomagokat vizionálnak.