A kamaszok titkai a képernyőn: a Netflix lerántotta a leplet a szülők legnagyobb félelméről

A Netflix Kamaszok című sorozata megrendítő pontossággal világít rá a serdülőkor pszichológiai sérülékenységeire, miközben egy krimiszálon keresztül tárja fel a digitális világ, a kapcsolódási vágy, a társas kirekesztés és a szülői figyelemhiány összetett rendszerét.

A serdülőkor a család és az egyén számára is normatív krízis: a gyerek testi-lelki átalakulása újraírja a korábbi kapcsolódási mintákat, vele együtt pedig az egész család, az egész rendszer változik. A Netflix Kamaszok című sorozat főszereplőjének története ennek a krízisnek a legsötétebb kimenetelét mutatja be: az elmagányosodást, a félreértett érzéseket, a kapcsolódás hiányát – és egy olyan tragédiát, amely akár elkerülhető is lehetett volna.

Kamaszok. Fotó: YouTube - Netflix Magyarország 

Milyenek a kamaszok?

Egyre több kutatás mutatja, hogy a fiatal fiúk különösen sérülékenyek az online radikalizáció, az incel-identitás vagy az erőszakos közösségek irányába.

Az elutasítottság, a társas kudarcok, a nemi szerepekkel kapcsolatos bizonytalanság, az online zaklatás vagy a romantikus visszautasítás mind táptalajává válhat annak, hogy a kamaszok veszélyes eszméket találjanak vonzónak. 

Az elmagányosodás nem csupán egy kellemetlen lelkiállapot, hanem súlyos következményekkel járhat a mentális egészségre, különösen, ha tartósan fennáll.

A kamaszkor egyik mérgező érzése a magány, a social media, az internetes bullying pedig ezzel az érzéssel operál: a kirekesztés a bullying egyik direkt és indirekt célja és következménye, ami nemcsak a kamaszok egyik rémálma, de komoly pszichés terhet is jelent, valamint rizikófaktort a mentalizációs képességek elakadásában és ezáltal szintén rizikót a szélsőséges csoportokhoz való vonzódásban.

A legtöbb szülő pedig nem tud – vagy nem mer – belépni a gyermeke digitális tartalmakkal összefonódott hétköznapi valóságába. A legtöbb esetben ugyanis a szülők maguk is küzdenek saját származási családi kapcsolataikból eredő elakadásaikkal, fel nem oldott konfliktusokkal, saját érzelmi elérhetetlenségükkel és akár leválási nehézségeikkel. Ezek mind akadályozzák azt, hogy saját gyermekükhöz kapcsolódni tudjanak, a generációs szakadék okozta távolság pedig csak nehezíti ezt. Sokszor a konfliktus is az, ami megijeszti a szülőt: pedig a konfliktus a kamaszkor elengedhetetlen része, érdemes rá úgy tekinteni, mint egy lehetőségre a korrekcióhoz. Ehhez persze a szülőnek kell felnőttként viselkednie, ehhez azonban elengedhetetlen az a bizonyos gyakran emlegetett érzelmi érettség, amin érdemes tudatosan és fókuszáltan dolgozni.

A generációs szakadék pedig összetett: a szülő nem ismeri fel a jelzéseket, vagy nem meri kezelni a konfliktusokat, pedig ezek a krízisek egyben lehetőségek is lehetnek a kapcsolat mélyítésére.

A kamasz viselkedése – a hazugságok, ajtócsapkodások, titkolózás – nem mindig veszélyt jeleznek, gyakran csak a határképzés természetesen éretlen eszközei. A szülőnek ebben az időszakban nem az a dolga, hogy mindent lásson, mindenről tudjon, hanem hogy olyan biztonságos kereteket tartson, ahol a gyerek érezheti: ha baj van, fordulhat hozzá.

Annak érdekében, hogy a szülő közeledhessen kamasz gyermeke irányába, érdemes figyelembe venni pár szempontot. A kíváncsiság fontos, de a határok tartása is: a kamaszok maguk is tanulják új határaikat és általában elég egyértelműen jelzik, hol vannak ezek. Fontos az érdeklődés, de a számonkérés a legtöbb esetben kontraproduktív. Egy bezárt ajtó, egy értelmetlen és akár nyilvánvaló hazugság: ezek fájhatnak a szülőnek, de a legtöbb esetben érdemes felülkerekedni rajtuk. 

Ezzel együtt viszont fontos, hogy a szülő legyen éber a figyelmeztető jelekre, ugyanis a markáns személyiségbeli változások, az érzelmi kilengések, az online titkolózás jelezhetnek mélyebb problémát.

A Kamaszok egyik legfontosabb üzenete, hogy a figyelem életet menthet. A kamaszok sokszor nem azért nem beszélnek, mert nincs mit mondaniuk, hanem mert gyakran úgy érzik, úgysem értenék meg őket. A tragédiák pedig a legtöbbször nem előjelek nélkül történnek, inkább arról van szó, hogy nincs olyan, aki észrevenné azokat. 

A serdülőkor sebezhetősége egy természetes állapot, éppen ezért komoly érzékenységet is igényel a kamasz környezetében lévő felnőttektől.

Mert lehet, hogy amit a gyerek mond, a szülőnek értelmetlennek vagy idegesítőnek tűnik – de ha figyel, talán megértheti, miért fontos az neki.