Ukrán „ukránnak” farkasa

Kényszersorozás, verés, megalázás, kínzás és halál, így lehetne jellemezni Sebestyén József utolsó heteit. Nővérét hosszú évek óta jól ismerem közös kampányrendezvényekről, szavainak maximálisan hitelt adok. A láthatóan fején bántalmazott, a földön mászó és kigúnyolt 45 éves férfi sorsa engem, mint volt katonát mélységesen felháborít és az eset sok mindenre rávilágít Ukrajnában. Még a háborút kiváltó okokra is...

Engem mindig a dolgok háttere érdekelt. Most is azon gondolkodtam, miközben elnéztem József megaláztatásáról készült videókat, hogy azokat kik és milyen céllal készíthették? Azért, hogy ezt megosztva kigúnyoljanak egy beteg magatehetetlen magyar embert, aki ugye nem ukrán nemzetiségű és ezért szabad préda, vagy azért, hogy dokumentálják az ukrán hadseregben uralkodó rettenetes állapotokat. Remélem az utóbbi történt... Ha egyenruhát húzunk magunkra, akkor ahogy a nevében is benne van egyenlőek, uniformizáltak leszünk. Egy csapatban vagyunk és egy közös célért harcolunk, függetlenül nemzetiségünktől ugyan az az állampolgárságunk és a hazát védjük katonaként. Normális esetben, egy demokráciában ennek így kellene lennie. Az, hogy egy összevert fejű, földön mászó bajtársunkon gúnyolódjunk a Bundeswehrben, a US-Army-ban vagy bármely más demokratikus ország hadseregében elképzelhetetlen lenne. Ha ilyen előfordulna, akkor minden érintettnek, beleértve az egység parancsnokát is a hadbíróság előtt kellene számot adni az esetről és ez így is van rendjén.

Ilyen bánásmód az ellenséggel szemben sem megengedett. Egyszer egy bevetésem alatt (helyet direkt nem írok) egy katona megadta magát nekem, direkt német fogságba akart kerülni, mint ez később kiderül a kihallgatása alatt. Napok óta bujkált, ki volt száradva és nagyon éhes volt. Gondolkodás nélkül nekiadtam az ebédre szánt szendvicsemet és almámat, miközben egy társam teát főzött neki. Egy sovány, rémült ember volt abban a pillanatban és már nem ellenség. Afganisztánban a mellénk, kiképzési céllal beosztott afgán újoncokkal csapattagként bántunk, ha közösen járőröztünk mindig vettünk nekik is kebabot és pár doboz üdítőt. Egy csapat voltunk... Ezért is döbbent meg ez az aljas, embertelen, katonához méltatlan bánásmód, amit a felvételeken látunk. Hogy süllyedhetnek emberek ilyen mélységig, hogy megverjék és megalázzák azt a férfit, akitől elvárják, hogy Ukrajnát védje velük együtt egy lövészárokban? A magyargyűlölet, vagy jobban mondva a nemzeti kisebbségek gyűlölete Ukrajában nem újdonság, elég, ha felidézzük Sztyepan Bandera rémtetteit a lengyel és az orosz kisebbség ellen. Nem véletlen, hogy a KGB 1959-ben Németországban végzett vele, háborús bűncselekményeiért.

Ha a háborút kiváltó okokat keressük az is a más nemzetiségek elleni gyilkos indulatokban leledzik. Az ukrán nacionalizmus, az oroszverések, orosz nemzetiségiek szigetelőszalaggal lámpaoszlopokhoz ragasztása, az odesszai gyújtogatás, amelyben 47 orosz égett bent a szakszervezetek székházában, majd a Donbasszban kialakult polgárháborús helyzet vezetett a már több, mint 3 éve dúló fegyveres konfliktushoz. Ami József esete „kicsiben” az a jelenlegi háború oka nagyobb dimenzióban. Brüsszel persze hallgat, jobban mondva, mint egy beakadt bakelitlemez folyamatosan azt ismételgeti, hogy milyen csodálatos demokrácia van Ukrajnában és minél előbb fel kell venni az országot az Unióba. A honfitársunk szenvedését rögzítő videók ezt mindennél világosabban megmutatták... 

Isten veled József!