Kicselezik a kiküldetési direktívát a kelet-európaiak

Módosításra és a fogalmak összehangolására szorul az EU 1996-ban elfogadott kiküldetési direktívája, amely a cégek más tagországba küldött dolgozóinak státuszát szabályozza. Franciaországban több százezer cseh és lengyel vendégmunkás dolgozik kiküldetésben, ám foglalkoztatóik nem tartják be a fogadó ország bér és szociális előírásait - írja a Világgazdaság.

Sok félreértésre és visszaélésre ad alkalmat az EU kiküldetési direktívája - figyelmeztet az Európai Parlament (EP). Az 1996-ban elfogadott irányelv azokat a szabályokat rögzíti, amelyeket az európai vállalatok kötelesek betartani, amikor más tagországokban foglalkoztatják dolgozóikat. Az alapelv az, hogy ugyanazokat a bér-, munkaügyi és tb-szabályokat kell betartaniuk ezeknek a cégeknek, mint amelyek a befogadó országban székhellyel rendelkező vállalkozásokra érvényesek. Ezzel a szociális dömpingnek kívánták elejét venni a jogalkotók.

Mi számít színlelt vállalkozásnak? - nincs egységes mérve

A tagállamok sokszor eltérően értelmezik például a munkavállaló, a minimálbér, az alvállalkozás vagy az önálló vállalkozó fogalmát. Emiatt nehézkes és bonyolult például annak bizonyítása, hogy egy színlelt vállalkozó valójában alkalmazott, és így rá is alkalmazni kellene a fogadó állam bérelőírásait.
A Le Monde napilap beszámolója szerint az EP jelentésével egy időben látott napvilágot Francis Grignon francia szenátor értékelése, amely a kiküldetési direktívával összefüggő ottani problémákat ecseteli. E szerint több mint százezer, többségében kelet-közép-európai építőmunkás dolgozik Franciaországban kiküldetési viszonyban, és munkaadóik a legritkább esetben tartják be a bér- és szociális előírásokat. A szerződésben kikötött bér jó részét általában szállásdíj és más költségek címén levonják, így a lengyel vagy cseh kőművesek sokkal kevesebb pénzért dolgoznak, mint a franciák.