A stresszinterjú kemény pszichés próbatétel

A stresszinterjú a kiválasztás egyik legdurvább és legnagyobb megpróbáltatást jelentő eszköze. Hirtelen sértő, provokáló kérdések zúdulnak a jelöltre, akinek ellenséges légkörben kell megőriznie a hidegvérét. "Miért ebben a ronda öltönyben jött?, Hogy-hogy ilyen gyorsan kirúgták ettől a cégtől?, Szakmailag csak ennyit tud?" - ilyen és ehhez hasonló kérdésekre lehet számítani.

Szakmai körökben is vitatott a stresszinterjú, mint kiválasztási eszköz megítélése. Az ellenzők nem tartják elég hatékonynak, és óva intenek gyakori alkalmazásától. Úgy vélik, a kellemesnek nem nevezhető beszélgetés után akár az is előfordulhat, hogy a jelölt elpártol a cégtől. Mások szerint viszont ez a módszer a kulcs a nagy nyomással járó munkakörök betöltéséhez.

Ügyfélszolgálati pozícióknál előfordulhat

Talán a vitatott hatékonyság miatt a tanácsadók és a munkáltatók is csak kivételes esetben élnek e módszerrel. "Főleg olyan pozíciók esetében fordulhat elő, ahol a munkavállaló folyamatos stresszhelyzetben van, ahol frappánsan és gyorsan kell reagálnia a folyamatosan érkező kérdésekre, vagy igen sok kellemetlen helyzetet kell megoldania. Ilyenek például az ügyfélszolgálatos, az értékesítői vagy a vezetői pozíciók.

Kioktató, durva hangnem

Mi történik egy ilyen interjún? "A beszélgetés során a szakemberek elsődleges célja, hogy minél kellemetlenebb helyzetbe hozzák a jelölteket. Mindezt azért, hogy kiessenek jól begyakorolt szerepükből, illetve hogy fel tudják mérni: hogyan reagálnának stresszes helyzetekben.

Ennek érdekében első lépésként nem szokványos körülményeket teremtenek: hosszú ideig várakoztatják a pályázót, vagy egy olyan irodába vezetik, ahol túl meleg van, kényelmetlen a szék, kevés a levegő. Ezt követően pedig belevágnak a közepébe. Kioktató, durva hangnemben kezdik el kérdezgetni a jelöltet, vagy épp leértékelik az eredményeit. Például megkérik, hogy mondjon egy példát arra, ami azt bizonyítja, hogy kreatívan tudja megoldani a feladatait. Majd a válasz után azt mondják: csak ennyit tud? Mondjon mást. A következő válaszra pedig hasonlóan reagálnak, egészen addig, amíg a jelöltet ki nem hozzák a sodrából. Jellemző az is, hogy a gyengeségeit kezdik el kivesézni. Például arra kérik, hogy olyan problémás helyzeteket soroljon fel, amiket nem volt képes megoldani.

Záporozó kérdések

Általában a szokványosnál sokkal gyorsabban teszik fel a kérdéseket. Előfordul, hogy a jelölt szavába vágnak, nem hagyják, hogy végigmondja a választ. Egy másik trükk, hogy a beszélgetés közepén bejön egy kolléga, aki szintén elkezdi faggatni a pályázót. Így próbálják meg kizökkenteni, nyomást gyakorolni rá. Ha ez megtörtént, megfigyelik a reakcióját, majd kielemzik azt. Mivel az interjúztatók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pályázóból spontán reakciókat váltsanak ki. Épp ezért erre az interjúra a legnehezebb előre felkészülni.

Meg kell őrizni a hidegvért

A legfontosabb, hogy bárhová is megy a jelölt, számítson arra, hogy egy ilyen beszélgetésre is sor kerülhet. Így nem fogja váratlanul érni és képes lesz tudatosan, nem az érzelmeitől vezérelve kezelni a helyzetet. Lényeges emellett, hogy a kérdéseket ne személyes sértésként élje meg. Így ki tudja kerülni a túl heves válaszadást.

A túl gyors kérdések ellen többféleképpen védekezhet. Egyrészt, megmondhatja, hogy várjanak egy kicsit, át kell gondolnia a választ. Vagy ihat egy korty vizet. Ha nem hagyják, hogy végigmondja a választ, akkor szintén ne habozzon, kérje meg őket, hogy hallgassák végig. "A jelölt egyébként akár vissza is kérdezhet, így átveheti az irányítást. Az is jó módszer, ha feláll, és elkezd sétálni. Ezzel jelképesen a kérdezők fölé kerül, és kissé meg is zavarja őket.

A végén helyére kell rakni a dolgokat

A beszélgetés előtt egyébként nem szokták közölni, hogy most stresszinterjú vár a jelöltre, azonban néhány mondattal érdemes ismertetni a menetrendet, 'felkészíteni' a pályázót. A végén viszont 'a helyére kell tenni' a beszélgetést, hogy ne okozzon súlyos kárt a jelentkező lelki világában.

Oroszi Babett