Veszélyes, de leküzdhető a munkamánia

Jóval a munkaidő kezdete előtt érkezik meg, folyton túlórázik, és rendre utolsóként távozik az irodából? Forgalmi dugóban vagy szabadság alatt is szüntelenül céges kimutatásokat olvasgat? A barátok és a szabadidő csak töltelékprogramot jelentenek?  Ha igennel felel a kérdésekre, érdemes tanácsot kérni. Ha még csak úton van a munkamánia felé, nem késő megelőzni.

A munkamánia szenvedélybetegség. Gyakran nehéz felismerni, mivel a cégek nagy része amúgy is feszes munkatempót diktál. Ráadásul a munkamániás függőségét - szemben az alkoholistákéval - még a társadalom részéről is elismerés övezi. Csehák Hajnalka tréner, terapeuta tapasztalatai szerint a munkamánia gyakran a családos, értelmiségi, középvezetőként dolgozó férfiakat vagy a gyermekeiket egyedül nevelő és emellett dolgozó nőket sújtja, akikre a családfenntartás miatt az átlagosnál nagyobb anyagi felelősség hárul.

Intő példák: elszigetelődés a családtól

Nem veszélytelen betegség, amit a pszichológus által említett példák is jeleznek. Egy három diplomás, ötvenes éveiben járó mérnök például gyermekei taníttatása miatt lovallta magát egyre jobban és jobban a munkába. Ám amikor a gyerekek lediplomáztak, nem tudott megálljt parancsolni magának. Folyamatosan bizonyítani akart, így még jobban hajszolta a feladatokat, és egyre jobban elidegenedett családjától. Végül környezete unszolására fordult szakemberhez. Két hónapba telt, mire rádöbbent betegségére, helyreállásához további egy évre volt szüksége.

Egy harmincas éveiben járó, karrierjét tíz éve tudatosan építő, ismert kommunikációs szakember párkapcsolati válsággal került pszichológushoz munkamániája miatt. Társa úgy érezte, mellőzi. A nő karrierépítésére, feladataira hivatkozva már évek óta nem töltött vele egyetlen hétvégét sem. Egy másik munkamániás vezető annyira felesleges időpocsékolásnak tartotta beosztottjai kávészünetét, hogy a konyha ajtajára "Az osztályharc elfogadott módja a kávézás" feliratot függesztette ki - természetesen vérig sértve mindezzel a néhány percnyi lazításra vágyó dolgozókat. Emellett volt példa telefonon már reggel 6 órától rendelkezésre álló vezetőre is.

Nem mindenki munkamániás, aki sokat dolgozik

Az említett esetek ellenére nem árt tudni, hogy a nagy munkabírású, sokat teljesítő dolgozó nem automatikusan munkamániás. A gondok akkor kezdődnek, amikor a lazítani képtelen dolgozó a munkahelyén kívül töltött időt is bűntudattal éli meg, nem tud kikapcsolódni. Életében a munka többé nem az anyagi javak megszerzésének eszköze, hanem elsőrendű céllá lép elő. Mindent a munkának, a feladatok elvégzésének rendel alá, folytonosan bizonyítani akar, miközben szorongató egzisztenciális félelem is űzi. Munkastílusát túlzásnak tartó, helytelenítő kollégáit lustának tartja, nem érti meg őket, miközben egy félkész feladatnál is már a következőn jár az esze. Emberi kapcsolatai beszűkülnek és elszürkülnek. A munkamániás - ha csak teheti - halaszthatatlan munkáira, határidőire hivatkozva igyekszik minden lehetséges módon kivonni magát a családi eseményekből, a baráti köréből.

"A munkamániások többségének - hasonlóan az egyéb függőségekben szenvedőkhöz - nincsen betegségtudata. Mivel a kialakult helyzetet rendszerint családi életük és párkapcsolataik sínylik meg, gyakran környezetük unszolására, magánéleti gondokkal kerülnek pszichológushoz. Csak ezután derül fény a problémák valódi okozójára"- magyarázza a szakember. Csehák Hajnalka azért azt is hozzátette, mindenkinek lehetnek hajszoltabb időszakai. Nem kell azonnal pánikba esni.

Ami tehető ellene

A munkamánia megelőzése érdekében javasolt időnként némi öncenzúrát alkalmazni és fokozottabban odafigyelni a viselkedésünkre. Ha szabadságunk alatt vagy munkaidőn kívül bűntudatot érzünk irodai feladataink mellőzése miatt, ha tartósan és indok nélkül mindig egyszerre több munkahelyi problémát szeretnénk megoldani, már fennáll a szenvedélybetegség kialakulásának veszélye. A kevésbé súlyos esetekben segíthet az is, ha az érintett megpróbálja önerőből tudatosan átszervezni az életét. Jó, ha ilyenkor elegendő időt hagy a feltöltődésre, baráti és családi kapcsolatainak ápolására - és rázárja az irodaajtót a feladatokra. Súlyosabb esetekben érdemes haladéktalanul szakemberhez fordulni. A pszichológus a probléma tudatosításában és a változtatás ellenőrzésében is nyújthat segítséget.

Teszt: a munkamánia jelei

Amennyiben a húsz állításból legalább tizenkettőt észlelünk magunkon, tanácsos pszichológus segítségét kérni.

A karrier mindennél fontosabb.
Rendszeresen legalább három-öt különböző feladaton dolgozom egyszerre.
Állandóan túlórázom, akkor is, ha nem indokolt.
Nem értem azt, aki nem viszi túlzásba a munkát és tervezgeti hétvégi kikapcsolódását.
Nem tudok lelkiismeretfurdalás nélkül pihenni.
Idegesít a semmittevés.
Nem megyek szabadságra.
Ha mégis, akkor a laptopot és a mobilt bekapcsolom.
Állandóan elérhető vagyok hivatalos ügyekben, reggel 8 óra előtt és este 20 óra után is.
Mindent kézben akarok tartani, mert nálam jobban senki sem tudja elvégezni a munkát.
A volánnál ülve, dugóban is folyton telefonálok, cégadatokat és kimutatásokat böngészek.
Vezetéskor görcsösen nyomom a pedálokat, és türelmetlen vaagyok másokkal szemben.
Gyalog is sietek, és a járókelőkben hátráltató útakadályt látok.
Gyorsan beszélek, hadarok.
Elalvás előtt és közvetlenül felkelés után is a megoldandó munkahelyi problémákon töprengek.
Csak a munkáról beszélek a kollégákkal.
Állandóan sietek, és soha nincs időm.
Igyekszem minél hamarabb befejezni a kollégákkal a közös kávézást és az ebédet.
Az íróasztalnál eszem, sajnálom a kieső időt egy nyugodt ebédre.
Türelmetlen vagyok a kollégákkal, és az új munkatársak betanításánál is.

Takács Gabriella