Állásinterjún jártunk - belépés a telemarketingbe

Hogy néz ki egy állásinterjú a valóságban? Munkatársunk az interneten és a nyomtatott sajtóban böngészett állásajánlatokat, majd telefonon jelentkezett be szóbeli elbeszélgetésre. Mivel a legkönnyebb jutalékos rendszerű értékesítési munkákat megcélozni, így ezt vette célkeresztjébe, nem is sikertelenül. Elsőre telemarketinges állásinterjúra jutott be. Tapasztalatairól cikksorozatban számolunk be.

Állásinterjú-tesztem szempontjai a gyorsaság illetve a kevés és nem speciális elvárás. Mindenképpen olyan állásajánlatokat kellett keresnem, amelyeknek interjúira vagy tájékoztatóira nem kell sokat várni és önéletrajzot sem kérnek. E kritériumoknak leginkább az értékesítői munkák felelnek meg, a maguk egy-két napos átfutási idejével.

A első állomás egy telefonos ügynököket toborzó óbudai cég. Irodájuk üdülési jogok értékesítésére keres embereket. A helyszín kellemes csalódás. A földszinti irodát nemrégiben újíthatták fel. A frissen festett falak és az elegáns nyílászárók legalábbis erről árulkodnak. Közvetlenül a bejáratnál egy középkorú férfi fogad és tessékel beljebb. Aztán hamar kiderül, miért is a szívélyes fogadtatás. "Örülünk, hogy eljött. Többen is jelentkeztek, de nem jönnek vagy késnek. Biztos az időjárás miatt"- jegyzi meg. Közben kicsavarok a dzsekimből egy kisebb vödör vizet, ugyanis az interjúra a hét eleji ítéletidőben került sor. Aztán helyet foglalok az asztal túloldalán és indul is a beszélgetés. Az első - és a végén kiderül, egyben utolsó - kérdés felém: dolgoztam-e valamikor hasonló területen; kellett-e bármit is eladnom úgy, hogy azt előtte "hideghívás" előzte meg?

"Nem kell görcsösen ragaszkodni a megadott szöveghez"

És mivel az interjúztatót megnyugtatja, hogy dolgoztam korábban hasonló területen, - egyébként valóban, még diákéveimben - egyből a lényegre tér. "Cégünk már korábban vásárolt üdülési jogokat ad el. Igazából újraértékesítünk, így a felkeresett családok más hasonló cégek kínálatához képest lényegesebben olcsóbban vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. A párokat vagy családokat 3 napos balatoni vagy egyhetes, kedvezményes tenerifei utakra kell invitálni. Az ajánlatra igennel válaszolókat ide kell behívni, az irodába. Aztán a jelenlévő értékesítők kínálják fel az üdülési jogok megvételét. Amennyiben a tájékoztatóra hívottak vásárolnak, a telemarketinges markát üzletenként átlagosan 7-8 ezer forint üti"- magyarázza. Sietve hozzáteszi: a feladat rátermettséget és nagy tűrőképességet igényel, hiszen tisztán jutalékos munkáról van szó. Igaz, a munkaidő elviselhető, fél 11-től fél 5-ig tart. A munkakezdést 1 napos betanító tréning előzi meg, amelynek végén feladatsorral tesztelik, mennyi maradt meg a gyorstalpalón elhangzottakból. "Van meghatározott szöveg, amit a telemarketingeseknek mondaniuk kell. Ez elvileg a beszélgetés váza - persze nem kell azért ehhez olyan görcsösen ragaszkodni."

Fizetés: "ígérgetni felesleges"

Tetszik az interjú alatt, hogy az ügyvezető nem nem árul zsákbamacskát. " Átlagban 2 havonta veszünk fel újakat. Nagy a fluktuáció mert a bevétel bizonytalan. És valljuk be, nem egy kellemes élmény, amikor egymás után 20-an csapják le a telefont. Bérekkel ezért nem is dobálózom, ígérgetni felesleges. Mindenkinél változó. Van itt a csapatban olyan, aki még a minimálbért sem keresi meg. De olyan is, aki erre lett kitalálva: ő például több százezer forintot vitt haza az elmúlt 2 hónapban." Menetközben hozzáteszi, hogy gyakran 20 kimenő hívásnál is többet kell indítaniuk, hogy ezek közül legalább 1 eredményes legyen.

Ha beteg a gyerek...

Közben újabb érdeklődő toppan be. Az interjúztató így dióhéjban elismétli az imént hallottakat. Az újonnan érkezett hölgy, mint kiderül, némiképp hazai pályán mozog. Dolgozott már teljesen hasonló profilú cégnél. Korábban ugyancsak üdülési jogokkal foglalkozott, de a diszkrimináció közbeszólt. "Minden jól ment, mindaddig, amíg beteg nem lett a gyermekem egy hétre. Akkor táppénzre kellett mennem. Nem is hagyták annyiban: már a táppénz elején telefont kaptam a cégtől. Azt mondták, ha ennyire rossz a hozzáállásom, köszönik az eddigieket, de ne is menjek többet."

A most felkeresett cég ezzel szemben relatíve családbarát hozzáállást tanúsít. "Természetesen nem gond, ha néhanapján megbetegszik a gyerek. És ha kell, megoldjuk a munkaidő-kedvezményt is, hogy érte tudjon menni a bölcsődébe." Aztán kijózanító megjegyzéssel torpedózza meg az iménti pozitívumokat. "Bejelenteni sajnos senkit sem tudunk. Ezért, amiben lehet, igyekszünk engedményeket tenni a nálunk dolgozóknak. Tehát nem tudunk sokat nyújtani - de legalább nem is követelünk olyan sokat cserébe."

Állásportyánkak ezzel még nincs vége. Jövő héten ingatlanirodába látogatok el, így folytatás következik...

Takács Gabriella