Kevés vezető képzi magát szakmai blogokból

Vágólapra másolva!
Rövid és könnyen emészthető legyen, ne igényeljen elmélyülést. Ez a magyar vezetők legfőbb elvárása, ha önmaguk képzéséről van szó - derül ki Cservenyák Tamás tréner (coach) és Pusztai Csaba, a Közép-Európai Egyetem (CEU) doktorandusz hallgatójának friss kutatásából, amelynek eredményeit a KPMG-BME Akadémián mutatták be.
Vágólapra másolva!

A két szakember "A magyar vezetők önképzési szokásai" címmel készített kutatása során 317 közép- és felsővezetőt kérdezett online kérdőíven. A beérkezett válaszok médiafogyasztásra vonatkozó részéből kiderül, a legtöbben internetes oldalon olvasnak vezetési cikket (66 százalék), 45 százalék folyóiratból (is) tájékozódik. A web kettes megoldások bevetése (blog, online videó) csak minden negyedik-ötödik vezetőnél érhető tetten, ez is csak havi rendszerességgel és inkább olvasási szinten. Kommentet csak elvétve írnak, kérdést nem tesznek fel. Ugyancsak kevesen lapoznak bele vezetési szakkönyvekbe. Cservenyák Tamás megjegyezte, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban sokkal jelentősebb az önképzésben a médiumok szerepe.

A képzés másik terepe a diskurzív tanulás, amikor környezetünkkel beszéljük meg a problémákat, tőlük kérünk ötleteket, tanácsokat. Négyből három vezető így cselekszik: felettesével, szakmabeli partnerével, barátaival, családjával osztja meg dilemmáit. Kiderült, a legfontosabb véleményformáló partner a felettes főnök, 38 százalék az ő tanácsaiból tanul.

Az önképzés magabiztossá tesz

Érdekesség, hogy többet foglalkoznak az önképzéssel a kisebb cégek vezetői és a felsőbb szinteken dolgozók. Úgy tűnik, a nagyobb cégek középvezetői kisebb hangsúlyt helyeznek erre a műfajra. A kis- és középvállalkozások vezető munkatársai előszeretettel járnak szakmai rendezvényekre, és kérnek tanácsot külsős üzleti partnertől is. Utóbbi külföldi tulajdonú vállalatokra nem jellemző.

Hogy mi motiválja a vezetőket az önképzésben? Elsősorban belső hajtóerő dolgozik. Úgy gondolják, ez magabiztossá teszi őket, jobban tudják kezelni az embereket, bővül a vezetési eszköztáruk. Emellett még a trendek figyelemmel követése sarkallja őket tanulásra. Ezzel szemben a külső ösztönzők (teljesítményértékelésen való megfelelés) nem működnek.

Leggyakoribb kifogás: "Nincs időm."

Biztató, hogy a válaszadók többsége nem gondolja azt, hogy vezetőnek születni kell és azt sem véli igaznak, hogy lehetetlen előrelépni. A leggyakoribb kifogás a tréningek elmaradására - nem meglepő módon - az időhiány, a napi teendők prioritása.
Cservenyák Tamás az aggasztó jelek közé sorolta, hogy a válaszadók fele még nem gondolkodott el azon, hogy valóban jó vezető-e.