Élet és pop a beat alkonyán - a hetvenes évek könnyűzenei élete

Vágólapra másolva!
A beat-korszak alkonya, a diszkó-éra kezdete és a klasszikus popzene - röviden így jellemezhetnénk a hetvenes évek már-már túlzottan is sokszínű zenei életét. A politikai nyomás hatására eltűntek a lázongó hangok, az amatőr kocsmazenélést profi szupergroupok és pop-ikonok váltották, a zene megmaradt a szórakoztatás elsődleges terepének. Legendák tűntek el és születtek újra, hódított az LGT, menetelt az Omega, Cseh Tamás és Máté Péter uralták a popközönség különböző rétegeit, 1978-ban pedig első igazi diszkó-sztárunkat köszönthettük Szűcs Judith megjelenésével. Tengernyi zenei stílus, kísérletezgetés, egy átmeneti, mégis nagyon is egyedi korszak. Minden, ami a zenével történt a hetvenes években.
Vágólapra másolva!

Woodstock és a százezres tömegeket megmozgató amerikai fesztiválok a hatvanas évek végén még azt sugallták: az európai élőzene évtizedes felemelkedése folytatódik, a határ a csillagos ég. Hogy nem így történt, annak több oka is van - ezek közül előre valóak az évtized fordulóján lezajlott politikai és kulturális változások. A lázadások, hippi-mozgalmak ellenére az európai országok zömében jelentős hatalmi szerkezetváltozások nem zajlottak le, de a hatalom ezeket a lázongásokat a korábbinál sokkal határozottabban szorította vissza, egyúttal még szigorúbban határozta meg és vette irányítása alá a kulturális közeg által használt témákat. A forrongó, többnyire politikai célzattal írt dalok - gyakorlatilag a Beatlesszel karöltve - szép lassan eltűntek, és vitték magukkal az utcák és a fiatalság forradalmi hangulatát.

Komolyabb összetűzések és megmozdulások nélkül, de hasonló végeredménnyel zárultak a hatvanas évek Magyarországon is. Az átmeneti liberalizmust a kultúrában is szigorító intézkedések követték: az irodalmi és zenei életből az évek során teljesen kikoptak a politikai áthallások, egyszersmind megszűnt az az élettel és kreativitással teli hangulat, ami uralta az elmúlt évtizedet. Mire az Illés 1973 novemberében felbomlott, a hatvanas évek lázongó hangulatában cseperedő tizenévesek felnőtté lettek, s életükben egyre nagyobb szerepet kaptak saját problémáik. A világ meghódításáról, a közösségi élmények megosztásáról szóló dalszövegek helyet az egyéni örömök, bánatok kerültek előtérbe. Futótűzként terjedt a televízió, alternatív szórakozási lehetőséget kínálván az egyre kevésbé koncertre járó fiataloknak. Megjelentek a kazettás magnók, a baráti társaságok inkább saját köreikben hallgatták zenéiket, kinőtték a székdobáló klubkoncertek hangulatát.

1972-ben már hosszú hajjal, farmerben is fel lehet lépni a televízió HI-FI című műsorában, az egyetemeken, diákönkormányzatokban bővültek a diákok jogkörei - az illetékesek ilyen és ezekhez hasonló látszatkedvezményekkel próbálták "megfelelő" irányba terelni az elbizonytalanodott és befolyásolható ifjúságot. Az 1970-es Bacsó Péter-féle Kitörés vagy Kovács András legendás, 1971-es filmje, a Staféta ugyan jól rámutatott a fiatalok generációs problémáira, de ennek a politika szempontjából jelentősége nem igazán volt.

A korszak alternatív sztárja: Cseh Tamás

Bár a legnagyobb egyéniségek e kulturális apátia korszakát is túlélték, az alulról, semmiből kinövő együttesek, kezdeményezések szinte teljesen eltűntek. Az utcák, a koncerttermek, a lebujok kiüresedtek, sok közülük meg is szűnt. 1971-ben a beat-kultúra megkapta a kegyelemdöfést: a giccsadó bevezetésével és a beatlemezek adókötelessé tételével a kultúrpolitika művészetileg végérvényesen értéktelennek nyilvánította a rockzenét.

Az elnyomó politika meghozta hatását: még ebben az évben közel két tucat együttes - köztük az Omega, a Metró és a Hungária - szűnt meg vagy alakult át, 1972-ben szinte egyidejűleg ért véget a Táncdalfesztivál és a Ki Mit Tud? (utóbbi csak ideiglenesen). A két legismertebb ifjúsági magazin, a Világ Ifjúsága és a Magyar Ifjúság egyaránt gyanús hirtelenséggel fordult el a beatzenétől. A beat az egyre növekvő és üzletiesedő poppiacon találta magát, ahol a tökéletesre csiszolt énekhang, a látvány és csillogás volt alapkövetelmény.