USA 2008 Elnökválasztás

Csak a páncélt szurkálta McCain és Obama

Pethő András2008. 09. 27., 6:21Utolsó módosítás: 2008. 09. 28., 16:30
eszközök:

Először vitázott egymással a két nagy amerikai párt elnökjelöltje, párbajuk mégis olyan volt, mint két olyan vívó összecsapása, akik az ellenfél minden trükkjét ismerik. Eredetileg a külpolitika lett volna a téma, de végül a hitelválság elvitte az idő nagy részét. Elsősorban a republikánus John McCain támadott, és azt igyekezett bizonyítani, hogy a demokrata Barack Obama túlságosan tapasztalatlan ahhoz, hogy az Egyesült Államok vezetője legyen. Az [origo] amerikai tudósítójának beszámolója az elnökjelölti vitáról.

Fél nappal a kezdés előtt még az is bizonytalan volt, hogy lesz-e egyáltalán vita a két elnökjelölt között. A republikánus John McCain ugyanis szerdán bejelentette, hogy felfüggeszti a kampányát, és Washingtonba utazik, hogy részt vegyen a hitelválság elhárítására irányuló, az első tervek szerint példátlanul nagy, 700 milliárd dolláros tervről szóló politikai egyeztetésekben. Közölte azt is, hogy szerinte a krízis miatt félre kell tenni a politikát, és le kellene fújni a péntekre tervezett első elnökjelölti vitát. A mentőakcióról ugyan nem született megegyezés, de McCain szerint halad a dolog, úgyhogy végül meggondolta magát, és mégis elutazott a Mississippi állambeli Oxfordba, a vita helyszínére.

Előzetesen a külpolitikát és nemzetbiztonságot jelölték ki témának, de végül a másfél órás párbaj közel fele a hitelválság (amelynek lényege, hogy sok olyan hitel halmozódott fel, amelyet nem tudnak visszafizetni a felvevői, és ebbe nagy pénzintézetek buktak bele) és a gazdaság körül forgott. McCain és Obama is nagyon óvatosan állt hozzá a pénzügyi krízishez. Nem válaszoltak egyértelműen arra a kérdésre, hogy támogatják-e a 700 milliárd dolláros mentőakciót, helyette azt hangoztatták, hogy nagyon körültekintően kell elkölteni az adófizetők pénzét.

A moderátor ugyan kitartóan kérdezgette őket arról, hogy a rendkívüli helyzetben programjuk melyik eleméről mondanának le, de erre is csak kitérő válaszokat adtak. Obama ugyan közölte, hogy néhány dolgot késleltetni kell, de ezek konkretizálása helyett inkább arról kezdett el hosszan beszélni, hogy mi az, amiről semmiképp nem mondana le (energiafüggőség felszámolása, egészségügy és oktatás rendbetétele). McCain válasza pedig az volt, hogy visszafogná a szerinte pazarló állami költekezést, ezt azonban már akkor is megígérte, amikor még nem volt szó több százmilliárd dolláros kormányzati beavatkozásról.

Adók és kiadások

A "hogyan vezetnék ki az országot a válságból" kérdésre adott válaszaikban már el is feledkeztek az elemzők által az utóbbi nyolcvan év legsúlyosabb pénzügyi válságaként jellemzett problémáról, és adócsomagjukat kezdték el ismertetni. Azoknak, akik eddig is követték a kampányt, nagy meglepetést nem okozott ez a rész, ugyanis Obama és McCain a hónapok óta ismert ígéreteket és érveket ismételte el. A republikánus jelölt szerint az adócsökkentés kiszélesítése fellendíti majd a gazdaságot, miközben szerinte riválisa túlköltekezésbe hajszolja az országot. Eközben Obama szintén adócsökkentést ígér a családoknak, de a vagyonosabbakat és a nagy profitot termelő cégeket a jelenleginél jobban megadóztatná, McCain programjára pedig az a válasza, hogy az csak a gazdagoknak kedvez.

Ezekbe a kérdésekbe mélyebben is belemennek majd a jelöltek a harmadik, és egyben utolsó vitán, amelynek kifejezetten a gazdaság a témája. Ha azonban ott is folytatódik a mostani gyakorlat, akkor az idő nagy részét az fogja kitenni, hogy egymás számait és statisztikáit próbálják cáfolni és kiigazítani.

Erősségek és gyengeségek

Elvileg Obamának kedvezett az, hogy a gazdaság uralta ennek a vitának az első felét is, a felmérések szerint ugyanis ezen a területen a többség őt tartja alkalmasabb vezetőnek. A hivatalos téma - a külpolitika és a nemzetbiztonság - viszont McCain erőssége, aki egykori katonaként és több mint húsz éve szenátorkodó politikusként jóval nagyobb tapasztalatra tett szert az amerikai törvényhozásba mindössze négy évvel ezelőtt bekerült demokrata riválisával szemben.

McCain ezt igyekezett is kidomborítani a vita második felében, amikor már tisztán külpolitikáról volt szó. Támadó stílusban vitázott, és szinte minden egyes válaszát ellenfele kritikájával kezdte. Ha szóba került egy-egy ország vagy térség, akkor nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ő személyesen járt ott, és időnként kioktató megjegyzéseket is tett riválisára. Közölte például, hogy "szenátor Obama nem érti a különbséget stratégia és taktika között".

Forrás: AFP

A demokrata jelölt is odaszúrt ugyan néha McCainnek, de érveinek fő vonulata az volt, hogy a tapasztalat nem feltétlenül jár együtt jó ítélőképességgel. Erre példaként többször is felidézte, hogy szerinte hatalmas hiba volt Irakra koncentrálni, miközben az Egyesült Államok elleni támadásokra készülő al-Kaida egyre erősödik Afganisztánban. Ráadásul szerinte az iraki háború hatalmas összegeket emészt fel, és közben az amerikai gazdaság gyengül, ami nemzetbiztonsági kockázattal is jár.

Ország, város

A külpolitikai kérdések lényegében abból álltak, hogy a moderátor bedobta néhány ország nevét - Irak, Afganisztán, Irán, Ororszország -, majd a jelöltek elmondták a velük kapcsolatos terveiket. Irak ügyében van a legnagyobb a különbség a két jelölt között. McCain támogatta a háborút, Obama ellenezte a kezdetektől fogva. McCain várna a kivonulással, Obama záros határidőn belül kivonná az amerikai katonákat. A republikánus jelölt emlékeztetett arra, hogy riválisa kezdetben ellenezte a csapaterősítés tervét, amellyel azonban mégis sikerült csökkenteni az erőszakhullámot Irakban, Obama azonban erre azzal válaszolt, hogy erre az irányváltásra épp azért volt szükség, mert előtte hibát hibára halmozott a Bush-kormányzat.

Afganisztán ügyében egyetértettek abban, hogy komolyabb erőfeszítésekre van szükség az újra megerősödő tálib erők és az al-Kaida ellen. Volt ugyan némi súrlódás köztük arról, hogyan álljon hozzá Washington Pakisztánhoz, amelynek Afganisztánnal határos térségében meghúzták magukat ellenséges militánsok, a vita Irán kapcsán forrósodott fel igazán. A közös nevező ugyan itt is megvolt - mindketten meg akarják akadályozni, hogy Irán nukleáris fegyverre tegyen szert -, de McCain ezúttal is bizonyítani próbálta, hogy Obama alkalmatlan a külpolitika irányítására.

Felidézte, hogy a demokrata jelölt korábban többször is azt mondta, előfeltételek teljesülése nélkül is hajlandó lenne leülni ellenséges országok vezetőivel, márpedig McCain szerint ez nem csupán naivitás, hanem veszélyes is. "Irán azt mondja, hogy eltöröljük a színről Izraelt, és mi azt válaszoljuik rá, hogy ó, nem fogjátok ezt csinálni?" - gúnyolódott a republikánus jelölt (aki ugyanakkor csak többszöri próbálkozásra tudta kimondani az iráni elnök, Mahmud Ahmadenizsad nevét). "Fenntartom magamnak a jogot, hogy bármikor és bárkivel találkozzak, ha úgy érzem, hogy az Amerika biztonsága szempontjából  fontos" - válaszolt erre Obama, aki szerint az előfeltételek nélküli tárgyalás nem jelenti azt, hogy egy ilyen megbeszélés előtt ne lennének alsóbb szintű egyeztetések.

Oroszország esetében is hasonló forgatókönyv szerint zajlott a vita. Egyetértettek a jelöltek abban, hogy a Grúzia elleni háború után újra kell gondolni a Moszkvával való viszonyt, de McCain szerint Obama túlságosan puhány volt az oroszokkal, amit a demokrata jelölt visszautasított.

Ez a fajta kiszámíthatóság jellemezte szinte az egész vitát. A jelöltek láthatóan felkészültek a másik és saját maguk gyengeségeiből is. Nem okoztak egymásnak meglepetést, minden egyes szúrásra volt valamilyen kész válaszuk, és a támadások is ismerősek lehettek azoknak, akik követték eddig a kampányt. Sokan vannak azonban, akik csak a választási küzdelem utolsó heteiben kapcsolódnak be, így számukra egyfajta bemutatkozás is lehetett a mostani vita.

New York - Egyesült Államok

eszközök:
betöltés folyamatban...

24 óra hírei