Sétálva eszi majd a zöldséget Amerika

Vágólapra másolva!
Félelem uralkodott el az amerikaiakon a bivalyerősnek hitt gazdaságukat fenyegető veszélyek láttán. A hitelválság mélysége még nem is tárult fel teljesen, de már most folyamatosan rúgják ki az embereket a cégek, miközben új állást egyre nehezebb találni. A nyomortól azonban még távol van Amerika, legfeljebb csak a steak és a zöldség között kell majd választania. Az [origo] riportja a témáról, amely faltól falig kitölti az amerikai elnökválasztási kampányt.
Vágólapra másolva!

A Washington külvárosában lévő munkaügyi központ várójában csak néhány szabad szék van. Az egyik irodából időnként kilép valaki, és neveket kiáltva szólítja be az állást kereső, illetve segélyért folyamodó embereket. Köztük van a 41 éves Mary Stoute, aki azt mondja, szeptember elsején lett munkanélküli, miután fizetésképtelenné vált a cég, ahol dolgozott. Foglalkozása sofőr, buszokat és teherautókat is vezetett, ilyen állásra pályázik most is, de egyelőre nem sok sikerrel.

"Minden nap bejárok ide, van egy tanácsadó is, aki velem foglalkozik, de nem tudom, hogy mit csinál, mert eddig semmi nem történt" - magyarázza a nő, aki egyedül neveli hatéves ikreit, miután férje három évvel ezelőtt meghalt. A munkahelyével együtt az egészségbiztosítását is elveszítette, tehát ha orvosi segítségre lenne szüksége, akkor a költségeket saját zsebből kellene fizetnie, már ha lenne miből. Azt mondja, csak most jelentkezett segélyért, eddig ugyanis bízott benne, hogy sikerül hamar munkát találnia.

Két évvel ezelőtt is állásváltásra kényszerült, de akkor sokkal könnyebben ment minden. "Pénteken kiléptem az egyik helyről, és hétfőn már munkába is álltam egy másik cégnél" - idézi fel a farmert és pulóvert viselő nő, miközben a mellette ülők egyetértően bólogatva hallgatják a történetét.

Növekvő munkanélküliség

Mary Stoute esete valóban nem egyedi. Az állástalanok száma idén folyamatosan emelkedett az Egyesült Államokban, és egyre drámaibb méreteket ölt. Utoljára 2001 szeptemberében, a legutóbbi gazdasági recesszió idején fordult elő, hogy annyi tömeges leépítést (amikor egyszerre legalább ötven embert rúgnak ki) hajtottak végre, mint a múlt hónapban. Olyan nagy társaságok is erre a fájdalmas lépésre szánták el magukat mint a Yahoo internetes vállalat vagy a Merck gyógyszercég - előbbi 1500, utóbbi 7200 dolgozó elküldését jelentette be október közepén.

"Mindegyik ügyfelünk, akivel beszéltem, félelemben él" - idézi a Reston nevű munkaerőközvetítő cég vezetőjét, Paul Villellát a Washington Post. A lap összeállításából kiderül, hogy a vállalkozások nem is elsősorban azért építenek le és rendelnek el létszámstopot, mert elérte őket a pénzügyi válság, hanem azért, mert bizonytalanok abban, ügyfeleiket mennyire érinti a krízis. Villella szerint a cégek "nagyon korlátozottan látnak a jövőbe, bizonytalanok, ezért csak ülnek egy helyben és óvatosan állnak hozzá az új dolgozók felvételéhez".

Mary Stoute tehát feltehetően nem azért nem talál munkát, mert a cégek alkalmatlannak tartják, hanem azért, mert általános aggodalom uralkodott el rajtuk, és ezért nem mernek új embereket alkalmazni. Az asszonyt valószínűleg ez nem vigasztalja, ahogy az sem, hogy nincs egyedül a borúlátásával. A USA Today és a Gallup október közepén készített közvélemény-kutatása szerint a lakosság 73 százaléka a négy lehetséges osztályzat közül (kiváló, jó, rendben, gyenge) a legrosszabbat adta a gazdaság helyzetére. Egy százalék vélte csak úgy, hogy kiválóak a körülmények, négy százalék a jót választotta és 22 a "rendben"-t.

A bajok gyökere

A kriptahangulaton nyilván nem javít az sem, hogy ijesztő hasonlatok jelennek meg a sajtóban, elemzők szerint ugyanis a mostani problémák csak a harmincas évek eleji nagy gazdasági válsághoz mérhetők, de talán még annál is súlyosabbak. A bajok gyökere a hitelválságnak nevezett bonyolult jelenség, amelynek lényege, hogy sok olyan ember kapott - gyakran önrész fizetése nélkül - kölcsönt ingatlanvásárlásra, aki nem tudta fizetni a részleteket. Addig nem volt gond, amíg az ingatlanárak emelkedtek, amikor azonban néhány évvel ezelőtt elkezdtek csökkenni, kipukkant a lufi: a bankok egyedül maradtak a rossz hitelekkel és az eladhatatlan, illetve értéküket veszített házakkal.

Forrás: AFP

A lakáspiacon indult a válság

Ez még mindig nem jelentett volna hatalmas tragédiát, ha nem lettek volna érintettek közvetve a nagy pénzintézetek is. Ahogy ez nyilvánvalóvá vált, bizalmatlanság uralkodott el a piacokon, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a bankok nem adtak egymásnak hitelt. Márpedig ha egy pénzintézetnek elapadnak a forrásai, akkor vagy azt mondja az ügyfeleinek, hogy "nem tudok kölcsönt adni" vagy azt, hogy "van hitel, de csak szigorú feltételekkel, magasabb kamattal, több biztosítékkal". A cégek így nehezebben jutnak hitelhez, ezért visszafogják a beruházásaikat, leépítéseket hajtanak végre, illetve kevesebb embert vesznek fel, és mindez a gazdaság lelassulásához vezet, amit előbb-utóbb lakosság is kénytelen megérezni.

Steak helyett csirke és zöldség

Ennek a forgatókönyvnek a megvalósulásától tartanak elemzők, az utcákat járva azonban egyelőre nem sok jelét látni a fenyegető veszélynek. A Washingtonhoz közeli Springfield egyik bevásárlóközpontjának parkolója például hétköznap délben is tele van. "Engem közvetlenül egyelőre nem érintett a válság, de több ismerősöm is elveszítette az állását" - mondja egy középkorú férfi, miközben bevásárlókocsijából pakolja be az árut családi terepjárójának csomagtartójába.

Ő is számol azonban azzal, hogy előbb-utóbb a családjának vissza kell fognia a kiadásokat. "Talán majd kevesebb steaket eszünk és több csirkét" - magyarázza a férfi, aki kéri, hogy nevét ne közöljük, mert a külügyminisztériumnak dolgozik. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a gazdasági problémáknak talán pozitív hatásai is lesznek: "Hús helyett több zöldséget eszünk, és ha nem tudjuk megfizetni az üzemanyagot, akkor többet gyaloglunk."

Jill McDonald azt mondja, hogy ő már változtatott is életstílusán. "Nem veszünk annyi ruhát, nem megyünk annyit étterembe, nem utazunk annyit, mint korábban" - magyarázza a bevásárlóközpontból a kocsija felé igyekvő idős nő, akit személyesen is érintett a pénzügyi válság, a tőzsde zuhanásával ugyanis elveszítette nyugdíjmegtakarításának jó részét. Sok amerikai járt így, miután a nyugdíjalapok kezelői a rájuk bízott pénzt részvényekbe is fektetik, amelyek jelentősen veszítettek értékükből az utóbbi hetekben. "Két évem volt hátra a nyugdíjig, most azonban még öt-hét évet kell majd dolgoznom" - mondja McDonald, az [origo] munkatársának kérdésére azonban hozzáteszi, továbbra is jó körülmények között él, van háza, autója és nem szenved hiányt semmiben.

Kényelmes élet

A gazdasági rémhírek közepette gyakran elsikkad az a tény, hogy az amerikaiak nagy többségének kényelmes élete van. A havi bruttó átlagjövedelem - 2006-os adatok szerint - 4830 dollár (ez nagyjából egymillió forint), miközben az élelmiszer hasonló áron van, mint Magyarországon, a ruha, a műszaki áru és az üzemanyag pedig kevesebbe kerül. Utóbbi olcsóságára jellemző, hogy az amerikaiak letargiába estek már akkor is, amikor egy gallon benzin ára idén átlépte a négy dollárt (ez átszámítva literenként 220 forintot jelent). Azóta azonban valamennyire megnyugodhattak, a legtöbb helyen már újra 2,5 dollár körül lehet kapni üzemanyagot.

A családok jó része rendezett kertvárosokban él, családi házban vagy rosszabb esetben társasházban. A nagyobb városokban minden utcasarkon megtalálható kávézók állandóan tele vannak süteményt majszoló és kapuccsinót vagy lattét iszogató vendégekkel, hétvégénként pedig megtelnek az éttermek, bárok és bevásárlóközpontok. Rengeteg az autó, ennek mértékére jellemző, hogy egyes autópályákon külön sávot tartanak fenn azoknak a kocsiknak, amelyekben egynél több ember utazik. Ezeket a sávokat azonban alig használja valaki: gyakorlatilag mindenkinek van saját autója, így nincs szükség közösködésre.

Kollektív bűnösség

Lehetséges, hogy ennek a jólétnek most fogják megfizetni az árát az amerikaiak. A CNN készített egy tízes listát arról, hogy kik felelősek a pénzügyi válságért, és a bukott pénzintézeti vezetők valamint az egykori jegybankelnök, Alan Greenspan mellett helyet kapott a lakosság is. A hírcsatorna szerint ugyanis olyan könnyű volt hitelhez jutni, hogy az amerikaiak elveszítették józanságukat, és kölcsönből (jellemzően hitelkártyájuk révén) finanszírozták utazásaikat, autóvásárlásukat és egyéb olyan kiadásaikat, amelyeket egyébként nem engedhettek volna meg maguknak.

Forrás: AFP

Ismertették terveiket

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a gazdaság minden egyéb témát kiszorított az elnökválasztási kampányból. A két nagy párt jelöltje egymással versengve próbál olyan terveket lerakni az asztalra, amelyek kiutat jelenthetnek a válságból, és megnyugtathatják a választókat. Egyelőre a demokrata Barack Obama tűnik nyerőnek ebben a versenyben, bár neki már a kezdőpozíciója is kedvezőbb volt, a többség ugyanis George Bush elnököt és pártját, a republikánusokat hibáztatja a gazdasági bajokért. A két jelölt egymástól teljesen különböző programmal próbál javítani a hekyzeten: a demokrata jelölt nagyobb szerepet szán az államnak, a republikánus pedig éppen hogy csökkentené azt.

Adók és kiadások

Obama is azt ígéri ugyan, hogy a családok 95 százalékának és a kisebb vállalkozásoknak (a határ 250 ezer dolláros éves jövedelem) kevesebb adót kell majd fizetniük, de a gazdagabb emberekre és a nagyobb cégekre a jelenleginél magasabb adót vetne ki. Emellett többet költene állami beruházásokra (például 50 milliárd dollár infrastruktúra fejlesztésére), bízva abban, hogy ezzel majd sikerül felpörgetni a gazdaságot. John McCain eközben a republikánusok kedvenc eszközéhez, az adócsökkentéshez nyúlna. McCain szerint ez fogja felélénkíteni a gazdaságot, ezért ő Obamával ellentétben nem terhelné meg jobban a gazdagokat, a társasági adót pedig 35 százalékról 25-re szállítaná le, és ebben sem tenne különbséget kis- és nagyvállalatok között.

A már idézett USA Today/Gallup felmérés szerint a lakosság többsége - 79 százaléka - gondolja úgy, hogy a kormányzatnak "jelentős" vagy "elég nagy" szerepe lehet a gazdaság rendbetételében. A kutatásból azonban kiderül az is, hogy 70 százalékuk arra számít, hosszú távon is károkat szenvedhet a pénzügyi válság miatt. Így sokan lehetnek, akik még csak ez után fognak valamit megérezni belőle. Közéjük tartozhat Michele Baier is, aki egy springfieldi üzletközpont előtt dohányzott, amikor az [origo] tudósítója megszólította. "Nem érezzük a gazdasági problémákat" - mondta a háztartásbeli nő, majd néhány másodperc gondolkodás után hozzátette: "Még nem."

Washington D.C. - Egyesült Államok