A kamubéke és bin Laden ajándéka - meglepetések az amerikai választásokon

Segíthet, ha Oszama bin Laden is beszáll az amerikai elnökválasztási kampányba? Fordíthat az elnökjelöltek versenyén egy kampányfilm akkor, amikor még a jelölt felesége sem hisz a győzelemben? Győzhet a kevesebb szavazatot kapó jelölt? Segíthet egy nemzetbiztonsági tanácsadó? Néhány meglepő fordulat, nem várt eredmény az amerikai elnökválasztások történetéből.

Truman végigaludta a győzelmet

Minden amerikai választás közül vitathatatlanul a legnagyobb csalódást az 1948-es amerikai elnökválasztás okozta - legalábbis a republikánusoknak. A választást megelőző hónapokban gyakorlatilag minden elemző, és minden közvélemény-kutatás a hivatalban lévő demokrata elnök, Harry S. Truman csúfos vereségét jósolta és a magabiztosan kampányoló republikánus jelölt, Thomas E. Dewey győzelmét várták.

Truman minden felmérés szerint kiugróan népszerűtlen volt - ezzel magyarázható, hogy saját pártján belül három kihívója is akadt. A demokrata párton belüli harcokból végül győztesen került ki, Dewey népszerűsége ugyanakkor már ez idő alatt is megkérdőjelezhetetlennek látszott. Míg a republikánus jelölt mindvégig nyugodt stílusban kampányolt, és szinte kizárólag későbbi terveiről beszélt, Truman agresszív negatív kampányba kezdett. A támadásokra Dewey kampánystábja tanácsára nem reagált. Ez a stratégia utóbb hibásnak bizonyult.

Az utólagos elemzések kimutatták, hogy Truman akkor tudott fordítani, amikor mindkét elnökjelölt rövid kampányfilmjét vetíteni kezdték a mozikban. Truman filmje kis költségvetésből készült - az elnökjelöltet a világ legfontosabb eseményeinek alakítójaként mutatta be -, Dewey filmje viszont, bár drága volt, rosszul sikerült. A hivatalban levő elnök győzelmében azonban még ekkor sem bízott senki, egyes dokumentumok szerint még saját felesége sem.

A választás estéjét Truman végigaludta egy missouri hotelben, miközben a republikánusok óriási partit adtak. Truman csak néhány óránként kelt fel, bekapcsolta a rádiót: a szavazatszámlálás legelejétől arról tudósítottak, hogy sok ezer szavazattal vezet. A riporterek azonban mindig hozzátették, az összes szavazat megszámolása kétségtelenül Dewey győzelmét hozza majd. A Chicago Tribune című lap előre kinyomtatta másnapi szalagcímét, miszerint "Dewey legyőzte Trumant". Ennek ellenére a demokrata jelölt végül kétmillió szavazattal győzött: mintegy 4,5 százalékkal több voksot kapott ellenfelénél.

Az 1948-as választás nem csupán a politikusokat és az összes választót sokkolta, de a közvélemény-kutatók kudarcát is jelezte. A felmérések készítői annyira biztosak voltak Dewey győzelmében, hogy a választást megelőző hetekben már nem is töltettek ki kérdőíveket. Azóta kimutatták: Deweytól valószínűleg a választás előtti utolsó napokban pártolt el a szavazók 14 százaléka, és állt Truman mellé.

Az októberi meglepetés

Az amerikai politikai zsargonban az "októberi meglepetés" olyan váratlan, nagy horderejű eseményt jelent, amely befolyásolja a választások kimenetelét. A kifejezés 1972-ben született meg. Ekkor a hivatalban lévő republikánus Richard Nixont a demokrata párt jelöltjeként George McGovern hívta ki.

1972-ben az Egyesült Államok már négy éve végtelennek tűnő tárgyalásokat folytatott a hosszú évek óta folyó, az amerikai társadalmat a végletekig megosztó vietnami háború befejezéséről. Mindössze tizenkét nappal a választások előtt Henry Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó, az amerikai tárgyalódelegáció vezetője sajtókonferenciát hívott össze. Itt bejelentette: "Úgy hisszük, hogy a béke küszöbön áll". Ez a híres mondat bebetonozta Nixont az elnöki székben, ellenfele elvesztette a reményt a győzelemre. Nixon ezután a közvélemény-kutatások szerint 20 százalékponttal vezetett, és győzött. A háború 1975-ig folytatódott.

Bush viszi Floridát

A 2000-es választás meglepetését az adta, hogy bár a demokrata jelölt Al Gore több mint félmillióval több szavazatot kapott, mint republikánus kihívója, George W. Bush, az elektorok többségét mégis Bush kapta. Bush 271, Gore 266 elektori szavazatot kapott. A választás legnagyobb vitája Florida körül zajlott.

Floridában a szavazáson olyan szoros lett az eredmény, hogy nem volt világos, melyik jelöltet kell támogatnia az állam 25 elektorának. Ugyanakkor az biztos volt, hogy aki a jelöltek közül Floridát viszi, megnyeri a választást. Győztest a szavazás után még egy hónapig nem lehetett hirdetni: ennyi ideig tartott, amíg Floridában többször újraszámolták a jelöltekre leadott szavazatokat.

Floridában nem sokkal az urnazárás után több tévécsatorna Al Gore-t hozta ki győztesnek, exit pollokra hivatkozva. Ahogy előrehaladt a szavazatok feldolgozása, előbb Bush tűnt győztesnek, majd Al Gore, ezután pedig fej fej mellett állt a két jeölt. Az eredmény szerint Bush hajszállal nyert Gore újraszámlálást kért, ezután 500 szavazatra csökkent a Bush és közte levő különbség. Az elhúzódó vitát végül a Legfelsőbb Bíróság döntötte el, amikor véget vetett az újraszámlálásoknak, kimondva azok alkotmányellenességét.

Oszama ajándéka

Októberi meglepetésnek tartják Oszama bin Laden megjelenését a 2004-es választási kampány hajrájában. Egy héttel a szavazás előtt ugyanis az újraválasztásáért küzdő George W. Bushnak jól jött, hogy videóüzenetben szólalt meg az amerikai választásokról.

Ugyan bin Laden egyformán gonosznak nevezte mindkét jelöltet - Busht és a demokrata John Kerryt -, a terrorizmus elleni harcot megszólalása mégis újra a legfontosabb politikai témává emelte, ami kétségtelenül Bush esélyeit javította. Bár nem lehet kimutatni, pontosan mekkora hatással volt a kampányra ez az epizód, tény, hogy Bush a szavazók több mint 50 százalékának bizalmát megkapta, bár Kerry a kampány nagy részében a közvélemény-kutatások szerint vezetett. Végül Bush 286, Kerry 251 elektori szavazatot kapott.