[origo] - usa 2008> !ALROVAT_NEVE

TÉRKÉP


EREDMÉNYEK

DEMOKRATÁK

Forrás: Getty ImagesBarack ObamaFelemelkedett a mélyből, reményt és változást hirdet, és már pusztán a jelölése bekerül a történelemkönyvekbe.

REPUBLIKÁNUSOK

Forrás: Getty ImagesJohn McCainPéldát mutatott hősiességből, nem fél kimondani a fájdalmas igazságokat és hajlamos külön utat járni.

Harc az utolsó emberig - előválasztási szabályok Amerikában

[origo]|2008. 02. 05., 14:15|Utolsó módosítás:2008. 02. 06., 0:16|

Demokrata oldalon elhúzódó küzdelemre lehet számítani a jelöltség megszerzéséért az amerikai elnökválasztáson, és a republikánusoknál sincs lefutva a meccs. Így fontos tudni, milyen szabályok alapján is dől el, kit is jelöl a két párt. Bonyolult, szinte átláthatatlan a rendszer, ismertetéséhez elsősorban a BBC-t hívtuk segítségül. Viszont elengedhetetlen az amerikai történelem egyik legizgalmasabb elnökválasztásának megértéséhez.

Forrás: Getty Images

Minden voks számíthat

Ajánlat

"Ez az egész a küldöttekről szól" - fogalmazott a demokrata elnökjelöltségre esélyes egyik politikus, Barack Obama, és könnyen lehet, hogy igaza lesz. Az elnökválasztások történetében a legtöbbször már az előválasztások kezdeti szakaszában ki szokott derülni, hogy melyik republikánus és demokrata induló emelkedik ki a mezőnyből, és válik nemhivatalos elnökjelöltté, még jóval az előtt, hogy a rendszerint nyár végén tartandó konvenciókon a pártok megnevezik, kit is jelölnek.

Most azonban - elsősorban a demokrata oldalon - olyan szoros az állás, hogy könnyen lehet, végül csak a konvención fog eldőlni a verseny. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelöltek megküzdenek egymással minden állam minden egyes körzetében minden egyes küldöttért. Ez egy szinte követhetetlenül bonyolult rendszeren keresztül történik, amelyet most mégis megpróbálunk röviden bemutatni.

Küldöttek
Ők azok, akik a pártok nyár végi, szeptember elejei konvencióján összegyűlnek, és eldöntik, ki is lesz a jelölt a Fehér Házért folyó versenyben, amely a hagyományosan november első keddjére eső szavazással ér véget. A demokraták konvencióján a szabályok jelenlegi állása szerint 4049 küldött vesz majd részt, a republikánusokén 2380. Ahhoz, hogy valaki megkapja a hivatalos jelölést, be kell gyűjtenie a voksok több mint felét.

Kiválasztás
Az előválasztások (primary) illetve jelölőgyűlések (caucus) során dől el, hogy melyik induló hány küldöttet sorakoztat fel maga mögött. A nagyobb államok rendszerint több résztvevőt delegálnak mint a kisebbek, a főszabály az, hogy ha valamelyik jelölt győz egy államban, akkor az onnan érkező küldöttek őt fogják támogatni a konvención. Ez alól azonban rengeteg kivétel van. Vannak például küldöttek, akiket nem kötnek az előválasztási eredmények, így bármikor eldönthetik, kit is támogatnak. Nagyjából a delegáltak 20 százalékát teszik ki mindkét pártban, és jellemzően magas tisztséget betöltő politikusok, képviselőházi vagy szenátusi tagok. A demokratáknál úgynevezett szuperküldötteknek nevezik őket.

Mindent visz
A rendszert tovább bonyolítja, hogy államoktól függ, hogy a szavazatokat milyen módon összesítik és fordítják le küldöttekre. A republikánusok több helyszínen is a "mindent visz"-elvet alkalmazzák, vagyis aki győz, az megnyeri magának az adott választókörzet - bizonyos esetekben a teljes állam - összes küldöttjét.

Arányos
A demokraták ezzel szemben minden államban arányos alapon választanak, tehát a kevesebb szavazatot szerző jelölt is maga mögé állíthat küldötteket. A keszekuszaság persze erre is jellemző, a szavazatokat ugyanis különböző módszerekkel számítják át küldött-arányra az egyes államokban. Így előfordulhat, hogy hiába győz valaki egy körzetben, attól még az alulmaradt rivális is ugyanannyi delegáltat nyer meg magának.

Caucus-probléma
Az előválasztások (primary) után meglehetősen gyorsan kiderül, hogy az adott államban az egyes indulók hány küldöttet tudhatnak maguk mögött. A jelölőgyűlések esetében azonban ez nem ilyen egyszerű. Ott csak azt lehet tudni rögtön, hogy az egyes körzetekben hányan támogatták az adott jelölteket. A jelölőgyűlések eredményét csak több lépcsőn keresztül összesítik, és jutnak el az állami szintre, amikor is kiderül, hogy ténylegesen hány küldöttre is számíthatnak a konvención az elnökségre ácsingózók.

Vissza a konvencióhoz
Így most már nagyjából tudjuk, hogyan is dől el a konvenció összetétele, de a bonyolultság ezzel nem ér véget. Államtól függ ugyanis, hogy a mezei küldötteket (tehát nem szuperdelegáltakat) mennyire szigorúan köti az előválasztási eredmény. Van, ahol szinte semennyire, tehát ugyanúgy változtathatják a véleményüket, mint magas rangú párttársaik. Vannak, akiket csak a konvención történő szavazás első fordulójában köt az előválasztás kimenetele, ha tovább voksolnak, akkor már szabadon dönthetnek és akár át is nyergelhetnek egy másik, számukra szimpatikusabb jelöltre. Természetesen vannak olyanok is, akik számára szentírás a korábbi eredmény, és nem váltogathatják, kire voksolnak, akárhány fordulót is tartanak.

Patthelyzet esetén
Ha kiderül, hogy ez a sok hercehurca nem hoz eredményt, vagyis a különféle módszerekkel megválasztott küldöttek akárhogy szavaznak, nem eredményes a konvenció, vagyis nem tudnak győztest hirdetni, akkor jönnek a tárgyalások. Alkudozhatnak az alelnökjelöltségről vagy más pozícióról és végül eljuthatnak ahhoz, hogy kiderüljön, ki is legyen az adott párt jelöltje.

RSSHírlevélÍrjon nekünk!ArchívumMédiaajánlatImpresszum
Adatkezelési Szabályzat[origo]OK.huiWiW[freemail]G-PortalVidea Az [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva

Legolvasottabb cikkek

PARTNEREK