Szex, vetélkedés, vállalati szennyes

Az Enron az USA egyik legnagyobb energetikai óriáscége, amelynek botrányos csődbemeneteléről máig sokat olvashatunk a nemzetközi sajtóban. A Newsweek az óriáscég szennyesének kiteregetését ígéri. A cég romba döntésében nemcsak a rivalizálásnak, de a szexnek is nagy szerep volt - írja az amerikai hírmagazin.

Hogyan sodorta romlásba Rebecca és Jeff az USA energetikai óriását? A Newsweek hírmagazin címlapján egész oldalas képen egy szép testű nőt látunk, hátulról, egy szál bugyiban, ahogyan éppen egy fényes rúdra kapaszkodik fel. Nyakában, hanyagul meztelen hátára vetve, egy csíkos férfinyakkendő lóg. A főcím szerint a kép az Enron elvadult kultúrája című cikkhez tartozik.

Lássuk a főszereplőket!

Rebecca Mark - "Mark the Shark" (Mark, a cápa) - ahogyan a cégnél nevezték, szőke, magas, sima és gyors volt, és nagyon tudott harapni. Nőiességével és hallatlanul célratörő modorával lefegyverezte és elbűvölte férfi tárgyaló partnereit. Jeff Skilling, a macsó sikerember rendkívül kompetitív, vetélkedő típus, agresszív és rámenős, szűkebb munkatársi körét óriási teljesítményre sarkallta. Pihenésképpen férfias kaland-túrákra vitte őket, ezer kilométeres terepmotorozásokra Mexikóban vagy túlélő autós túrára Ausztráliában. Mindketten negyvenes éveikbe léptek a cég nagy felfutásának kezdetén. Mindketten nagy építkezők voltak. Rebecca erőműveket épít az USA-ban, Európában, Indiában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten. Jeff mindezt régimódinak tartja, számára az igazi üzlet a cselekvésben van, a kereskedésben, vásárlásban és eladásban.

Kettőjük kapcsolatát az egyre élesedő küzdelem jellemezte - melyet a hatalom- és pénzéhség mozgatott. A nőiségét férfias ambíciók szolgálatába állító Rebeccát láthatjuk, amint egy vállalati Mikulás-bulin a Mikulás ölében ül, egy másik képen daliás üzletembertársa mögött egy szuper motorbiciklin és egy harmadik képen pedig egy kisebb elefánt hátán, amit indiai útjáról hozott haza. A dráma harmadik, kötelező figurájáról épp csak említés történik. Ken Lay, az Enron alapítója és vezetője, a hollywoodi dramaturgia szabályai szerinti "öreg" az újság szerint inkább jótékonysági partikra járt és távolabbról nézte a két fiatal kapcsolatát.

Hogy jön a szex a képbe?

A szextől átitatott atmoszférát a lap Jeff és egy másik felső vezető válásával, és beosztottakkal folytatott szerelmi kapcsolataikkal jellemzi. A vállalati pletykák szerint több nőnek volt kapcsolata főnökökkel, ezeket a vállalati zsargon a "francia hadnagy szeretőinek" nevezte el. Képet kapunk a vállalati bulik hangulatáról is, ahol gyakran ötszáz dolláros pezsgőket ittak, és hivatásos vetkőzőlányok szórakoztatták az egybegyűlteket.

Persze, a morális lecke nem marad el. A birtoklási és hatalomvágy, a gátlástalan szexualitás elvezetett az óriáscég bukásához. Csak éppen azt nem tudjuk meg, hogy a kétségtelenül kevéssé szimpatikus szereplők, akik évek alatt egy álmos, jelentéktelen vállalatból virágzó óriáscéget építettek, hogyan is - és főként miért - rombolták le saját munkájuk eredményét?

Ez a cikk hangulatkeltésével, meglepő antikapitalista felhangjaival, neokonzervatív rémüldözésével az evés-ivás-szexualitás jelenségei felett teljességgel érintetlenül hagyja mindazokat a politikai és gazdasági folyamatokat, amelyeknek az Enron csupán a sok közül egyik megtestesítője. Úgy tűnik, ha a szereplők morális hanyatlásnak indulnak, a céget is magukkal rántják. Nem mintha nem kellene elmarasztalni mindazokat, akikről olvashatunk itt. De más jelentős lapokban igazán mély elemzések jelennek meg arról, hogy milyen alkuk, milyen érdek összefonódások, a korrupció milyen formái teszik lehetővé az ilyen nagyarányú felfutást - amely magában hordozza a bukás lehetőségét is. Az Enron csak a jéghegy csúcsa, írja a The Nation egyik kiadója, David Corn, amely rámutat a politikai döntéshozók és a nagy pénzt csináló óriáscégek összefonódására. Éppen ezért az efféle botrányokat igyekszenek szakmai hibák és személyes gyarlóságok következményeként beállítani a médiában. A botrányban szereplők lehetnek valóban különösen mohó és etikátlan személyek, de teljhatalmuk csak egy olyan rendszerben jöhetett létre, amely a korlátlan haszon érdekében alacsony etikai követelményeket támaszt és folyamatosan csökkenti a nyilvános ellenőrzés és elszámoltatás lehetőségeit - írja Marjorie Kelly a Business Ethics című folyóiratban.

Ha a társasági és az üzleti élet eseményei között tájékozódni szeretnénk, fel kell készülnünk az ilyesféle - lényegében nagyon régimódi - ködösítésekre. A recept nagyon egyszerű: végy egy óriási nyilvánosságot kapó botrányt, mutasd be, mint néhány ellenszenves, szinte ördögi vonásokkal rendelkező szereplő személyes drámáját, amely előidézi az összeomlást. A mozgatórugók természetesen nem politikai és gazdasági érdekek, hanem a nemi ösztön és a szerzésvágy sötét, de izgató, lényegében démonikus erői.

Lust Iván

Korábban

Munkahelyi szerelem