Kiskorú gyermek vonatkozásában gyermektartásról, tanulmányait folytató nagykorú gyermek vonatkozásában pedig rokontartásról van szó. A két jogi kategória közötti fő különbség az, hogy a kiskorút a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles eltartani, nagykorú esetén ellenben csak akkor és olyan mértékben kötelezhető tartásra, ha a saját megélhetését nem veszélyezteti ezáltal.
A családjogi törvény rendelkezései értelmében a rokonaival szemben, az a nagykorú személy jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. (Rokontartásnak tekintendő nem csak a gyermek, hanem pl. az unoka, szülő, nagyszülő eltartása is.) Nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A rokontartás - így a nagykorú gyermek tartásának - feltételei ennek értelmében, hogy az érintett:
A maga eltartására való képtelenség általában munkaképtelenséget (betegség, rokkantság, idős kor miatt) jelent. A rokonok, így a szülő kötelezésére ebben az esetben is azonban kizárólag akkor kerülhet sor, ha a rászoruló személynek tartásra kötelezhető házastársa nincs. A házastárs - aki a családjogi szabályok szerint nem minősül egyébként rokonnak - tartási kötelezettsége megelőzi a rokonokat terhelő tartási kötelezettséget.
Az érdemtelenség vizsgálata körében a Legfelsőbb Bíróság - egy konkrét eset kapcsán - rámutatott arra, hogy "kizárólag a tartásra jogosított gyermek nagykorúsága idején tanúsított magatartást lehet figyelembe venni még akkor is, ha a szülő és a gyermek közötti kapcsolat megromlása már a gyermek kiskorúsága idején megkezdődött."
A családi kapcsolat felbomlását a bíróság nem tekinti elfogadható indoknak a szülővel szembeni tiszteletlen viselkedésre, továbbá rögzíti, hogy a szülővel szembeni alkalmazkodás és a tisztelet joggal elvárható akkor is, ha a gyermek a szülő véleményével vagy egyes cselekedeteivel nem ért egyet.
A tartásdíj feltételei
Külön szabály rendelkezik arról, hogy rokontartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.
A Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú Polgári Elvi Döntése kifejezetten a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.
A kialakult ítélkezési gyakorlat a középiskolai tanulmányok végzésének idejére a (gyermek)tartásra való jogosultságot és kötelezettséget változatlanul fennállónak tekinti az esetben is, ha a kiskorúság idején megkezdett középiskolai tanulmányok befejezése valamilyen okból a gyermek nagykorúságának elérése utáni időre is átnyúlik.