Összejöttem a korábbi szerelmemmel

Minden nőnek és férfinak van legalább egy olyan hajdani szerelme, akivel vannak elvarratlan szálai. A be-nem-járt-út típúsú kapcsolatok aztán, ha úgy hozza a sors, gyakran újrakezdődnek, a valamikori tévedéseket megpróbálják az elszakadt szerelmesek kijavítani. Hogy ez az újra egymásra találás mennyire lehet sikeres, az több tényezőtől függ; az eltelt idő alatt mindkét fél sokat változhatott, az elvárások, elképzelések már nem biztos, hogy ugyanazok.

Az első találkozás - főként, ha valóban sok idő telt el a szakítás óta - egyáltalán nem hasonlítható egy közönséges randevúhoz. Függetlenül attól, mennyi idősek a "főhősök", egy olyan pszichológiai ismétlésről van szó, mely kiválthat dühöt, bánatot, szemrehányást, félelmet, bűntudatot is, mindezzel szembe kell nézni. Az egymásra találásban sokszor ott bujkál az is, hogy újra meg akarjuk élni a valamikori szép időket, az akkori energiák újraérezhetők és rendkívül stimuláló hatásúak lehetnek.

Figyelembe kell venni azonban az egymásra találás fokozatait. A közelítés után gyakran van szükség ilyenkor egy kis levegőre, hogy ismét átgondolhassuk, jó lépést, döntést hozunk-e. Hiszen az öröm és a félelem váltakozik, a kapcsolat múltbeli kudarca és jó oldalai kerülnek mérlegre.

Elkerülhetetlen, hogy a régi problémák is előtérbe kerüljenek, hiszen a hajdani szakítás oka valószínű a két ember ellentétes karakterében leledzik. Az eltelt idő alatt szerzett mindkettő némi tapasztalatot, a személyiség felnőtté vált, túl néhány kapcsolaton, melyekből szintén tanulhattak. Így már talán könnyebb szembenézni az eredeti problémával, világosan át kell látni, hogy legyőzhető-e, vagy pedig ismét egy fájdalmas szakításhoz vezetet. Talán a szakítás okának újraértelemezése lehet a legfájdalmasabb oldala egy újra egymásra találásnak. Fontos egyetértésre jutni ebben a kérdésben.

Jellemző tulajdonságaik vannak azoknak az embereknek, akik képesek újraéleszteni a hajdani tüzet, nem mindenki tudja ezt végigcsinálni. A szerelem alapvetően optimista érzés, a volt szerelmet általában azok vállalják ismét, akik egész életükben optimisták voltak, hajlamosak szembenézni a kihívásokkal. Fontos a romantika és a poétikus alkat is. Egy egymásra találás fájdalmas sebeket téphet fel, valamikori elfojtott indulatok kerülnek felszínre, nem való olyanoknak, akik képtelenek elszakadni szerelmüktől, akik "túlságosan" szeretnek.

Mint ahogyan sok ember zárja szívébe egykori szerelmét, egyesek számára örök összehasonlítási alap is marad, a jelenlegi kapcsolat mércéje. Ettől megszabadulni - ha van rá mód - a legegyszerűbben egy újbóli próbálkozással lehet, ha nem sül is ki belőle semmi jó, legalább lezárul ez az örökké ott kísértő szerelem.

Kibéküléskor kiderül: mennyit változtak, mennyire nőttek fel a felek, megvizsgálhatják valamikori romantikus énjüket a mai tükörben, de csalódások is érhetnek bennünket. Rájöhetünk, hogy amit valamikor kreativitásnak véltünk, ma már csak gyerekességnek, érzelmi bizonytalanságnak mutatkozik. Ugyanakkor pozitív meglepetések is érhetnek bennünket.

A legtöbbet akkor hozhatjuk ki egy régi-új kapcsolatból azonban, ha megtanuljuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Bármilyen találkozás előtt végig kell gondolni, hogy azok a tulajdonságok, szokások, amelyek miatt esetleg szakítottunk, elfogadhatók-e számunkra, vagy továbbra is ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez.