Hinni kell a gyógyulásban!

Régi vita, hogy a rákos megbetegedésekben szerepet játszanak-e a lelki tényezők, és ha igen, hogyan. A vitába sok tudományon kívüli szempont is beszüremlett az évtizedek során. Sokan hisznek a független, önzetlen, objektív tudomány létezhetőségében. Ilyen valószínűleg sosem létezett, de manapság, amikor a tudomány egyre szorosabban fonódik össze piaci érdekekkel, ezt egyszerűen el is lehet felejteni. A tudomány halad előre, de nem egyforma elánnal vizsgál minden kérdést: amire adnak pénzt, azt vizsgálja. Így a pénzügyi források fölött rendelkezők gondolkodása alapvetően meghatározza, hogy ne mondjam, torzítja az orvostudományt.

Az eset 1957-ben történt a Kaliforniai Egyetem kórházának onkológiai osztályán. Mr. Wright limfoszarkómában szenvedett, teste tele volt mandarin nagyságú daganatokkal. Az orvosok szerint három nap volt hátra még életéből. Oxigénsátor alatt feküdt, katéteren keresztül lehetett már csak táplálni. Haldoklása utolsó napjai egybeestek a Krebiozen nevű nagy reményű gyógyszer hatástani vizsgálataival, és épp azon az osztályon is ki akarták próbálni kevésbé súlyos betegeken, ahol Mr. Wright feküdt. Mikor fülébe jutott a hír, hogy a híres Krebiozent éppen itt akarják tesztelni, könyörögni kezdett dr. Klopfernek, akinek volt beleszólása abba, ki kapjon és ki ne a szerből, hogy próbálják ki a szert őrajta is. Klopfer, mint később írta, úgy vélte, a beteg a hét végén úgyis meghal, a szerrel már ártani nem fog, s legalább a beteg abban a tudatban hal meg, hogy mindent megtettek érte. Így aztán kapott egy Krebiozen-injekciót. Hétfőn, mikor Klopfer ismét munkába állt, nem hitt a szemének, mikor megpillantotta a folyosón sétálgató, betegtársaival csevegő Mr. Wrightot. Daganatai mérete a hétvége alatt a felére csökkentek. Klopfer hirtelen azt gondolta, megtalálták a csodaszert. Ám amikor a többi beteg állapotát ellenőrizte, azoknál semmi változást vagy éppen állapotromlást talált. Klopfer tovább adta - hetente háromszor - az injekciót Mr. Wrightnak, és a halálos beteg tíz nap múlva saját kis repülőgépén távozott otthonába. Mr. Wright két hónapon át teljesen tünetmentes volt, de ekkor a sajtó hírül adta, hogy a klinikai vizsgálatok szerint a Krebiozen hatástalan a rák gyógyításában. Mr. Wright súlyos depresszióba zuhant, és testében a daganatok szinte azonnal ismét kifejlődtek. Visszakerült a kórházba. Klopfert ekkor már a tudományos kíváncsiság is hajtotta, s azt mondta betegének, hogy a korábbi Krebiozen-szállítmány a szállítás során hatóanyagában károsodott. De most már van egy új, kétszer hatékonyabb Krebiozen. A pár napi várakozás tovább fokozta Mr. Wright lelkesedését. Természetesen semmiféle új szállítmány nem volt, Klopfer ezúttal tiszta vizet adott be neki injekció formájában. Mint beszámolójában írta, a hatás hihetetlen volt. A daganatok még gyorsabban szívódtak fel, eltűnt a tüdővizenyő is, és Mr. Wright hamarosan ambuláns betegként kapta az injekciókat, s a kezelésekre repülőjével járt. Teljesen tünetmentessé vált. Ekkor azonban hivatalos szervek leállították a Krebiozen-kutatást, mert a szer hatástalanak bizonyult. A hír természetesen elterjedt, s néhány nap múlva Mr. Wright ismét visszakerült a kórházba, és két nap múlva szédületes tempóban kiújult betegségében meg is halt.
Tanulság? A hit gyógyít? Igen. Kicsit tudományosabban: a pszichés jelenségek igen nagy hatással lehetnek az immunfunkciókra.