Boldogságálomból bármikor szívesen fogadjuk, vagy fogadnánk a folytatást, tehát ellentétben a rémálmokkal (lásd bővebben Légy üdvözölve a rémálmok világában!, és Fekete árnya itt kísért című írásokat), nem okoznak alvászavarokat.
Miért jelentkeznek boldogságálmok?
Világunk a jó és a rossz dualizmusára épül. Tehát álombeli boldogságaink a nappali jóérzeteink, örömeink újraátélései.
Előfordulhat viszont az is, hogy egy adott életszakaszban túl komornak látjuk az életlehetőségeinket, sorsunkat, magunkat, a világot. Ha a nappali világunkban csak a rosszat, a negatívat, a sötétet kívánjuk észrevenni, akkor a boldogságálmok mintegy bebillentik a tudatunkat. Elkezdenek minket foglalkoztatni az élet fényoldalaival, azzal, amit nappal nem akarunk látni: a saját lelkünkben és a világban általában benne lévő jóval, széppel, humorossal.
Egy ilyen komornak, ijesztőnek elgondolt, átélt pillanat lehet a halálunk is. A klinikai halál állapotából visszatértek erős fényről, boldogságérzetekről számolnak be. Ezek az élmények a boldogságálmokhoz hasonlóan ellensúlyozzák a tudat rémült, komor állapotát.
Vannak olyan emberek, akiknek az álmai lehatolnak a mesék, mítoszok ősforrásainak vidékére, ahol az élet ősmintái lakoznak. Az ilyen álmodók a dualizmus nagy játszmáival: az ősjóval és az ősgonosszal, a keletkezéssel és az elmúlással egyaránt találkozni fognak. Világok keletkezését, gyönyörű termékenységmítoszokat, sziporkázó csillagközi utakat, sugárzó isteneket fognak látni és tapasztalni.
Ha a tudatunkban valamely irányba kibillenünk az életünk, dolgaink megítélésében, megélésében, akkor ez a mély-tudatunkban ellenképeket, ellenérzéseket, ellengondolatokat fog szülni. Nem azért, mert az lesz az igaz, amit az álom, álmok mutatnak, hanem azért, hogy ellensúlyozza a tudat hamis érzéseit, elgondolásait.