Milyen kár, hogy csak álom volt!

Boldogságálom az, amiben jól érezzük magunkat: szárnyal a lelkünk, beleolvadunk egy szép tájba, a másik emberbe, a fellegekben ringatózunk. Szép dolgok vesznek körül minket, és mi magunk is szépnek, erősnek, ellenállhatatlannak érezzük magunkat. Olykor az ágyban fekvő testünket is jó érzések töltik el ilyen belső élmények átélésekor: kellemes melegség önt el minket, esetleg hangosan fel is nevetünk. Boldogságálom az, amiből mosolyogva, jókedvűen, hálásan ébredünk fel, és az az első gondolatunk, hogy "kár, hogy csak álom volt".

Boldogságálomból bármikor szívesen fogadjuk, vagy fogadnánk a folytatást, tehát ellentétben a rémálmokkal (lásd bővebben Légy üdvözölve a rémálmok világában!, és Fekete árnya itt kísért című írásokat), nem okoznak alvászavarokat.

Miért jelentkeznek boldogságálmok?

Világunk a jó és a rossz dualizmusára épül. Tehát álombeli boldogságaink a nappali jóérzeteink, örömeink újraátélései.

Előfordulhat viszont az is, hogy egy adott életszakaszban túl komornak látjuk az életlehetőségeinket, sorsunkat, magunkat, a világot. Ha a nappali világunkban csak a rosszat, a negatívat, a sötétet kívánjuk észrevenni, akkor a boldogságálmok mintegy bebillentik a tudatunkat. Elkezdenek minket foglalkoztatni az élet fényoldalaival, azzal, amit nappal nem akarunk látni: a saját lelkünkben és a világban általában benne lévő jóval, széppel, humorossal.

Egy ilyen komornak, ijesztőnek elgondolt, átélt pillanat lehet a halálunk is. A klinikai halál állapotából visszatértek erős fényről, boldogságérzetekről számolnak be. Ezek az élmények a boldogságálmokhoz hasonlóan ellensúlyozzák a tudat rémült, komor állapotát.

Vannak olyan emberek, akiknek az álmai lehatolnak a mesék, mítoszok ősforrásainak vidékére, ahol az élet ősmintái lakoznak. Az ilyen álmodók a dualizmus nagy játszmáival: az ősjóval és az ősgonosszal, a keletkezéssel és az elmúlással egyaránt találkozni fognak. Világok keletkezését, gyönyörű termékenységmítoszokat, sziporkázó csillagközi utakat, sugárzó isteneket fognak látni és tapasztalni.

Ha a tudatunkban valamely irányba kibillenünk az életünk, dolgaink megítélésében, megélésében, akkor ez a mély-tudatunkban ellenképeket, ellenérzéseket, ellengondolatokat fog szülni. Nem azért, mert az lesz az igaz, amit az álom, álmok mutatnak, hanem azért, hogy ellensúlyozza a tudat hamis érzéseit, elgondolásait.