Mérgező féltékenység

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket!

Szia Facér Pasi!

A barátommal körülbelül 3 hónapja vagyunk együtt. Amikor legelőször találkoztunk internetes hirdetés útján, nem hittem, hogy össze fogunk jönni, mert számomra túl jónak tűnt. Nem éreztem magamban annyi önbizalmat, hogy meg tudjam szerezni.

Fennmaradtam az internetes honlapon, persze ő folyamatosan figyelt, megbízhat e bennem. Egy alkalommal kaptam valakitől egy levelet, amire válaszoltam, annyit kértem egy hűvös mondatban, hogy küldjön egy képet magáról. Kiderült, hogy Ő volt az, aki megírta a levet, egy teljesen ismeretlen nevében, tesztelésképpen. Amikor ez a teszlevél-sztori megtörtént, csak háromszor találkoztunk. Kikértem magamnak, hogy hogy lehet ilyen, követ, figyel, ellenőrizget. Sms-ben jól összevesztünk, 4 órán keresztül vitáztunk.

Én akkor azt hittem, hogy ennyi, vége. Bevallottam, hogy elrontottam, elfogadtam, hogy én vagyok a hibás.

Eltelt két nap, és csak jelentkezett, azzal az ürüggyel, hogy vírust küldtem a privát mailboxába, és biztosan én voltam. Ok, mondtam, ez csak egy ürügy, hogy felvegye velem a kapcsolatot. Meghívott vacsorázni, elmentünk több helyre, nagyon jól éreztük magunkat.

Egyre többet voltam nála, már szinte ott éltem, majdnem minden cuccom ott volt. Az édesanyjának is bemutatott, és már az első hónapban elkezdte pedzegetni, hogy költözzek hozzá, bennem mindent megtalált, amit eddig keresett. Együtt töltöttük a karácsonyt, a szilvesztert. Még lakáskulcsot is kaptam tőle.

De jöttek a gondok. Nem tud aludni, nem tud mellettem megnyugodni, boldog, de nem nyugodt. Állítólag csak 4 órákat alszik, nyugtalanítja bennem valami. Elment pszichológushoz is, állítólag gyógyszert szed, hogy megszűnjön ez a problémája. Ebben már elbizonytalanodtam, kértem is, hogy mutassa meg a gyógyszert, kicsit felháborodott, hogy miért nem hiszek neki.

Amikor elmondta, hogy orvoshoz jár az alvásproblémájával, látta, nem nagyon hiszek neki, ennek ellenére iszonyatosan szeret, nagyon szeret, állandó becézgetés és amit el tudsz még képzelni. Fél, hogy emiatt elveszít. Mindemellett megemlítette, hogy várjunk a költözéssel, had múljanak el ezek az alvásproblémái. Ok rendben, beleegyeztem.

Aztán egy vasárnap délelőtt, miután nagyon jól éreztük magunkat az ágyban, illetve minden területen, feltette a kérdést, hogy mikor cuccolunk. Ekkor azt hittem, hogy a probléma magától helyrejött, most már többet nem kell erről beszélni, megoldódott magától. Hazamentem az albérletbe, elkezdtem csomagolni, felmondtam a főbérlőnél a szobát. Átjött másnap este, ilyen boldogok leszünk együtt, olyan jó hozzád tartozni, annyira szeretlek, stb. De én már nem is akartam annyira, nem voltam boldog, amin és magam is csodálkoztam. Nyűgös voltam, amit azzal magyaráztam még magamnak is, hogy nagyon fáradt vagyok. Valahogyan fájt az albit elhagyni, reggel azt éreztem, tejóég, tegnap este aludtam itt utoljára?

Megérezte. Minden egyes rezdülésemet érzi, minden gondolatomat tudja, látja. Korán reggel pakoltuk volna az apró cuccokat, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Neki túl gyors - mondta. Nekem is az volt, de nem tudtam bevallani neki.

Most nem beszélünk, adtunk magunknak egy hetet, hogy átgondoljuk. Ő még mindig szeretné folytatni, olyan formában, ahogy eddig volt. Szeretne megszabadulni a problémájától, szeretné, hogy jobban összeszokjunk, és szeretné megtudni, hogy meg tud-e nyugodni mellettem.

Mit tegyek? Az alvásproblémáját arra vezeti vissza, hogy én annak idején írtam egy fantom emberkének. De én azóta bizonyítottam neki már millió-egyszer, hogy megbízható vagyok. Tudja, hogy vakon megbízhat bennem, tudja, és érzi, hogy szeretjük egymást, számíthatunk egymásra, azonosan gondolkodunk, szinte mindig egyformán jár az agyunk. Mindent megtettem, amit tudtam, hogy ne érezze azt, hogy nem bízhat bennem.

Ez egy hablagy duma lehet, vagy igaz? Szerinted? Elbizonytalanodott, bepánikolt, de én nem akarok férjhez menni hozzá, nekem még a karikagyűrűtől is hányingerem van!

Nem értem, nem tudom, kérlek segíts, hogyan tovább...

Kedves Kefir!

A kapcsolatok nagy részében rengeteg kompromisszumot kell kötni, de úgy gondolom, nem minden áron. Ha mindenben beadja a derekát az ember, könnyen elveszítheti önmagát, a személyes szabadságát és észrevétlenül egy bábbá válhat, amely előbb vagy utóbb megmérgezheti a legjobb kapcsolatot is. Nálatok pedig szinte az első perctől kezdve jelen van a leggyilkosabb dolog: a féltékenység. A féltékenység, a birtoklási vágy, ami arra készteti a szenvedő felet, hogy teljesen lemondjon személyes szabadságáról.

A féltékenység egy bizonyos fokig egészséges, minden szerelemes férfi vagy nő fél elveszíteni a kedvesét. De a kapcsolatok a bizalmon alapulnak és sosem a bizalmatlanságon. A te barátod azt a fajta bizalmatlanságot éli meg, amely már nem egészséges. Ha benne maradsz ebben kapcsolatban, és a barátod félelmei nem változnak, akkor az évek során egyre nagyobb fokú birtoklási vággyal és korláttal kell majd szembesülnöd, ezt jó, ha tudod.

Én elhiszem, hogy a fiú álmatlansága a fantom levél miatt alakult ki, de azt is látom, nem egyedi szituációról van szó, és nem utoljára játszotta el a bizonytalan fiút, a becsapott és lelkibeteg szeretőt. Nem szabad hagynod, hogy érzelmi zsarolással irányítson téged, mert akkor egy idő után nagyon nagy bajban, sőt, börtönben találod magad.

A barátodnak valóban pszichológushoz kéne járnia, de nem hiszem, hogy feltétlenül gyógyszer erre a megoldás. Beszélgessetek sokat erről a problémáról, miért ennyire bizalmatlan, miért nem hisz abban, hogy őt valóban lehet szeretni, miért gondolja, hogy neked más kell, miért nem találja magát elég jónak hozzád. Ezeket a kérdéseket beszéljétek meg, talán a srác lelke mélyén nagyon sok sérelmet, bántást, fájdalmat találtok majd, amit meg kéne gyógyítani. De a legjobb megoldás egy igazi pszichológus lenne.

Csókol és jobb, tisztább érzéseket kíván a Facér Pasi!