A tudatos álmodás technikája

A tudatos álmodásnak fokozatai vannak. Az első szinttől - feltételezzük, hogy álmaink áthozhatók a nappali tudatosság síkjára-  az utolsóig - már az álmok síkján mozdítunk az tudatos nappali életünkön - hosszú út vezet. Tar Ildikó álomfejtő most lépésről lépésre vezet be minket a tudatos álmodás rejtelmeibe.

1. szint

Az első fokon kell, hogy legyen egy tudatos hozzáállásunk az álmokhoz, azaz a nappali tudatunkkal feltételeznünk kell azt, hogy álmodunk, és az álmaink áthozhatók a nappali tudatosság síkjára, azaz képesek vagyunk, mint egy képmagnó rögzíteni őket, és képesek vagyunk bármikor előhívni a "belső mozifilmet", amikor csak szükségünk van rá.

2. szint

A második fokon a tudatos hozzáállás annyit jelent, hogy feltételezzük azt, hogy az álmaink jelentéshordozók, azaz valamiféle fontos üzenetet hoznak "odaátról", az éjszakai tudat világából, az életünk eseményeivel, önismeretünkkel, a jövővel kapcsolatosan.

3. szint

A harmadik fokon, szintetikus - analogikus - szimbolikus - érzelmi látásmóddal, fejlett jelérzékenységgel észrevesszük azt, hogy hol és miben vannak összefűzve az álombéli jelenetek, történések a nappali életünk jeleneteivel, vágyaival, történéseivel.

Megfejtjük álmaink üzenetét. Fejlesztjük az önismeretünket, és ezáltal jobban kezdjük érteni a minket körülvevő világot is.

4. szint

A negyedik fokon álmunkban is éberek (azaz ébren levők) maradunk a tudatunkban, vagyis miközben fut az álom, egyszercsak sejtésünk ébred arról, hogy amit látunk, amiben éppen részt veszünk, az egy álom. Ez a sejtés bizonyosságszintig fokozódhat. Ennek leginkább a rémálmot átélők szoktak örülni, hiszen ha "csak álom", amit éppen átélnek, akkor nem is kell aggódni, félni, leizzadni a rémülettől annyira. A tudatosulás gyakran ki is lök az álomból, azaz a tudatosítás pillanatában a fel is ébredhetünk. Az első - negyedfokú - tudatossági szinten álló álmok általában spontán módon szoktak bekövetkezni.

5. szint

Az ötödik fokon már technikákat vetünk be egy eseménysor lefutása közben arra nézvést, hogy leellenőrizzük azt, hogy ami éppen történik, az esetleg nem álom-e. Azaz megpróbálunk a levegőbe röppeni, alakot váltani, más szereplőket mintegy varázslattal átváltoztatni, mert tudjuk, hogy ha ez megtörténhet, akkor nem lehetünk a nappali tudatosság síkján, a nappali életünkben, mert abban a szférában ez lehetetlen. Ha sikerül felröppennünk, alakot váltanunk, "varázsolnunk", akkor bizonyosságot szerzünk arról, hogy éppen egy álomfolyamatban vagyunk benne.