Már 14 évesen érdemes elkezdeni

Lehet-e egy kisbaba mellett eredményesen tanulni? Mennyire könnyű állást találni egy pszichológiai szakon szerzett diplomával?  Érdemes-e már 14 évesen a pályafutáson morfondírozni? Melyek a legkeresettebb munkakörök, amihez nem szükséges diploma, ellenben vidéken is könnyen el lehet helyezkedni? Dr. Szöllősi Ágnes karriertanácsadó válaszol.

Szeretném megkérdezni, hogy érdemes-e 14 évesen gondolkodni a pályafutásomon.

Mindenképpen érdemes olyan nagy horderejű kérdésen gondolkodni, mint a "pályafutás", hiszen a 14 éves korban esedékes iskolaválasztás, akár szakiskolában, akár középiskolában, valamilyen szakon folytatja tanulmányait az ember, pályaválasztásként meghatározza a következő 10-15 évre azt, hogy milyen tevékenységet fog végezni. Ha még nem tud dönteni, és a szülei sem tudnak önnek segíteni, a következő 4 évre továbbra is elodázhatja a pályaválasztást, akkor, ha gimnáziumban tanul tovább. Ha most nagyon nem tud ezzel a problémával megbirkózni, akkor két-három év múlva, amikor ismét aktuálissá válik a pályaválasztás, lehet, hogy már megfontoltabban, segítség nélkül is tud dönteni.

* * *

Jelenleg a középiskolám nyújtotta lehetőséggel élve ötödéves diákként ügyintézőnek tanulok, amivel nagyon sok pluszt kapok a mindennapi élethez. Viszont nem vagyok biztos benne, hogy ezzel a papírral el lehet majd helyezkedni mint szociális, gyermek-és ifjúságvédelmi ügyintéző, vagy ha sikerül, akkor valami kisközségben fogunk kikötni, ahonnan sehova sem lehet majd lépni.

Szeretnék egyetemre menni, pszichológia szakra jelentkeztem, mert már három éve tanulom, és igencsak beleszerettem, azonban művészi ambícióimat sajnos nem tudom kamatoztatni, ami nagyon bánt, mert az lenne a szívem vágya, hogy rajzzal és művészettörténettel foglalkozhassak, de szerintem ön is tudja, mennyire nehéz bekerülni a művészeti iskolákba.

Iszonyú dilemma ez nekem, mert még csak 19 éves vagyok, de már egy gyerek gondolata is mozgolódik bennem, és minél hamarabb szeretnék babát is vállalni, úgy 5-6 éven belül. Ilyen tervek mellett nem tudom kivárni, mire 3. próbálkozásra nagy nehezen esetleg bekerülök. Pedig a tanáraim erősen támogatnak, ugyanakkor a szűkebb környezetem időpocsékolásnak tartja az egészet, nem értékelik túl sokra a munkám.

A pszichológiára visszatérve szinte biztosan bekerülök, maximum pontszámot viszek, mert tavaly érettségiztem, és nagyon jól sikerült. Azonban ebben sem vagyok annyira biztos, hogy el tudok majd vele helyezkedni, hiszen az csak egy dolog, hogy jelenleg hiány van, de én gyerekekkel szeretnék foglalkozni, ami szerintem rizikós.

Mi a biztosíték arra, hogy 5 év múlva annyit fognak alkalmazni, amennyit kell, és nem annyit, amennyit a minimalizált költségvetés megenged? Hiszen jelenleg is minden iskolába kellene egy iskolapszichológus és még sincs, pedig tapasztalataim szerint tényleg szükség lenne rá. És nincs rá pénz, de ebbe inkább nem folyok bele.

Biztos vagyok benne, hogy pszichológusokra a következő években is szükség lesz. Igaz, én elfogult vagyok, mert magam is pszichológus vagyok, és szerintem az élet minden területén szükség van pszichológusokra, így az iskolákban is. Különösen olyan pszichológusokra van és lesz szükség, akik nem kizárólag a használható papír miatt akarnak pszichológusok lenni, hanem mert életcéljukat, önmegvalósításukat és hivatásuk társadalmi hasznosságát egyensúlyban akarják és tudják tartani.

Ön szerint van-e értelme befejeznem a szakképzést?

A szakképzést, szerintem, van értelme befejezni, különösen akkor, ha netán mégsem vennék fel az egyetemre.

Van-e értelme másoddiplomán megpróbálni valamelyik művészeti sulit, és milyen esélyeim lesznek elhelyezkedni a másoddiplomámmal?

Bizonyára kellően tájékozódott azt illetően, hogy hol és mely szakon lehet másoddiplomás képzés keretében továbbtanulni. Bármelyik szakot választja, a végzése idején aktuálissá válhat a kérdés, érdemes volt-e azon a szakon tanulni, el tudok-e ezzel a diplomával helyezkedni.

Mik az esélyei a pszichológián szerzett diplomának és merre célszerű szakosodni, ha használható papírt szeretnék kapni?

Gyerekekkel bármelyik ön által megnevezett szak választása esetén foglalkozhat, és bármelyik szakon szerzett ismereteit bővítheti, kiegészítheti akár másoddiplomás képzés keretében is.

Lehet gyerek mellett eredményesen tanulni és lenne-e valami következménye az egyetemen, megkülönböztetnének-e hátrányosan? Ezt azért kérdem, mert ezzel kapcsolatban csupa olyan tapasztalatom van, hogy aki babát vállalt, az nem ment továbbtanulni vagy abbahagyta és köztudomású, hogy a tanárok nagy része férfi, és ezért valószínű, hogy nem igazán tolerálják az ilyesmit.

Számtalan esetben a gyerek nem jelentett akadályt egy sikeres pályán való kibontakozásban, de sok esetet lehet arra is példaként felhozni, hogy a gyerek miatt kettétört egy karrier. Minden azon múlik, hogy mennyire azonosulunk a hivatásunkkal, és mennyire vagyunk céltudatosak, kitartóak, milyen erős az elszántságunk, az akaratunk.

Szerintem gyerek mellett is lehet tanulni, a tanárok - nemre való tekintet nélkül - egyáltalán nem találnak ebben kivetnivalót, erre is sok példa van. Ráadásul a gyes alatt a költségtérítéses képzés is ingyenes a kismamáknak. Azért jó, ha a tanuló kismama mellett ott van egy segítő, támogató család is. Hátrányos megkülönböztetésről - megfelelő tanulmányi eredmények mellett - nekem nincs tudomásom. Hogy ki, mit tolerál, arról nagyon megoszlanak a vélemények. Az előítéleteket először magunkban kell tisztázni, különösen akkor, ha pszichológusként akarunk az emberekkel foglalkozni.