Ne ringasd magad romantikus álmokba!

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Szia!

A történetem ott kezdődik, hogy 25 év házasság után elváltam a férjemtől. Két évig szinte begubózva éltem, senkire nem néztem rá, és bánatomban 15 kilót híztam. Mindenki mással ellentétben a bánat engem nem fogyasztott le. Az utcán a szememet lesütve jártam, azt hittem, mindenki engem néz, és azt figyeli, ez a kövér, ronda nő miért jön ki az utcára.

Amikor megelégeltem ezt a helyzetet, elhatároztam, hogy az interneten fogok ismerkedni. Egyáltalán nem hittem benne, de sok ismerősöm talált így párt. Nem vagyok egyszerű eset, nem vagyok simulékony, ami szívemen, az a számon, és tapasztalataim alapján gyakran gyorsabban ítélek, mint kellene.

Éppen ezért, már a levelezgetést is majdnem abbahagytam, amikor megkeresett egy férfi, aki csak levelezni akart velem. Nagyon szimpatikusan írt, és mint kiderült, az én stílusom, gondolkodásom is nagyon tetszett neki. Két hónapig leveleztünk, és azután kiderült, mindketten sérültünk, ezért nagyon félünk.

Belőlem azonban nagyon pozitív élményeket csikart elő. A levelezés kapcsán elkezdtem fogyni, figyeltem az öltözködésemre, s habár még mindig túlsúlyos vagyok, sokak szerint csinos, kívánatos nő lett belőlem. A férfi a találkozástól való félelmemre közölte, neki nem számít a súlyom, hiszen a leveleimből ismer és kedvel, neki szép leszek így is. S végre eljött a találkozó. Nagyon jól sikerült, én adtam a fiatalkori magamat, csacsogtam, flörtöltem, élveztem a helyzetet. S azt hiszem, ő is. Sőt tudom, csakhogy ő ettől megijedt. Gyönyörű leveleket írt előtte is, de azután még inkább. Nem volt macsó típus, csak kihámozni lehetett a sorokból, versidézetekből, mire gondol. Félénk volt, és megijedt, nem tud nekem olyan életet biztosítani, amit én megérdemlek. Valóban van köztünk anyagi háttérben különbség, a gondolkodásunkban még inkább. Ő merev, szabálytisztelő, csak olyan dologba kezd, amit végig is tud csinálni. Egyedül neveli kamasz fiait, felesége meghalt. Ebbe a képbe léptem volna én be a zizegő, örökmozgó, a szabályok egy részét elutasító fruskaként, aki ráadásul jobban néz ki nőben, mint ő férfiban - az ő megítélése szerint.

Egyébként belül én is megfontolt és szigorú vagyok, de próbálok könnyedén viselkedni. Próbáltam harcolni, hadakozni, engem nem érdekel a pénz, szeretem őt úgy, ahogy van, nem akarom felrúgni az életét, de a boldogság mindkettőnknek jár.

De ő nem meri felvállalni, szerinte én túl jó vagyok, nem őt érdemlem. Halálosan szerelmes vagyok, ő is, és mégis kénytelenek vagyunk hátat fordítani egymásnak. Nem válaszol a leveleimre, csak amikor azt kértem, mondjon igent vagy nemet, a szakítás mellett döntött. Amilyen makacs, képes, és soha nem hív. Mit tegyek???

Egy szerelmes asszony

Kedves szerelmes asszony!

Bocsásd meg, hogy szkeptikus vagyok, de abból indulok ki, hogy egy férfi soha nem akar önmagának rosszat. Nem lehet, hogy ez a pasas, akibe szerelmes lettél, titkol előled valamit? Mondjuk, hogy vannak bizonyos dolgok, amiért nem tudna veled élni... Lehet, hogy nincs igazam, de ki az a bolond, aki szerelmes, tisztában van vele, hogy viszontszeretik, ennek ellenére szakít a kedvesével, és ezzel hátat fordít a boldogságnak?

Az pedig, hogy folyton azt hajtogatja: "túl jó vagy hozzám" nekem még gyanúsabb. Hallottam én már ezt lány szájából... És tudod mit jelentett egész pontosan? Azt, hogy: "nem kellesz".

Egyszóval szeretném, ha óvatosabb lennél, és fenntartással kezelnéd ezt az egész szerelmi ügyet. Lehet, hogy találkoztatok, és megijedt bizonyos dolgoktól. Talán túl harsány, túl vidám, túl sok voltál neki, amivel nem tud vagy nem tudna mit kezdeni a mindennapok során. Talán úgy érezné, hogy elnyomnád, talán azt érzi, hogy kezelhetetlen vagy, talán veszélyesnek tart, én nem is tudom. De abban majdnem biztos vagyok, hogy van benned valami, amivel nem tud mit kezdeni, és ami miatt nem veled képzeli a jövőjét.

Őszinte választ vártál, és én azt tanácsolom, hogy ne ringasd magad romantikus álmokba. Ez a férfi nem teljesen őszinte veled, valószínűleg nem akar megbántani. Azt semmiképp nem javaslom, hogy átvedd a "férfiszerepet", és hívogasd, hogy udvarolj neki. Már csak azért sem, mert ha belemegy ebbe a női-szerepbe, és nagy nehezen beadja a derekát, akkor végleg leosztódnak a szerepek, és ez az egész kapcsolatotok alatt nem változik majd - lehetsz Te a férfi örökre!

Szerintem legyél vele kedves mindig (talán tényleg csak nyusziból van), biztosítsd szeretetedről, de nagyon szépen kérlek, ne fuss utána. Én úgy érzem, te már mindent megtettél ezért a kapcsolatért. Most rajta a sor.

Csók: a Facér Pasi