Szőke, prémvadász csajszi akcióban

Hugocskáim! Nem tudjátok véletlenül, tart-e fogadóórát a teremtő? És ha igen, mikor? Mert én bizonyisten ellátogatnék hozzá, és nekiszegezném a fogósravaszt, hogy ugyan minek nő még mindig szőr a nőkön. Vagy, mert nem akarnék senki nevében kéretlenül szólni, csupán a magam prémjéről faggatnám. Kinek okoz ez örömet? Neki? Tényleg így tetszenék neki?

Mert nekem nem telik örömöm benne, sőt! A férfiaknak, akikkel eddig összehozott engem a sors, nos nekik még úgy sem. Tudom, hogy vannak biogazdálkodók, akik ezt olvasva szorosra húzzák bozontos szemöldöküket, és a szőr védelmére kelnének rögvest, ezért én most csak a törpe minoritás (amely halmazban lehet, hogy csak jómagam vagyok?) fájdalmait jajongom el. Azt viszont elmondom.

Mert tényleg nem értem, hogy mire jó ez a sok szőrözés még mindig. Ja, már a biosztanár is megmondta, hogy a szőrre szüksége volt az ősembernek, a hideg ellen tudniillik, és hogy hát az evolúció nem egy pár perces folyamat. Neki se hittem igazán. Mert ha ez az ősállapot a maga evolúciós szükségességével valóban kihat napjainkra is, akkor mi a magyarázat a kicsi mellemre?! Na? Ugye!! Hagyjuk az evolúciós mellébeszélést! A lassú törzsfejlődés helyett én az ősrobbanást akarom, ami végképp leégeti rólam az összes rusnya szőrszálat.

Megoldást szeretnék - most! (igen, épp szőrös a lábam, kozmetikushoz készülök, de mi köze ennek ahhoz, hogy a megoldást sürgetem?) És azt szeretném, ha nem lenne több mellédumálás szőr ügyben. Mert ebben a témában több a hanta, mint a politikában. Engem például már az első szőrtelenítési akción bevittek az erdőbe. Pedig akkor már gimis voltam, akkor már tudtam, hogy a moziban ülve nem szabad gyanútlanul a srácok popcornos zacskójába nyúlni, és hasonlók, mégis bedőltem a tapasztalt negyedikesek "nemfogfájni" szőrtelenítős rádumálásának.

Elmerészkedtem a lakótelepi kozmetikushoz, hogy a gázrezsón, erre specifikált lábosban melegített gyanta által végre én is beavatott legyek. A "nemfogfájni"-mézesmadzag az első lehúzott gyantacsíknál vált az üvöltő, tűzokádó sárkányok ragadós martalékává. Miközben jó sámánhoz illően már csillagokat láttam minden egyes letépett, forró gyantacsík nyomában, a kozmetikus azzal nyugtatott, hogy a gyantázástól kikopik majd a lábszőröm. Aha! Ennek már tízezer éve. És a szőr nem kopik. Csak sötétedik. Fájdalommentes és kellemetlen utóhatások nélküli megoldás a gyapjú letolására pedig még mindig nem született. Melléduma viszont annál több.

Itt van például a női borotva. Az izzasztókunyhós beavatás után megfogadtam, a szőrszálaimhoz ezentúl csak borotvával nyúlok. De csak rövid ideig barátkoztunk, a női borotva, meg én, nem vagyunk egymás esetei ugyanis. És néha, ha manapság kényszerből összefutunk, nem vagyunk túl barátságosak egymáshoz. A női borotva attól, hogy rózsaszín, még nem jobb fej, mint férfiaknak kitalált társai. Hiába próbál meggyőzni engem a pink promóció. A lehúzás még oké. Csak egy kis szappan, pár simító mozdulat, és máris seggre esik a napfény a bőrömön. Csak épp az utóélet, az nem egy sima ügy! A latex hatás csak pár óráig tart, utána jön a kegyetlen, szúrós valóság. A szőr, ami újranő, nem selymes, puha, meg pihe, hanem érdes borosta, mint a norvég favágók szilánkosra fagyott szakálla. Innentől a férfiaknak nemcsak a szeme akad meg rajtam, de a keze is? Inkább nem próbálkoztam a kaktuszláb-módszerrel pasit fogni. Annyi ígéret van a piacon, kipróbálok valami mást, a gyantánál és a borotvánál biztos van jobb - gondoltam.