Nem tudok az emberek szemébe nézni

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Gábor!

Küszködöm egy problémával, ami nagyon megkeseríti az életemet. Az emberek tekintetével van gondom. Ha beszélek emberekkel, nem tudok sokáig a szemükbe nézni. Az átlagosnál többet nézek máshová, szerintem. Persze zavar, ha észreveszik. Amúgy utálom, ha néznek engem. Gyorsan zavarba jövök. Gyakran érzem úgy, hogy egy helyen lévő emberek(buszon, buszmegállóban...) valahogy mégis egy csoportot alkotnak, és negatív véleményen vannak rólam vagy a cselekedeteimről. Ha meg szembejön egyedül az utcán és hosszan néz, nagyon kellemetlen a számomra. Nem állom a tekintetét.
Közösségekkel kapcsolatban feltűnt, hogy nem tudom átélni, hogy én oda tartozom (pl. régen osztály, most munkahely), valahogy kihúzok, és ezért különcnek tartanak. Szinte csak a saját családom fontos, és értelmezhető. (Sajnos a szüleim elváltak. Amúgy szinte a külvilágtól és emberektől, gyerekektől elzárva neveltek. A feszültséget gyakori szomszédba szökésekkel vezettem le.)
Kissé autisztikusnak érzem így magamat, és a munkámban sok kellemetlenség ér. A munkám olyan, hogy rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba, és még "szerepelni" is kell. A szereplés (cselekvés) addig jól megy, amíg nem nézek senkire, és nem néz valaki egyenesen a szemembe. Nyilvános beszédnél (előadás) jobb a helyzet. Amúgy hétköznap még azt sem szeretem, ha valaki főzés közben néz. A munkahely legalább kényszerített a kapcsolatteremtésre, -fenntartásra, de amióta a kislányommal itthon vagyok, megint nagyon beszűkültem. Mi lehet számomra a megoldás?

Kedves Levélíró!

A tekintet nem csak az emberi, hanem az állatvilágban is az egyik legkritikusabb jelenség. A nézésnek és nézve levésnek rengeteg rejtett szimbolikája van. Sajnos az egyik a Veszély. Ekkor a nézve levés megfigyelést, méregetést, vizslatást, gyenge pontjának kifürkészését jelenti. Jelentheti ezt is, és lehet, hogy volt is alkalma, hogy ez a hit erősödjön meg magában. A legtöbb kisgyerek átesik egy fejlődési szakaszon, amikor úgy érzi, láthatatlan hatalmak, általában a szülei, figyelik. Nem meglesve érzik magukat, hanem mintha a szülei mindentudók volnának és mindenről tudnának. Ez a lelkiismeret kifejlődésekor jelentkezik. A bűntudatra épülő nevelési stílus esetén ez a "megfigyelve levés" szorongáshoz vezethet, és meg lehet tanulni, hogy a figyelés veszélyes.

Azt írja, olykor autistának érzi már magát. Az autisták valóban nem értik és nem tudják a szemkontaktust, tekintetváltást értelmezni és használni. Akár még a különcsége is ezt a vonalat erősíthetné. Ugyanakkor, mivel magának családja, kislánya van, nem hinném, hogy problémája autista gyökerű lenne. Sokkal inkább gondolom azt, hogy ez inkább egy enyhe szociális fóbiás jelenség magánál. Erre utal, hogy negatív gondolatokat tulajdonít másoknak, akik nézik, hogy kellemetlen érzése támad, ha sokáig nézik. Szociális fóbiások vizsgálatából tudjuk, hogy számukra a semleges arcok szubliminális, tehát tudatosan már nem észlelhető vetítése is öntudatlan félelmi választ vált ki.
Ha jól gondolom, és ez magánál egy szociális fóbiás tünet, akkor ezt úgy lehet kezelni, hogy az öntudatlan negatív tapasztalatokat felülírja pozitívvakkal. Erre számos gyakorlatot kieszelhet.

Például újságokban gyakran találhatók nagy szemeket az olvasóra meresztő modellképek, nagy, tiszta, átható tekintetű lányok. Kezdje velük. Nézzen a szemükbe és figyelje meg, milyen gondolatai támadnak. Írja felül gondolatait: pl. gondoljon arra, hogy "ez a lány, olyan, mint a kislányom". Vagy "milyen kedves ez a lány". Vagy próbáljon meg közönyösen, semlegesen nézni a szemekbe. Gyakorolhat tükörrel is, lehet, hogy önmagával sem szeret
szembenézni. Aztán figyelje meg, hogyan csinálják mások, meddig néznek a másik ember szemébe és mikor kapják el tekintetüket. A beszélgetés közben a tekintet elfordítása azt jelenti, "most én beszélek", a tekintet visszafordítása azt, hogy "tied a szó". Tehát a normál szociális kontaktus része a félrenézés, majd visszapillantás. Beszéltessen valakit, és próbálja
meg folyamatosan nézni kedvesen: ez a figyelem és elfogadás jele. Amikor vásárol, vegye észre, hogyha maga mosolyogva ránéz az eladóra és mélyen a szemébe nézve kér valamit, akkor az igen hatásos. Azt váltja ki, hogy kedvesnek gondolják. Ilyenkor meg is erősítheti magában, hogy "kedves vagyok, kedves ez az eladó". Ezt akkor is gondolhatja, ha mogorva az eladó: most neki rossz napja van, de azért biztos kedves.

Ezekkel a példákkal elindulhat, és ha elakad, csak írjon. Fontos, hogy saját negatív gondolatait önmagának tulajdonítsa és ne a másiknak. Pl. "most én gondolom, hogy nem vagyok szimpatikus, de az ő részéről erre kevés bizonyíték van".

Üdvözlettel: Szendi Gábor