Az érzelmi zsarolásról

Vágólapra másolva!
Néha jó lenne, ha a nők képesek lennének férfiaggyal gondolkodni és férfiszemmel figyelni a világot. Mivel erre nincs mód, most itt a lehetőség, hogy megkérdezzünk egy facér pasit, hogyan látja a helyzetünket.
Vágólapra másolva!

Kedves Facér Pasi!

Tulajdonképpen elég humoros, hogy párkapcsolati témában pont egy facér ember véleményét kérem ki, de megadom magam a sorsnak. Tavasszal leszek 24 éves, de zsenge korom ellenére már sok mindenen túl vagyok. (Összeköltözés, eljegyzés, egy másik "majdnem" eljegyzés) Szeretem magamat, elégedett vagyok a sikereimmel, de egyvalamit nagyon szeretnék. Azt, hogy eljegyezzen a párom.

Mindketten főiskolára járunk, egy kollégiumban is lakunk, de külön szobában. Szeretném, ha összeköltöznénk. Igazából tavaly már beszéltünk róla, de nem úgy alakultak a dolgok. Ő azt mondta, hogy szeretne feleségül venni, együtt élni velem, de ezért egy lépést sem tesz. Nekem már kevés az "együtt járás", de ha szóba hozom az eljegyzést, azt hiszi, hogy másnap már el kell vennie engem. Nekem az eljegyzés a fontos, nem is a házasság.

Az a gyanúm, hogy azért nem tesz lépéseket, mert két évvel fiatalabb nálam. Amikor ezt megemlítem neki, azt mondja, hogy kész vállalni a felelősséget, gyereket akar tőlem és együtt élni velem, de nem tesz semmit, hogy akár egy lépéssel is közelebb legyünk a megoldáshoz.

Kérlek, adj tanácsot! Mitévő legyek?

Köszi: Taurus

Drága!

Valami olyasmi lehet a válasz, amit te magad is megfogalmaztál: még nem kész teljesen a felelősségre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vesz téged komolyan és nem szeret igazán.

Valószínűleg nagyon szeret téged a párod. Csak a felelősséget egyelőre nem úgy gondolja megvalósítani, ahogy te. Szeretetét, elkötelezettségét, ragaszkodását nem feltétlenül az összeköltözésben, eljegyzésben akarja kimutatni neked. Az, hogy neked idáig más tapasztalataid voltak más férfiakkal, még nem lehet helytálló érv arra nézve, hogy ő hogyan viselkedjen a saját életében és kettőtök kapcsolatában. Neked vele és az általa nyújtott érzelmi ajándékokkal, nem pedig a volt kedveseid teljesítményeivel kell együtt élned. A mérce ő (és persze te), nem pedig a volt vőlegények. Ő ezek szerint még valóban fiatal az ennyire komoly elkötelezettséghez (de nem a komoly szeretethez), ódzkodik megvalósítani azt, amire vágysz.

Az is előfordulhat, hogy frusztrálja a magas léc, hiszen mindkét korábbi partnered megkérte a kezedet. Az ő szemében úriemberként viselkedtek, így még inkább frusztrálva érezheti magát. Nyugtatnod kéne és biztatnod, nem pedig sürgetned és számon kérned rajta, mikor is fogja beváltani az ígéreteit. Minél türelmetlenebb vagy vele e tekintetben, ő annál boldogtalanabb lesz melletted, mert kudarcként fogja megélni a kapcsolatban nyújtott teljesítményét.

Persze az is lehet, hogy fél. Hiába mondod neki, hogy neked elég a gyűrű meg a szándék, hogy elvenne. Lehet, hogy arra gondol, neked - akinek ennyire fontosak ezek a külsőségek - nem lesz elég a gyűrű, ha megkapod. Ezután majd még többet akarsz tőle. Ugyanolyan erősen fogod akarni a házasságot és a gyerekeket. Nem akar kényszeredett kapcsolatot. Akkor akarja elkötelezni magát, amikor nemcsak te, de már ő is tiszta szívéből érzi, hogy ezt akarja tenni. Ha még csak te akarod nagyon erősen, az nem elég az ő nekilendüléséhez.

Türelemre intenélek. Bízz a szeretetében, a ragaszkodásában! Ne akarj helyette, őt kihagyva dönteni kettőtökről! Ne erőszakold ki az előrelépést a kapcsolatotokban, ne zsarold érzelmileg, ne sürgesd, mert ez az elhidegüléshez vezethet. Inkább légy megértő, türelmes, fogadj el annyit, amennyit ad. Ha így is boldog tudsz vele lenni, s harmonikusnak élitek meg a kapcsolatotokat, előbb vagy utóbb megkapod tőle azt a gyűrűt, amire olyan nagyon vársz. Türelem, bizalom!

Csókol a Facér Pasi