A hiba nem az ön készülékében van

Vágólapra másolva!
Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.
Vágólapra másolva!

Jó napot kívánok!

Fájdalmammal önhöz szeretnék fordulni, mert egy olyan kilátástalan helyzetbe kerültem, ami csak húzódik, és nem oldódik meg, sőt, egyre bonyolultabb lesz. Talán ön tud nekem valami tanácsot adni.

8 hónapnyi ismeretség után egyik napról a másikra beleszerettem egy kollégámba, és ő is belém. Utólag átgondolva nem egészen így történt, mert voltak jelek azelőtt is, hogy vonzódunk egymáshoz, csak egyikünk se vette észre vagy nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Megmagyarázhatatlan, hogyan jutottunk ide. Minden gondolatom körülötte forog, nagyon egymásra hangolódtunk, én rá gondolok, ő abban a percben küld egy sms-t, vagy fordítva. Két hónapja vágyakozunk egymás után, titokban 10 percekre találkozgatunk. Van ugyanis egy nagy akadálya a kapcsolatunknak. Mindketten házasok vagyunk.

Az én házasságomról annyit kell tudni, hogy amióta tart, szinte sose volt boldog. Már megbeszéltük a férjemmel, és arra jutottunk, hogy nincs értelme tovább kínoznunk egymást, fájdalmas a szakítás, de nem érdemeljük meg, hogy így éljük le az életet.

Viszont a "barátom" oldala kicsit bonyolultabb. Volt egy házassága, de a felesége beleszeretett valakibe, ezért elváltak. Akkor ő nagyon maga alatt volt, szinte meggyűlölte a nőket. Aztán jött a mostani felesége, aki "felemelte". Mindenki nagy csodálkozására hamarosan össze is házasodtak, és jött a gyerek. Aztán jöttem én, aki megzavarta ezt a házasságot. Azt is el kell mondanom, hogy nem én kezdeményeztem, ő volt a rámenősebb, én meg engedtem a csábításnak. Most két hónapja vagyunk "együtt". Bár még testi kapcsolatunk sem volt, mert mindketten meg akartuk adni a módját, hogy igazából szerethessük egymást, ne csak szeretkezzünk egyet. Az ő házasságához visszatérve: most volt a harmadik házassági évfordulójuk. Már a feleségének is elmondta, hogy nem szerelmes belé, elhamarkodottnak érzi ezt a házasságot, és vonzódik egy másik nőhöz. Persze jött a hiszti meg a zsarolás. Megzsarolta a gyerekkel, hogy ha elválik, eldobja magától a fiát.

Én mindeddig a háttérben álltam, vártam türelmesen, hogy eldöntse, mit akar. A problémám pedig az, hogy biztosan tudom, szeret engem, szerelmes belém. Már volt két alkalom, hogy megegyeztünk, nem folytatjuk, de másnap jött, hogy nem tud elengedni, mert szeret. A gond, hogy nem tud elszakadni otthonról sem, de nem a felesége miatt, mert igaz, hogy sajnálja őt, mert bántotta, kihasználta, de a fő ok a kisfia.

Szeretnék segítséget kérni, tanácsot, hogy mit tegyek, hogyan vészeljem át ezt a bizonytalan időszakot, mert mindennap együtt vagyunk a munkában, és külön-külön hazamegyünk azokhoz az emberekhez, akik már nem számítanak olyan sokat, mint azelőtt. Mit kéne tennem? Elfelejteni nem tudom, hisz minden nap látom. Nem tudom, hogyan kell nem szeretni. Haragudni rá nem tudok, amiért ennyire határozatlan. Csak várok és várok, csak telnek a napok, egyik a másik után. Hogy lehet egy ilyen helyzetből kikerülni? Kicsit megkönnyebbültem, hogy leírtam mindezt, de tudom, holnap ugyanilyen rettenetesen fogom magam érezni.

Köszönettel, ÉN