A láthatatlan erőszak

Higgadt jellemre vall, ha egy nő a békesség kedvéért nem reagál a megalázó kifejezésekre. Egyszer. De ha rendszeresen "benyeli" ezeket és megpróbálja magában feldolgozni a dolgot, az komoly gondra utalhat. Tény, hogy a verbális bántást gyakran követi bántalmazás.

Nem baj, nem lesz ez mindig így. Kibírom, amíg Kata ovis nem lesz, akkor elkezdek megint dolgozni, és itt hagyom. Itt hagyom ezt az egészet, ezt a nem normális kiszolgáltatottságot, a lelki terrort. Az elején persze majd szűkösen élünk, de inkább éljek nélkülözve nyugalomban, mint pompában de nyugtatóval - gondolja Katalin, miközben gyerkőcét öltöztetve éppen a szokásos szemrehányásokat hallgatja férjétől, aki mint minden nap, ma is eljátssza saját "mennybemenetelét", a "ha ő nem lenne éhen halnának, éppen ezért ne dumáljanak" monológját. Katalin már fel sem háborodik, már ki sem kéri magának, pedig csak úgy záporoznak a szitkok, az átkok, az újabb és újabb megaláztatások, a semmibevevések, a kiszolgáltatottságát megerősítő megjegyzések. "Majd ha Kata ovis lesz."

Aztán nem történik semmi. Mert mindig van fontosabb. A gyereknek család kell, program kell, ruha kell, óvodába megy, minden kell. Az anyának háttér kell, a hivatalos társas létezés kell. És persze nem csak ezért nem történik semmi. Ha pontokba tudnánk szedni azokat a tényezőket, amelyek miatt egy érzelmi és/vagy anyagi függőségben lévő nő képtelen kitörni ebből a viszonyból, az ezekre található megoldó képleteket is ismernénk már.

Minden szóbeli bántalmazással kezdődik, ezért a verbális erőszak felismerése hihetetlen fontossággal bír. A nők azonban a békesség kedvéért, vagy védekezésképpen gyakran immunissá válnak a sértő és gúnyos kifejezésekre, a becsmérlő, alázó megjegyzésekre. A struccpolitika, a válság e korai szakaszában a lehető legrosszabb álláspont, hiszen a statisztikai adatok szerint a verbális megalázásokat gyakrabban követi bántalmazás, mint nem. Sajnos az is bebizonyított tény, hogy a bántalmazás nem véletlen, kiszámíthatatlan indulati cselekedet, melyet mindkét nem tagjai egyforma gyakorisággal követnek el, hanem rendszeres és módszeres folyamat, amelyet a leggyakrabban férfiak alkalmaznak nőpartnerük ellen.

A NaNE felmérése szerint a következő leggyakoribb válaszok érkeztek a "miért marad" kérdésre:

A gyerekek ("A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.")
Szerelem ("Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok.")
A valóság letagadása ("Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.")
Szégyenérzet ("Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem.")
Bűntudat ("Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól.")
Az önbecsülés hiánya ("Úgysem találnék nála jobbat.")
Félelem ("Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is, meg a gyerekeket is.")
Beletörődés ("Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki sem segíthet rajtam.")
Anyagi biztonság vagy gazdasági függés ("Nem tudnám egyedül eltartani magamat és a gyerekeket. Egyébként is, hová mehetnék?")
Érzelmi zsarolás ("Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.")

Forrás: www.nane.hu

Az, hogy valaki ilyen helyzetbe kerül, nem írható egyértelműen a neveltetés, az otthonról hozott negatív minta számlájára. Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért, Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NaNE) szervezet munkatársa szerint az ilyen viselkedések hátterében sokkal összetettebb, szocializációs probléma áll. "Párkapcsolati kultúrát az iskolában nem tanítanak, viszont minden hatással van ránk. A neveléstől kezdve, a környezeti hatásokon át, az otthoni, majd kortársi kapcsolatokig minden hat. A popkultúra, az irodalom, de még az életmód magazinok «pszichológus tanácsadóként» feltüntetett szakértői is."

A rengeteg hitelesnek vélt tanácsadásból, mintából, olvasott és halott dologból azonban nem áll össze a kép, ezért lehetséges az, hogy a nők sokkal inkább "benyelik" a verbális megaláztatásokat, befelé fordítják a feszültséget. Talán erre vezethető vissza az a közismert tény is, hogy a nőknél sokkal nagyobb arányban fordulnak elő pszichoszomatikus betegségek.