Anyám és én 30 évesen

Vágólapra másolva!
Mielőtt azt hinnénk, hogy a mi életünk radikálisan más, mint a szüleinké volt, álljunk le egy pillanatra. Merthogy: a világ ugyan megváltozott, de a belénk kódolt "forgatókönyv" ugyanaz.
Vágólapra másolva!

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! - ezzel a mondással a legtöbb pasit a világból ki lehet kergetni. Hajlamosak is elütni a dolgot valami olyasmivel: ugyan már, a világ ma össze sem hasonlítható a 30 évvel ezelőttivel, a mai csajok teljesen más életet élnek, mint a szüleik hajdanán! Nos, az tényleg igaz, hogy ma a nők már többnyire nem mennek tizenéves fejjel férjhez (még huszonévesen is alig), és teljesen elfogadott, hogy egy harmincas nő a gyerek helyett a munkájára, a karrierre, az önmegvalósításra koncentrál.

Ez azonban Szendi Gábor klinikai szakpszichológus szerint csak a látszat: valójában nagyon is meghatározza életünket, hogy milyen "szerepet" tanultunk otthon. "Hiába megy el valaki Amerikába és lesz belőle sztármenedzser, az intim helyzetekben, amikor a szerelmével vagy a gyerekével van együtt, nem tud kibújni a bőréből" - mondja.

Ennek ellenére bármelyik mai fiatal nőt kérdeznénk meg, nagy valószínűséggel határozottan azt állítaná, hogy az ő élete teljesen más, mint az anyjáé volt ugyanennyi idősen. Valóban: a lányok hozzáállását a családalapításhoz, a hagyományos női szerepekhez radikálisan változtatta meg a technológiai fejlődés, és az, hogy a mai fiataloknak sokkal több a lehetőségük az érvényesülésre.

A 25 éves Karafiáth Metta például igazi modern nőnek vallja magát: "Dolgozom, egyedül élek, és eszem ágában sincs gyereket vállalni. Édesanyám ennyi idősen már kétgyerekes családanya volt, a nővéremet húszévesen, szinte gyerekfejjel szülte. A 25. születésnapomon megkérdeztem tőle, nem félt-e ilyen fiatalon szülni. Azt mondta, egyáltalán nem is gondolkodtak a dolgon. Nekem viszont - úgy érzem - egyelőre más dolgok fontosak, nem sürgetem a családalapítást."

Bárkányi Lili egészen más mintát hozott otthonról, mint Metta, a két lány jelenlegi élete abban mégis hasonlít, hogy egyelőre egyikük prioritási listáján sem a családalapítás van első helyen. "Az édesanyám ugyanúgy egyetemre járt, mint én, amikor 25 éves volt. Ő harmincévesen szülte a bátyámat és 32 évesen engem. Mi akkoriban kései gyereknek számítottunk, ma viszont már ez számít normálisnak." Lili azt mondja, a legnagyobb különbség az, hogy édesanyja már gyerekkora óta pontosan tudta, mivel szeretne foglalkozni: "Az anyukám vidéken nőtt fel, és legfőbb vágya volt, hogy felvegyék az Iparművészeti Főiskolára. Az, hogy ő felkerült Budapestre, óriási lehetőség volt neki. Nálam viszont nem ilyen egyértelmű, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni, egyelőre egyetemre járok, mindenre nyitott vagyok, mindig újabb és újabb dolgokat próbálok ki."

Forrás: [origo]

A pszichológus azt mondja, természetes, hogy a lányok számára az anyjuk számít modellnek a szerepek eltanulásakor. Éppen ezért különösen fontos, hogy milyen a lányok viszonya az édesanyjukkal. Lili elmesélte: sokan furcsának tartják, hogy egyelőre nem tervezi az otthonról való elköltözést. "A velem egykorú barátaim már majdnem mind külön élnek a szüleiktől, vagy azért, mert függetlenedni akartak, vagy mert nem jöttek ki jól velük. Én viszont egyelőre nagyon jól érzem magam otthon, és bár teljesen más a természetem, mint édesanyámnak, nagyon jól kijövünk egymással" - mondja.