A feleségemet akarom!

Vágólapra másolva!
A Facér Csajszi szerint - bár már elcsépelt, közhelyes, s az unalomig emlegetett, hogy a szerelem egyik alapköve a bizalom, s ha az egyszer eltűnik, nehéz - majdnem lehetetlen - újra felépíteni.
Vágólapra másolva!

Szeretném, ha segítenél. Tavaly májusban elváltam, mert azt hittem, hogy a feleségem megcsal. Borzasztóan féltékeny voltam, szóval hülye voltam. Pár hónap múlva sikerült végre találkoznom vele, de nem kaptam egyértelmű választ arra a kérdésemre, hogyha megváltozom, kibékül-e velem. Sikerült kiharcolnom, hogy többször láthassam a gyerekeimet, így vele is többször tudtam hol órákat beszélgetni, vagy néha-néha összekülönbözni.

Egyszer átölelt, de utána semmi sem történt. Azt még tudnod kell, hogy szilveszterkor, amikor összezörrentünk állította, hogy nincs hapsija, és csak én voltam az egyetlen férfi az életében. Most viszont kiderült, hogy a barátja elég sokszor náluk alszik.

Én megpróbáltam másnál vigasztalódni, de nem találtam azt az érzést, amit akkor éreztem, ha hozzá bújtam. Én elmondtam neki, de megsértődött. Nem érti, hogy ha szerelmes vagyok belé, akkor hogyan tudok mással ágyba bújni. Fáj a szívem utána, de nem akarom, hogy lássa rajtam, hogy mit érzek. Mit csináljak?

Drága!

A kissé hektikus leveled alapján elmondhatom, hogy komoly kis kutyaszorítóba kerültél. Magad alatt vágtad a fát a házasságodban, féltékenykedtél a feleségedre, végül el is váltál tőle, most meg szeretnéd visszacsinálni az egészet. Szeretnél újra boldog lenni vele, mintha mi sem történt volna. Ilyen persze csak a mesében van, a valóság ennél kegyetlenebb. A szerelem egyik alapkövet a bizalom, amit neked sikerült kitartó munkával jó alaposan lerombolnod, az igen nehezen építhető újjá. A feleséged valószínű, hogy igen nehezen élte meg, hogy te indokolatlanul féltékenykedtél rá, ezzel megnehezítetted az életét, majd elváltál tőle, elhagytad őt és a gyermekeidet. Szerintem valami nagyon összeomolhatott, eltörhetett benne ezek után. Hiába most a szép szó, az ígérgetés, már nem találja magában azt a régi érzést, amit irántad táplált. Csalódott, kudarcként éli meg a kapcsolatotokat, és valószínűleg nem akarja még egyszer ilyen komolyan megégetni magát, ezért nem is gondolkodik benned.

A szakítás utáni oldás-kötés állapot majd' mindenkinél előfordul, így nálatok is felbukkant, amikor egyszer a kocsiban beszélgetve átöleltétek egymást. De egy ilyen nosztalgiázásra alapozni a reményt, hogy hátha újra kialakul valami, túlságosan optimista hozzáállás lenne. Ne tulajdoníts nagy jelentőséget ennek az apró megingásnak! A felséged valószínűleg igazat mond akkor, amikor azt állítja, hiányzol, de már nem akar tőled semmit. Sajnos, ezt tartom a legvalószínűbb forgatókönyvnek az esetetekben. Neki már barátja is van, úgy látszik, megpróbálja lezárni életének azt a korszakát, ami rólad szólt, és most egy másik korszakot akar nyitni. Tudom, hogy ez iszonyú fájdalmas felismerés neked, de sajnos nem tehetsz mást, mint elengeded őt, nem akarsz belemászni az életébe, nem akarod visszahódítani, magadhoz kötni, megbántani.

A legjobbat azzal teszel a kapcsolatotokkal, ha hagyod őt elmenni a saját útján. Mert ha így teszel, a szívében egy nagylelkű, szeretetteljes emberként fog téged megőrizni, és sokkal jobban fog kötődni hozzád, mintha erőszakosan megpróbálnád megzavarni őt az érzelmeiben.

Meg kell emésztened, hogy számodra is lezárult ez a korszak, szép volt, jó volt, de vége van. Próbálj meg mostantól ne vele, hanem magaddal foglalkozni, magadat rendbe hozni, felállni.

Csókol: a Facér Csajszi