A bizonytalanság ereje

Vágólapra másolva!
Mennyire tud befolyásolni egy működő kapcsolatot a hirtelen felbukkanó bizonytalanság saját érzelmeinket illetően? A Facér Csajszi válaszol.
Vágólapra másolva!

Szia Facér Csajszi!

A társkeresőn ismertem meg egy leányzót, aki mind emberileg, mind külsőleg teljesen megfelelt nekem. Egyetlen negatívum volt a kapcsolatunkban, mégpedig az, hogy ő vidéken lakott én pedig Budapesten. A dolog ment is majdnem egy évig: kéthetente lementem hozzá egy hétvégére, vagy - ritkábban - ő jött hozzám. Nyáron már közösen voltunk nyaralni, és együtt töltöttünk kb. három hetet. Mikor együtt voltunk kimondottan jól éreztük egymást, minden tekintetben.

A találkozások közötti időszakot heti 2-3 chateléssel húztuk ki. Talán ebből kifolyólag mondta többször is, hogy ő még bizonytalan benne, hogy bennem találta-e meg az igazit. Aztán egy alkalommal mikor én is valamiért rosszabb hangulatban voltam, hirtelen felkaptam a vizet ezen a bizonytalankodáson. Megírtam neki, hogy akkor inkább hagyjuk abba.

Válaszban benne volt, hogy nagyon meglepődött a levelemen, de ha így gondolom, akkor legyen. Körülbelül egy hónap múlva megírtam neki hogy mégis hiányzik, és beszéljük meg a dolgokat, de nekem úgy tűnt, hogy nagyon bekattant attól, hogy én szakítottam meg a kapcsolatunkat, úgyhogy nem akart békülni. Azt viszont nem értem, hogy miért írta kétszer is azt, hogy ha találok valakit a helyére akkor azt közöljem vele. Azóta két e-mailt is váltottunk, de a legutóbbiban annyira arrogáns volt, hogy megírtam neki, hogy nem leszek levakarhatatlan, úgyhogy befejezem a nyüstölést.

Ettől függetlenül még mindig hiányzik. Négy hónapja nem találkoztunk. Szerinted van még remény, vagy tényleg tovább kéne lépnem?

Köszi: Z

Drága Z!

Eleve nehezített pályán kezdtétek a játékot: társkeresőn ismerkedtetek meg, ráadásul távkapcsolatba kényszerültetek, ami azért nem egy optimális helyzet friss szerelmesek számára. Nem csoda, hogy rengeteg bizonytalanság van ebben a kapcsolatban Ennek a barátnőd hangot is adott, és én úgy gondolom, ez egy őszinte érzelemnyilvánítás, helyzetjelentés, talán szelíd provokáció is volt egyben. Lehet, hogy tényleg bizonytalan volt abban, hogy akarja-e a kapcsolatot veled, tehernek érezte a távkapcsolattal járó nehézségeket (ritkán találkoztok, a hétvége utazással telik), csak nem merte kimondani, hogy ez nincs ínyére. Nyitva hagyta a kérdést, járjunk, vagy ne járjunk, és arra várt, te hozd meg a döntést, mert aztán a felelősség is rád hárítható.

Mivel te nem bírtad a bizonytalanság okozta nyomást, kimondtad: akkor ne járjunk! Ő viszont ezen egy pillanatra sem lepődött meg, vagy szomorodott el, vagy küzdött a kapcsolatért, hanem úgymond kapva kapott az alkalmon. Ez azért elgondolkodtató az ő érzelmeit illetően.

Abból, hogy ő rögtön elfogadta a kapcsolat végének a tényét, én arra következtetek, hogy igazából már várta ezt a szakítást. Még pár nap és hét után sem ingott meg és sírta vissza a kapcsolatotokat, mint ahogy benned felszínre jöttek ezek az érzelmek.

Erőltetni nem jó egy szerelmet, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a lány nem akarja folytatni veled a kapcsolatot, nem hatja meg, hogy hiányzol neki, nem akar békülni, sőt, egyre arrogánsabb veled. Ha szeretne még, nem így élné meg, ez biztos. Egyet tehetsz: békén hagyod. Ez fájó érzés, és nem is múlik el olyan gyorsan. De gondolj arra, hogy minden további közeledéseddel csak egyre messzebbre kerülnétek egymástól, ez pedig nem lenne jó, úgyhogy inkább engedd el őt! Hidd el, a fájdalom senkinél nem tart örökké, akármennyire is úgy tűnik neked jelen pillanatban. Ez a szerelem most nem úgy jött össze, ahogy szeretted volna, ez egy csalódás, komoly lecke, de fel a fejjel. Nyomás előre!

Csókol: a Facér Csajszi