Egy fiatal csábító panaszai

Vágólapra másolva!
Egy kapcsolatban nem a korkülönbség okozza a legnagyobb problémát, hanem az, ha az egyik fél nem ugyanazt érzi és akarja, mint a másik. Olvasónk levelére válaszol a Facér Pasi.
Vágólapra másolva!

Szia!

Nem akarom azt mondani, hogy nagy a problémám, mégis ezt érzem. Nem tudom, hogy mit tegyek, mert már két éve, hogy beleszerettem valakibe, és nem tudom elfelejteni.

Ez a férfi nős, két gyereke van, ráadásul nem is ez az első házassága. Amikor beleszerettem, ezt a tudomására is hoztam, bár hozzáteszem, ez a barátnőm unszolására történt meg. Többször találkoztunk, először ő is hajlandónak mutatkozott a barátkozásra, és ezt tényleg nem kell félreérteni, mert a két év alatt csak mindössze kétszer csókolóztunk, az is nagyon hirtelen jött.

Az első csókunk is egy év múltán esett meg. Viszonylag hamar kiderült, hogy ő nem szerelmes annyira, mint én, de azt éreztem, és mondta is, hogy kötődik hozzám, szeret velem lenni, beszélgetni, egyszóval szimpatikus vagyok neki, és ha nem lenne nős, másképp nézne rám. Ő 53 éves, én pedig 21 vagyok.

Egyszerű lenne a dolog: el kellene felejtenem, mert az erkölcsi érzékem is ezt diktálja, s így, hogy nem történt köztünk testi dolog, nem is lenne olyan nehéz - legalábbis azok szerint, akik tanácsot adtak nekem korábban. Egy pszichológus szerint ez nem szerelem, hanem egy illúzió. Lehet, hogy igaza van. De már annyiszor megbeszéltük ezt a partneremmel. Ő nem szerelmes, én az vagyok, valahogy ezt fogadjam el, mert különben teljesen megkeseredek. Csakhogy tudom, hogy ha meglát, őbenne is előjönnek az emlékek, felfokozott lelki állapotba kerül, mert valamit biztos jelentettem neki.

Ő tudta magát tartani, én csak annyit tehettem, hogy nem mondtam meg neki nyíltan, hogy mennyire szeretem.

Úgy érzem, hogy soha nem fogom tudni elfelejteni őt. Korábban azt gondoltam, ha eltöltünk Pesten egy kellemes éjszakát, mert épp aktuálisan mindketten odautaztunk, akkor minden meg fog változni, vagy pozitív, vagy negatív irányba. De mindegy, merre dől a mérleg, én bármelyiket elfogadnám. Sajnos az éjszakából nem lett semmi, talán a sors akarta így! Utoljára idén májusban találkoztunk, akkor megbeszéltük, hogy most már tényleg elfelejtem. De akkor is majdnem megcsókolt.

A kérdésem: szerinted felhívjam? Attól félek, hogy azt hiszi, be akarok tolakodni az életébe, pedig ez egyáltalán nincs így. Tisztelem őt, mert rendkívül okos, nagyon kedves ember, és a gyerekeit is imádja. Csak hát nem tudok belőle "kiszeretni". Van, hogy úgy érzem, talán sikerül egy másik férfi segítségével, aztán kiderül, hogy még sincs így.

Bevallom, mindig is féltem tőle, de ő is tőlem: a korkülönbség miatt. De amikor kétszer is megcsókolt, nem mondtam neki, hogy ne tegye, mert akkor nem éreztem a félelmet. Mert amikor az ember igazán szerelmes, akkor nem fél semmitől; legfeljebb önmagától.

E.

Kedves E.!

Ha már megkérdeztél, szerintem ne hívd fel, és az lenne a legjobb, ha hagynád nyugodtan élni az életét, te pedig keresnél magadnak valakit, aki megbecsül, szeret, és csak és kizárólag veled, illetve a kapcsolatotokkal van elfoglalva.

Nagyon úgy néz ki, hogy ebben a pasiban is az elérhetetlenség a legvonzóbb. Fogadni mernék, ha elsőre lefeküdt volna veled, már rég másfelé kacsingatnál.

A másik gondnak azt tartom, hogy egy kicsit mintha elbíztad volna magad. Irtó fiatal vagy, és azt gondolod, ha csak egy rövid időre vagy pillanatra is, de el tudtál csábítani egy idősebb hapsit, akkor te már nagyon nagy király csaj vagy, és neked kevés újat lehet mondani. Na, ez nem így van, és jól teszed, ha gyorsan leszállsz a földre, ahol még sok-sok pofon vár az elbizakodottságod és vakságod miatt. Inkább tanulja hibáidból, és keresd az újabb tanulási, fejlődési lehetőségeket!

Persze ennek nem kell feltétlenül rosszul elsülnie, de nem ártana kicsit nyitnod mások felé. És igenis embereld meg magad, azaz keress olyat, akinek nem teszed tönkre az életét és hozzád is való. Még az se baj, ha 53 éves, csak olyan legyen, aki csak veled tud lenni.

Csókol a Facér Pasi!