A szabadidő ára

Az idő pénz, de hogy melyik ér többet, arról megoszlanak a vélemények. Egy amerikai kutatás szerint ugyanis szívesen mondanának le néhány dollárról a dolgos asszonyok, ha cserébe több szabadidejük lenne. Vajon, itthon milyen eredménnyel zárulna egy ilyen felmérés?

Annamária huszonkilenc éves, másfél éve, önszántából szállt ki a mókuskerékből. Egy multi cég vezető beosztású állását és napi 18-20 órányi munkát hagyott a háta mögött.

"Hormon problémáim voltak, rendszeresen jártam orvoshoz, aki egyszer azt mondta: ha nem hagyom abba a túlhajszolt életvitelt, talán gyermekem sem lehet majd. Nem volt kérdés, hogyan tovább - most a családi vállalkozásunkban dolgozom és nyelvórákat adok - meséli. Annamária állítja: meggyógyult, ám esze ágában sincs visszamenni az őrült hajtásba, hiszen most olyan elfoglaltáságokat is megengedhet magának, amelyekre azelőtt gondolni sem volt ideje. - Apróságokról, ám annál fontosabb dolgokról beszélek: például főzhetek a férjemnek, vagy találkozhatok a barátaimmal - teszi hozzá.

Annamária esete jól példázza azt a tendenciát, amelyet az Amerikai Munkaügyi Hivatal által készített, az MSNBC-n közzétett tanulmány jelez: az általuk megkérdezett nők tíz százaléka töltene szíve szerint kevesebb időt a munkahelyén, még akkor is, ha emiatt kevesebb pénzt tudna hazavinni - míg a férfiak közül csupán alig több mint 5 százalék bólintana rá hasonló munkafeltételekre. A kutatók szerint ez a különbség egyrészt rámutat a nők aránytalan háztartásbeli szerepvállalására, illetve arra, hogy a gyengébbik nem képviselői több időt szeretnének családjukkal, barátaikkal tölteni.

Tóth Olga, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa szerint azonban - bár Annamária példája nyilvánvalóan nem egyedi eset - az amerikai kutatásból mégsem lehet messzemenő, globális következtetéseket levonni.

"Egyrészt a tanulmányban szereplő két szám statisztikai szempontból nem jelent nagy különbséget, másrészt Hollandiában és a skandináv országokban például éppen fordított a tendencia: egyre több férfi vállal részmunkaidős állást éppen azért, hogy ők se maradjanak le a gyerekek első lépéseiről, vagy első szavairól."

"Harmadrészt amerikai és az európai emberek életszemléletét és a munkához való hozzáállást nehéz összehasonlítani, hiszen egészen más modellek jellemzőek a két kontinensre" - folytatja a szakember. - Ez történelmi okokra vezethető vissza: az Egyesült Államokban a II. világháború után kialakult egy széles középosztály, amelyik egy nyugodt, kertvárosi életformát vett fel: a nők otthon maradtak a gyerekekkel, rendezgették a családi fészket, míg a férj dolgozott."

"Ezzel szemben Európa lerombolt, lebombázott terület volt, ahol az újjáépítéseknél ugyanolyan szükség volt a női munkaerőre, mint a férfiak dolgos kezére. Éppen ezért az Egyesült Államok-beli nők csak az elmúlt néhány évtizedben jelentek meg tömegesen a munkaerőpiacon, ráadásul az egy-két generációval előttük élő családtagoktól sem ezt az életvitelt leshették el."