Rossz vele, de rosszabb nélküle

Vágólapra másolva!
Gyakran hallani, hogy a nők azért lépnek ki a férfiaknál nehezebben egy kiüresedett kapcsolatból, mert félnek attól, hogy egyedül maradnak, mondván: többen is vagyunk, hamarabb is örgeszünk, mint a teremtés koronái. Kérdés, hogy valóban szakítani kell-e, vagy inkább csak túllépni sértettségünkön s netán valamit tenni is a boldogságunkért.
Vágólapra másolva!

Egy nő élete akkor ér igazán révbe, amikor úgy érzi, megtalálta élete párját. Generációkkal ezelőtt, déd- és üknagyanyáink idején, már kicsi gyermekkorában, sőt, volt, hogy már a születése pillanatában eldöntötték a szülők, lányuk kivel éli le majd az életét. Hogy boldogan vagy boldogtalanul-e, az nem volt igazán szempont, így legtöbben, bár látszólag boldog házasságban éltek, sok kis poronty édesanyjaként, soha nem ismerték meg a szerelem érzését - vagy ha időközben mégis megtörtént a nagy fellángolás és az kiderült, annak biztosan csúnya vége lett.

Ma már az ember lánya szabadon dönthet, sőt - keresgélhet, válogathat, ha az egyik fiú nem tetszik, mehet útjára, majd jön a következő. Liberális világunkban igen kevés szabály létezik, ami megtilthatná két szerelmesnek, hogy összekösse életét s ennél is kevesebb arra, hogy bárki felbonthassa házasságát, ha az már nem jól működik, vagy csak egyszerűen unalmas. Mégis sok nő és férfi él olyan kapcsolatban, amely talán nem kielégítő a számára, mégis jobbnak tarja, mint a semmit.

Éva három éve él együtt kedvesével, kapcsolatuk nagy szerelemnek indult. "Ma sincs vele semmi bajom, sőt nagyon szeretem, de azt nem állítom, hogy nagyon felemelő és kirobbanóan boldog az életünk. Elvagyunk, dolgozunk, közösen vettünk lakást. Nekem semmi kedvem ebből kilépni, még ha néha vágyom is némi vérpezsdítésre, mert azt gondolom ,előbb-utóbb mindenkivel eljutnék erre a szintre."

Érzelmek hullámain

Azt persze nem lehet állítani, hogy ha egy kapcsolat kihülőfélben van, akkor az a legjobb megoldás, ha az ember összepakolja a holmiját és továbbáll. Lehet, hogy célravezetőbb, ha tenni próbál érte. Arról ugyanis, ha egy kapcsolat unalmas vagy nem jól működik, szinte biztos, hogy nem csak az egyik fél tehet.

"Az érzelmek hullámzóak. Ez a természetük. Nincs ambivalencia nélküli érzelem. Nem lehet 24 órából 24 órát csak szerelmesnek lenni, csak imádni, csak boldognak lenni" - írja C. Molnár Emma pszichológus A nő ezer arca című könyvében, majd személyesen is megmagyarázza ezt. "Gyakorlatilag a kapcsolatoknak két oldaluk van: az egyik a felemelő, elgyönyörködtető, szeretetteljes és a fékező, a másik pedig az önmérsékletre bíró, az áldozatot hozó, a terhet jelentő. Minden kapcsolatnak sajátossága ez a kétarcúság. Egy kapcsolat, a pszichológia nyelvén, a 'kölcsönösen kielégülést nyújtó interakciók sorozatától' lesz felemelő és szeretetteljes, amihez szükséges a másik ismerete, az idő, a szándék, az együttműködés."

A pszichológus szerint, egy kapcsolat összetartó tényezőiről beszélve, nagyon fontos megemlíteni a kötődést, ami az együtt töltött idő során, a közös élmények kapcsán alakul ki két ember között.

Krisztina például kifejezetten boldogtalan a kapcsolatában. Párja sokszor magára hagyja, elmegy szórakozni, kevés közös programot szerveznek, ő mégis azt állítja: biztosan nem tudna mást így szeretni, még akkor sem, ha az a más megadna neki mindent. "A párom az, aki mindent tud rólam, ismeri a gondolataimat, érti a reakcióimat. Bár egy ideje nagyon üresnek tűnik a kapcsolatunk, akkor sem tudnék nélküle meglenni" - mondja a fiatalasszony.

C. Molnár Emma azt állítja, hogy amikor valaki úgy érzi, "rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül", akkor az egy nagyon súlyos érzelmi kettősséget él meg. "Olyan, mintha valaki külső kényszer hatására lenne benne egy kapcsolatban, pedig tulajdonképpen a belső kötődés irányítja: azok a még mindig meglévő kölcsönös örömöt, kielégülést nyújtó élmények, amelyek az embert egy kapcsolatban tartják - viszont megújulni és fejlődni már nehéz vagy szinte lehetetlen."

Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy minden társas kapcsolatnak van egy olyan vonulata is, hogy a kölcsönös fejlődést segíti. Fontos, hogy a felek az együtt töltött idő során tanuljanak egymástól, ébredjenek rá képességeikre és találják meg céljaikat - tehát, hogy a partner által önmagukhoz is közelebb kerüljenek.