Éva egy orvos telefonszámát szerette volna megtudni, ezért felhívta néhány ismerősét, szám szerint hetet, hogy segítsenek neki. "Hét emberből hét kért egy perc türelmet, amíg megnézik a mobiljukban a számot" - mondta Éva. "De talán még ennél is ijesztőbb, hogy amikor a gyerek a nagyi telefonszámát kérdezte, nekem is elő kellett vennem a telefonomat."
Éva szavai akár illusztrálhatnák is azt a tanulmányt, amelynek az állításai szerint a technológiai függősség tompítja az agyat.
Egy angol magazin megbízásából kiderítették, hogy a britek negyede nem tudja saját vezetékes számát, és alig egyharmaduk tudja csak legalább három közeli rokona születésnapját. A tanulmány szerint a szigetországi átlagpolgárnak legalább öt jelszót és PIN kódot, három biztonsági azonosítót, és három bankszámla számot kell tudnia. Ezért 10-ből 6 ember információ-túladagolásban szenved, és azt állítja, hogy fel kell írnia a számokat, hogy el ne felejtse. A megkérdezett 3000 ember több mint fele bevallotta, hogy ugyanazt a jelszót használja minden számlájánál, még azt is kockáztatva, hogy megkönnyíti annak a dolgát, aki fel akarja törni ezeket.
Ian Robertson professzor, a kutatás vezetője úgy vélte: egyre több dologra kell emlékeznünk, ezért egyre többen bízzák rá magukat a különböző gépekre. Ám, ha kevbeset használjuk, edzük a memóriánkat, az annál inkább romlik.
A balangrajzoktól az okos mobilig
De vajon valóban hülyülünk-e a technológiai mankók használatától? Nyíri Kristóf filozófiatörténész, aki a mobiltelefonok társadalmi hatásait vizsgáló kutatás vezetője volt, úgy gondolja: nem.
"Szeretnék emlékeztetni egy 2500 évvel ezelőtti kollégámra, egy bizonyos Platon nevű filozófusra, aki Phaidrosz című dialógusában arról értekezik: nagy baj az, hogy feltalálták a betűírást, mert feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják. Ők ugyanis nem gyakorolják az emlékezőtehetségüket - mivel az írásban bizakodva, kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni."
Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének munkatársa még ennél is távolabbi korokat idézett fel, amikor arról beszélt, hogy amikor az ember elvált a majomtól, akkor elkezdett szerszámokat készíteni. De minden szerszám, ami segített neki a túlélésben, gyengébbé tette egy képességét. "Ugyanez ment végbe a szellemi szerszámokkal is. - mondja a téma szakértője. "A homo sapiens azzal indult meg a kultúrális evolúció útján, hogy szellemi szerszámokat hozott létre. Ezek közül az első a beszéd volt, aztán következett a barlangrajz, majd a képírás, a szóírás, és így tovább. A mobiltelefon, vagy használjuk inkább azt a kifejezést, hogy a mobiltárs a legklasszabb lépés ezen az úton."
"Azt nem lehet megakadályozni, hogy valaki nagy bajban legyen, ha elveszíti a mobilját, hiszen ma már nem egyszerűen a kommunikáció eszköze a mobil. Ami pedig a felejtést illeti: annyi vigaszunk van, hogy ma már sok dimenzióban tud az ember adatot tárolni - a mai gyerekek pedig tökéletesen alkalmasak arra, hogy ezekkel az eszközökkel éljenek, és továbbfejlesszék azokat."
A társ elvesztése
A "mobiltársát" veszítette el Viktor, aki azonban eleinte csak a pénzét, és a bankkártyáját siratta, amikor a kocsijából ellopták a táskáját.
"Azt hittem megüt a guta, amikor kiderült, hogy a táskámat, benne sok pénzzel és a kártyáimmal elvitte valaki. Az, hogy a telefonomtól is megszabadított, csak akkor tudatosult bennem, amikor a rendőröket akartam hívni, és nem találtam."
Viktor egy afféle "csúcsmobillal" bírt, ami ex-gazdája elmondása szerint "fúr, farag, pacsit ad, vagyis fotóz, zenél, híreket mond", és ennek megfelelően meglehetősen drága volt. Hamarosan arra is ráébredt, hogy nem az értéke miatt hiányzik neki a ketyere.
"Nem telt bele pár óra, és kiderült, hogy a telefonom nélkül teljesen elveszett vagyok. Mivel noteszt nem használtam, minden fontos információt a mobilban tároltam. A telefonszámokon kívül a teendőim listáját, a születésnapok dátumát, az igazolványaim számát, a bankkártyák PIN kódjait, de még az ébresztőórát is. A második sokk akkor ért, amikor kiderült, a kicsi lányom születésekor készült képek, és az első kacaja is odaveszett."
Kiderült, hogy Viktor az "agyát tartotta" a mobilban, a segítsége nélkül semmire sem emlékezett. "Hónapok kellettek hozzá, hogy pótoljam az információkat." Arra a kérdésre, hogy most van-e papíralapú notesze, határozott nem-mel válaszol, "de legalább hetente kimentem az adatokat. Fejlődőképes vagyok, nem?" - kérdez vissza nevetve.