Boldogok és boldogtalanok

A magyar az egyik legboldogtalanabb nemzet, Skandinávia pedig majd kicsattan az örömtől - állapította meg több közelmúlt-béli kutatás. Különösen nőnek lenni jó, például Svédországban. Az anyagi biztonság és a példaértékű egyejogúság boldogít ennyire, vagy van más titka is az északi nőknek?

Boldogtalan nép a magyar - legalábbis annak vallja magát. Ez derült ki a TÁRKI tavalyi adatok alapján elkészített népboldogság-analízisáéből is: Magyarországgal együtt két tucat európai ország polgárait kérdezték meg, mennyire érzik magukat boldognak. A huszonnégy ország közül a 20. helyen végeztünk.

Nemrég egy brit kutatócsoport az idén csatlakozó államokban is vizsgálódott - ők sem jutottak szívderítőbb eredményre. Kiderült: Dánia polgárai a legboldogabbak, mi pedig 27 ország közül a huszonötödikek vagyunk a listán - csak Bulgáriát és Romániát sikerült megelőznünk.

Ezek után szinte furcsa, hogy a magyar emberek arra a kérdésre, hogy mennyire érzik magukat boldognak egy tíz fokú skálán, hat és feles átlagpontot adtak - vagyis inkább boldognak, mint boldogtalannak tartották magukat.

A kevesebb sem elég

Kérdés persze, hogy mennyire lehet objektív egy ilyen vizsgálat, hiszen a válaszunk nagyban függ attől, hogy a boldogságunkat firtató kérdés éppen milyen élethelyzetben talált bennünket, milyen lelkiállapotban voltunk.

"Természetesen különböző módszerek vannak arra, hogy hogyan lehet ezt tudományos mércével mérni" - válaszolja a felvetésre a Tárki kutatások elemzője.

"Az igaz, hogy az egy szubjektív meghatározás, hogy ki mennyire érzi magát boldognak. De a kutatás nem egyetlen kérdésből áll: úgy kell elképzelni, hogy a kérdezők egy másfél órás beszélgetést folytatnak a kérdezettel, egy előre strukturált kérdőív alapján. A másfél óra alatt számtalan témát átvesznek, így bár egy-egy kérdésnél befolyásolhatja a pillanatnyi hangulat a választ, de összességében nem torzítja a mintát" - fejti ki Dencső Blanka, szociológus.

"Érdekes tendencia az, hogy a magyarok mindig egy kicsit alább teszik a boldogság mércéjüket, amit objektív szemmel tudnánk mondani rájuk. Vagyis bizonyos válaszaik alapján boldogabbnak tűnnek, mint amilyennek vallják magukat."

Párosan szebb

Talán még ennél is érdekesebb, hogy mostanra már nincs különbség boldogság dolgában a nők és a férfiak között. Régebben nem egy ehhez hasonló vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy a nők, a házasok, a fiatalok, a gyerekesek, és egészséges emberek, tartoznak a legboldogabbak közé, míg a boldogtalanok között sok az özvegy, a munkanélküli, a középkorú, a beteg és a férfi. Mostanra azonban nincs szignifikáns különbség a két nem képviselői között.

A kutató szerint ez annak ellenére így van, hogy a nők még mindig nehezebben boldogulnak - mondjuk a karrier terén, a fizetésük gyakran alacsonyabb, mint a hasonló beosztású férfiaké, kevesebb a női vezető, és a parlamentben is a honatyák vannak túlsúlyban, a honanyákkal szemben.

Természetesen más dolgoktól lesz boldog egy nő, és mástól egy férfi. A nők például sokkal intenzívebben ápolják a kapcsolataikat, és ettől boldogabbak, mint a férfiak.

"Ennek az a különlegessége, hogy mind a 24 országban sokkal boldogabbak voltak azok, akik meg tudják osztani a mindennapi problémáikat valakivel, illetve társasági életet élnek. Magyarországon nagyon magas az egyedül élők aránya - ami részben indokolja a lehangoló 20. helyezést" - fejezi be Dencső Blanka.

Egyedül is megy

"Ez igaz, de a nők itt is szemfülesebbek szerintem." - mondta Viola, egy 35 éves édesanya. "Hiába olvasható a "lélekbúvár" női magazinokban, hogy csupa könny a nő élete, ha nincs pasija, azért mi, csajok képesek vagyunk jól érezni magunkat akkor is, ha aktuálisan nincs párunk. A környezetemben nem egy olyan lány van, akinek még vagy már nincs társa. Ők gyakran együtt mennek moziba, színházba, lejárnak a konditerembe, szóval képesek programokat szervezni és jól érezni magukat."

Azt Viola se tagadja, hogy ez önmagában még kevés a boldogsághoz, de úgy véli, fontos, hogy egy ember jól érezze magát a bőrében. "Én azokban a korszakaimban voltam a legboldogabb, amelyekben nem egyetlen dolog vidított fel. Vagyis, ha nem ment a szekér a cégnél, akkor örültem annak, hogy tetszem a pasiknak. Később a gyerekekkel kapcsolatos dolgok dobtak fel, és az, hogy csodás férjem van, vele tudtam örülni egy egyszerű hétvégi programnak is."

Viola arról is beszélt, mi ami elkeseríti, vagy bosszantja: "A pénz, pontosabban a pénztelenség engem is stresszel. Aztán dühít az is, hogy hiába van két diplomám, nyelvvizsgám, és még sorolhatnám, nőként, anyaként nem találok olyan munkát, ami értelmes, érdekes, és még meg is fizetik. A férfiak egy nagy része még mindig azt gondolja, hogy a nő természetes állapotában kötényben, fakanállal a kezében leledzik. Néha még a forgalomban is a nőt látják bennem, aki - az előbb idézett pasik szerint vezetni se tud."