Búcsú a vasmászókáktól

"Ütött a játszóterek órája" - hirdette egy konferencia címe, amit annak apropóján rendeztek, hogy 2008. december 31-ig kaptak menedékjogot a régi, vasmászókás, kőpárkányos, ütött-kopott játszóterek - e határidő után dózerolás lesz az osztályrészük. De vajon milyen a jó játszótér? Mi és miért fontos a gyereknek és a szülőnek? Miért nem elég, ha a kertben felállítunk egy csúszdát és egy homokozót? És miért éri meg egy civil szervezetnek, hogy pont játszóterekre gyűjt pénzt?

A mai harmincasok, negyvenesek talán nem is tudják, mekkora veszélyben voltak gyerekkorukban. Ráadásul azokon a helyeken, amelyet kifejezetten a gyerekeknek építettek, ahol azért gyűltek össze, hogy játsszanak, jól érezzék magukat - szóval a játszótereken. Akkoriban ugyanis még sokkal kevésbé szigorúan szabályozták, milyen paramétereknek kell megfelelniük a játékoknak, hogy ne szorulhassanak be a legapróbb ujjak, kezek, lábak, vagy - ne adj' isten - a fejek sem.

Nem volt követelmény, hogy a csúszda véletlenül se sebezze fel a gyerek popsiját, az meg pláne nem, hogy ne a betonra, hanem puha gumitéglára essen, aki lepotyog a mászókáról. Mostanra viszont szigorodtak a szabályok, olyannyira, hogy 2008. december 31-e után azokat a játszótereket, amelyek nem felelnek meg bizonyos előírásoknak, egyszerűen le fogják bontani.

Az oviban bohóc, a téren a főnök

Pedig a játszótér fontos. Nemcsak azért, mert itt a gyerek "kitombolhatja" magát, hanem azért is, mert játék közben sok mindent megtapasztalhat. Az EGO klinika gyermekpszichológusa szerint minden életkorban mást és mást.

"Amikor egészen kis gyerekről van szó, aki még nem jár semmiféle gyerektársaságba, itt elkezdi megszokni, hogy milyen, amikor rajta kívül más gyerekek is vannak - ez különösen az egykék világában fontos" - mondja Alpár Zsuzsa.

"Bár az óvoda előtti életkorban a gyerekek még nem egymással, hanem egymás mellett játszanak, megfigyelhető, hogy amikor a homokozóban az egyik gyerek elkezdi püfölni a lapátjával a vödröt, akkor a többiek hamar eltanulják tőle, és rövidesen egy tucat gyerek dobol vadul."

Később az óvodás és kisiskolás korban is komoly szerepe van a játszótérnek. "Amikor a gyerek óvodás lesz, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi a csudának vigyük a játszótérre, amikor az óvodában úgyis ugyanolyan körülmények között, egy csomó gyerekkel játszik együtt" - mondja erről a szakember.

"Ráadásul az óvodai közösségben megvan a maga helye, szerepe, tudják róla, hogy - mondjuk - ő az, aki mindig kitalál valami bohóckodást vagy ügyes a mászókán. A dolognak ott van jelentőssége, hogy annál gazdagabb lesz a szociális viselkedési repertoárja, minél többféle gyerekközösségben létezik. Ilyen lehet a játszóház, a játszótér, az ovi. Lehet, hogy az egyik helyen még új gyerek, akinek meg kell harcolni a befogadásért és a másik helyen ő az oszlopos tag vagy akár vezéregyéniség. Ez fontos ahhoz, hogy később a társadalomban, mindenféle szerepekben meg tudjon felelni."

Anyunak is kell

A játszótér azonban nem csak a gyereknek fontos. "Az anyukáknak is kell a játszótér, mert olyan társaságba csöppennek, amelyet maguk környezetéből esetleg nem tudnának beszerezni. Tippek születnek nevelésre, öltöztetésre, etetésre, vagy akár pletykálkodnak, ami jó a gyes-neurózis ellen. A mamáknak bizony, a téren, elsősorban ez a feladata - csak akkor kísérgesse a kicsit, ha ezt ő igényli. Vannak olyan gyerekek, akiknél nem elég 'háttérintézménynek' lenni, de azoknak a gyerekeknek, akik egy kicsit el tudnak szakadni az anya szoknyája mellől, azoknak jó az, hogy ott is van az anyu, meg nincs is."

Játék, határok nélkül

Fruzsinak van egy kétéves a kislánya, a 13 és 15 éves nagyfiai mellett. Amikor a fiúk kicsik voltak, még ritka volt Magyarországon a gumitéglával alábélelt, csilli-villi játékokkal csalogató park.

"Ilyet akkoriban inkább csak külföldön láttunk - például Barcelonában. Őrületesen érdekes volt azt lesni, hogyan illeszkednek be a srácaim egy teljesen idegen kultúrájú gyerekcsapatba, ráadásul úgy, hogy az összes spanyoltudásuk annyi volt, hogy 'hola'. A másik ilyen hely Párizsban volt, a Luxembourg kertben. Egy hatalmas, elkerített, többgenerációs játszótér állt itt, szemünk-szánk elállt a csodálkozástól, olyan játékokkal. Akkor még csak a nagyobbik utazott velünk, akit öt gombóc fagyival sem lehetett onnan elcsalni."

Fruzsinak Pötyivel viszont már nem kell ennyit utaznia a jó játszótérig. "A kedvencünk a Hajógyári-szigeten van, itt nem csak Pötyi, de a srácok is jól elvannak. Szép is, jó is, biztonságos is. Kicsit ugyan többet kell utazni miatta, de megéri."