A szerelem természete

Vannak, akik hamar egymásra találnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, és vannak, akik kapcsolatból kapcsolatba esnek, és sehogy sem találják az igazit. Ennek ellenére minden szerelemben van olyan közös vonás, ami habitustól, kortól független.

"Nekem tényleg nagyon sok szerelmem volt" - vallja be Virág. "Az egészben pedig az a szörnyű, hogy mindegyiknél azt hittem, hogy ez más lesz, mint a többi, ez már tényleg örökké tart. Úgyhogy, mindegyikükkel fejest ugrottam a kapcsolat közepébe, nem vesztegettem az időt, rögtön beengedtem őket az életembe, a lakásomba, az ágyamba, az első héten elkészítettem közös életünk következő két évtizedének programját."

Virág azt is elmeséli, hogy ez a "lila köd", vagyis ez a rajongóan szerelmes, lázas állapot hamar elmúlt nála.

"Biztos van valami ebben, a hetedik dologban, mert én általában a hetedik héten ébredtem rá, hogy tévedtem. Bár volt olyan is, hogy hét hónapig húztuk együtt, de akkorra már mind a ketten éreztük, hogy jobb lesz, ha szakítunk."

...és leszáll a lila köd

Virág esetét vizsgálva, Dr. Simon Lajos pszichiáter, egyetemi docens - a téma szakértője, aki számos kutatást végzett a szerelem természetét feltérképezendő - fontosnak tartja elmondani: "Vannak olyanok, akik folyamatosan szerelembe esnek. A probléma az, hogy ez magában hordozza azt is, hogy folyamatosan ki is ábrándulnak. Amikor az ember szerelemes lesz, akkor is van egy bizonyos mérlegelés, és elemzés a másik személyével kapcsolatosan. Aki ezt a folyamatot rendszeresen kihagyja, vagy torzítva végzi, az esik szerelembe minden harmadik hónapban. Az is lehet, hogy olyan érzést tart ő szerelemnek, ami nem is az. De az ilyen viselkedés nem nevezethető normálisnak."

De ezzel együtt nem Virág az egyetlen, aki szerint a szerelemben létezik egyfajta felfokozott állapot, amikor észre sem vesszük a másik hibát, vagy azokat az intő jeleket, amelyekből kiderül, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.

A pszichiáter szerint ez a szerelem első fázisa. "Amikor megismeri egymást két ember, a különböző jelzések alapján, amelyek lehetnek illatok, vizuális ingerek, gondolatok, vagy megnyilvánulások, vonzódni kezdhetnek egymáshoz. Ilyenkor mind fontosabbá válik az egyik személy a másik számára. Ezzel elindul egy olyan idealizálási folyamat, aminek során a szerelemben megszűnik az objektivitás, a tárgyilagosság, és a teljes pozitív irányú elfogultság jelenik meg a másik személlyel szemben. Ha ez kölcsönös, akkor nagy a boldogság, mert valóban a tökéleteshez közelít, ha két ember egymásról csak pozitívumokat tud feltételezni, csak pozitívumokat lát bele. Ez a kölcsönös rajongás a boldogság talaja."

A lila köd aztán hamar felszáll, és tulajdonképpen ekkor derül ki, hogy mit is ér a bimbózó kapcsolat.

Kiábrándulás - pozitív vagy negatív?

"Egy idő után elindul egy bizonyos objektíválódási folyamat, amikor a másikkal kapcsolatos információkat nem torzítva, hanem a valóságban értékelik mindketten. Ezt egy csúnya szóval úgy is mondhatjuk, hogy elindul a kiábrándulási folyamat." - magyarázza a szakember.

A kiábrándulás természetesen nem teljes. Az, hogy mennyire "értékelődik le" a másik, az mindig attól függ, hogy milyen erős a pozitív érzés, és milyen értékek vannak a két emberben valójában.

"Ha szerencsés a pár, amikor ez a folyamat megáll, a negatív felébredés nem olyan erős, hogy legyőzné a pozitív értékeket. Ha a "kiábrándulás" ellenére megmarad az egymáshoz való érzelmi kötődés, a közös tapasztalatok, nem vesznek el a pozitív emlékek, a közös jövőkép, akkor természetesen megmarad ez a kapcsolat, hosszú távon, tartósan. Ebből indul azután a családalapítás, házasság, gyerekvállalás."

Hogy ez a folyamat meddig tart, sok mindentől függ, de a szakember szerint kétségtelen, hogy egy-két év után már másképp látják egymást a párok. "Ilyenkor már objektívebben, differenciáltabban értékelik egymást, mint amikor a szerelmi fázis létezett. A teljesen, elsöprő, mindent átíró, és mindent átszínező szerelem, két-három évig szokott tartani."

Természetesen előállhat olyan szerencsétlen helyzet is, amikor nem egymáshoz illő személyek találkoztak.

"Ilyenkor a kiábrándulási folyamat jóval erőteljesebb, és mélyebbre hatol, mint az az érzelmi tartalék, amit a pozitív fázis során a kapcsolat összegyűjtött, s ennek rendszerint szakítás a vége, illetve a teljes kiábrándultság."

Az egyik úton tehát a kölcsönös szeretet, tisztelet és megbecsülés irányába halad a valóságba való visszazökkenés, a másik úton pedig a szétszakadáshoz, a teljes kiábrándultsághoz."