Charlotte-tól a Fehér Hölgyig - krumpli kisokos

Az ördög eledelének is nevezték, mára azonban nincs konyha, ahol ne lapulna meg belőle pár szem. A krumpli az egyik legsokoldalúbb élelmiszer, aminek az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete az idei évet szentelte. Miért érdemes enni? Melyiket süssük, melyiket főzzük? Mire jó még? Kolompér-körkép az újtól a öregig.

Burgonyacsucsorka, földi alma, kartifli, kolompér, krumpér, kutyatök, pityóka, sváb-tök - magyarul krumpli, a világ 4. leggyakrabban fogyasztott élelmiszere. Zsiradék tartalma elhanyagolható, energia- és szénhidráttartalma viszont - a többi zöldséghez képest - magas, de csak 1/3-a a hagyományos fehér kenyérének. Elég sok C-vitamint tartalmaz - igaz, ennek egy részét a tárolás és a főzés közben elveszíti. A B-vitaminok közül B1, a B2, a B3 és a B6 is megtalálható benne. Szeretjük még kalcium, magnézium, és foszfor és vastartalmáért.

A táplálkozási szakemeberek jelentős káliumtartalma miatt is javallják, hiszen ez a vegyület igen fontos szerepet játszik az ideg- és izomműködésben, valamint a sejtek anyagcseréjében. Persze leginkább azért érdemes krumplit enni, mert a paprikás krumplitól a szilvás gombócig sok minden készíthető belőle, ráadásul még finom is.

Amerikából jöttem, mesterségem címere...

Amit mindenki tud róla, hogy a krumpli Amerikából származik, pontosabban Peru és Észak-Bolívia hűvös fennsíkjain őshonos. A tudósok szerint az Andokban már 5000 ezer éve termesztik, állítólag több száz fajtáját ismerték. Egyes források szerint a dél-amerikai indiánok sajátos tartósítási formát is kidolgoztak: ha jöttek a fagyos éjszakák, a földből kikapart növényt szétterítették a földön, majd szalmatakaróval befedték.. Pár nap és éjszaka kellett ahhoz, hogy a krumpli teljesen kifehéredjen; ekkor a nők és gyerekek kitaposták belőle a felesleges nedvességet, és a taposás segített abban is, hogy burgonya héjának nagy része leváljon. Ezután egy sebesen folyó hegyi patakban kimosták a benne keletkezett keserű anyagokat, majd 14 napig szárították. Állítólag az eljárásnak köszönhetően az így tárolt burgonya legalább négy évig fogyasztható volt.

A krumpli előkelő társaságban, az indiánok kincsei mellett hajózott Európáb - ebben nagy szerepe volt Pizarro expedíciójának, aki az 1540-es években hozta be a növényt az Óhazába.

A fiatalos újburgonya

Lassan minden piacon feltűnik az aprótermetű, hámlásra hajlamos finomság, az újkrupmli, ami zsengébb és finomabb, mint idősebb téli változata. Sajnos tárolni nem nagyon lehet, mert gyorsan öregszik: 2-3 nap után már megvastagszik a héja. Sokan utálják tisztítani, mert pepecselős munka, ráadásul barnás hártya meg is fogja az ember kezét - a foltokat egyébként citromlével el lehet tüntetni, de a kesztyűben pucolás is egy készbőr-kímélő megoldás lehet -, ám mégsem érdemes a "pucolt" kiadást választani, mert drágább, ráadásul a héjatlan tárolás következtében csökken a burgonya tápértéke.

Az egészen zsenge szemeket mossuk meg jó alaposan, sózzuk be, és így dörzsöljük le, ami a héjából még rajta maradt - a kicsivel öregebb szemekről késsel kell lekapirgálni a felesleget - utána tegyük hideg vízbe felhasználásig. Az újburgonya kétszer annyi, vagyis 20 mg C- vitamint tartalmaz, mint az "öreg". Fogyasztása szabályozza a szervezet vízháztartását: ödémára hajlamos, magas vérnyomásos, vesebajos betegeknek különösen ajánlható.

Érdemes felhasználni az újkrumpli főzővizét is - mondjuk főzelékekhez -, mivel az ásványi anyagok egy része itt köt ki. Közismert, hogy hányással, hasmenéssel járó megbetegedés esetén "sós vízben főtt krumplival" kell diétázni, de azt valószínűleg kevesebben tudják, hogy a főzővíz is alkalmas az ilyen nyavalyák szövődményeinek enyhítésére, az elvesztett kálium, nátrium és víz pótlására.

Az újkrumplit mindezek felül azért is érdemes fogyasztani, mert teljes értékű fehérjét is tartalmaz. Rendszerint petrezselyemmel megszórva, köretként kínálják, pedig akár leves, vagy egytálétel is készíthető belőle.

Az ördög eledele az adómentes növény
Európai elterjedéséről rengeteg legenda kering. Állítólag eleinte a levelét és a virágát igyekeztek hasznosítani, így nem is értették, miért szerették az indiánok, hiszen a növény föld feletti részének szörnyű íze van. Ráadásul többen rosszul lettek tőle - ami nem is csoda, hiszen mérgező szolanint tartalmaz. Amikor kiderült, hogy a föld alatti gumóját kellene megenni, Oroszországban gyorsan rásütötték, hogy az ördög eledele és fogyasztását vallási bűnnek kiáltották ki. Itt még 1844-ben is csak jutalom fejében vállalkoztak ültetésére.
De nem csak Oroszországban volt szüksége a krumplinak reklámra. Franciaországban egy orvos, bizonyos Parmentier fáradozott az elterjesztésén, igaz, ő elsősorban kenyérkészítésre alkalmas növényként ajánlotta. Mivel a jó doki maga nem sok embert tudott meggyőzni, megkérte XVI. Lajos királyt, hogy segítsen a népszerűsítésben. Így esett, hogy a király hivatalos fogadásain krumplivirágot tűzött a gomblyukába, a királynő pedig a haját ékesítette ezzel. Arról nem szól a fáma, hogy a reklámkampánynak mekkora sikere volt, de az biztos többeket meggyőzött, hogy a király asztalán is gőzölgött pár szem burgonya a lakomák részeként.