A kis bűnök is felnőnek

Aki hazudik, az lop is, aki lop, az előbb-utóbb gyilkol, a gyilkosoknak meg kötél jár - vagy nem? Hol kell meghúzni azt a morális határt, ami felett már nem nézhetjük el a gyereknek, ha rossz fát tett a tűzre? Mikortól kell szigorúan betartatni a szabályokat? Kinőhet-e egy egyszerű füllentésből egy rendőrségi ügy? A pszichológus és a rendőr segít kinyomozni, hová vezethet az aláhamisított aláírású egyes.

Egy hetilapban hosszú írás jelent meg arról, hogy az USA-ban a rendőrök elfogtak egy magyar állampolgárt, aki 42 centet (nagyjából 75 forintot) lopott egy szökőkútból. A férfit meglepően magas, 500 dolláros óvadék ellenében lehetett volna csak kiváltani. A cikk szerzője idézi az egyik rendőrt, akit arról kérdeztek, nem túlzás-e ez 42 centért? "Nem" - válaszolta a rendőr -, "mert amikor látják az emberek, mi a következménye annak, ha jogtalanul eltulajdonítanak 42 centet, akkor nem nyúlnak 42 dollárhoz és 42 ezer dollárhoz sem. Itt kell a tolvajt megállítani."

Az amerikai rendőrök szerint tehát a bűnt csírájában kell elfojtani, tekintet nélkül arra, hogy az elkövető hány éves és mekkora kárt okozott. Valószínűleg a magyar rendőrök és a szülők nem ennyire szigorúak, de vajon kinek van igaza? "Kinőhet-e" egy iskolai füllentésből egy komoly bűncselekmény?

Egy magyar édesanya, Kati szerint van rá esély. Az ő lánya is egészen kis stiklikkel kezdte, egyes alá hamisított aláírással meg egy anyutól elcsent brossal. "Természetesen próbáltuk megérteni, miért csinálta, és igyekeztünk nem megbélyegezni, próbáltunk hamar megbocsátani. Utóbb azt mondom, elbagatellizáltuk az ügyet, mert egyszer csak a rendőrség kopogott az ajtón, amikor a gyereket bolti lopáson kapták." Kati szerint ettől kezdve "már nem volt elég nagy a köténye takargatni a családi szennyest." "Bár a mai napig nem értem, mi szüksége volt rá, hiszen mindent megkapott, de az tény, hogy azóta már nem nézek el neki semmit."

Segélykiáltás

Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus szerint bár valóban lehet egy kicsi eltévelyedés egy későbbi komoly bűn előszobája, a helyzet azonban mégsem ennyire egyszerű. A gyerekek ugyanis nem csak azért követnek el butaságokat, mert elnézzük nekik a súlytalannak látszó simliket.

Az EGO Klinika munkatársa arról mesél, több olyan páciense is volt, akik valamilyen komoly botránnyal igyekeztek felhívni a szüleik figyelmét saját magukra. "Ismertem egy kislányt, aki hihetetlen puritán nevelést kapott. A szürke kosztümös anya és a mindig vasalt öltönyös apa mindent megadott neki, látszólag figyelt rá, együtt tanult vele, ott volt a szülői értekezleteken, kívülről mintaszülőnek látszottak. De a gyerek boldogtalan volt ebben a közegben. Miután a hagyományos módszerekkel mindezt nem tudta a szülei értésére adni, pénzt lopott otthonról, és vett magának egy teljesen felesleges, filléres szépségtapaszt. A szülők természetesen kiakadtak, és nem értették az egészet."

Alpár Zsuzsa szerint az ilyen cselekedetek, vagyis a "cry for help" - azaz segélykiáltás -, ahogy ezt hívják, egyáltalán nem ritka.

"Ez mindenképpen azt jelzi, hogy a szülőnek önvizsgálatot kell tartania, amellett, hogy természetesen a gyerek bűnét is el kell ítélnie." Ehhez hasonló a gunyoros azonosítás nevű jelenség. Ilyenkor a gyerek görbe tükröt tart a szülő elé, vagyis "egy olyan résztulajdonságunkat, egy egészen marginalizált jellemvonásunkat ismeri és nagyítja fel, amit igazán nem teszünk a kirakatba. Mondjuk, azt az álságos, farizeus puritanizmust, ami mögött jólét van."

Bizonyosság kell

A családi háttér, a nevelés, a szülők által lefektetett alapelvek nagyon fontosak tehát. A szakember szerint azonban az is lényeges, hogy a szülők is tartsák magukat ezekhez a korlátokhoz, hiszen ha gyerek azt látja, hogy miközben tőle becsületes magatartást várnak el, de az "ősei" szívbaj nélkül lógnak a villamoson, megkenik a rendőrt vagy becsapják a főnököt, nem veszik komolyan az intelmeket.

De nem csak ezért van szükség következetességre. Alpár Zsuzsa szerint ugyanis a gyereknek bizonyosságra is szüksége van. "Szinte minden gyerek - saját vérmérséklete szerint - feszegeti a határait. A gyereknek ugyanis szüksége van a bizonyosságra, és ha a szülő egyik nap legyint a 'gyerekes füllentésre', a másik nap viszont szigorú és büntet, akkor egyiknek se lesz hitele. Büntetésnek sokszor a mélységes elítélés is elég, ami a gyereket legalább annyira bántja, mintha nem nézhet tv-t, mert a gyerek számára a vigasztalás, a megnyugvás útja a szülő. Aki ezzel képes éreztetni, hogy eddig és ne tovább."

Bűnös és áldozat egy személyben

A családi háttér fontosságával Mihályné Bornemisza Eleonóra, a Bács-Kiskun megyei rendőr-főkapitányság szóvivője is egyetért. A megyeszékhelyen volt egy olyan időszak, amikor nagyon megszaporodtak a fiatalok, gyerekek által elkövetett bűncselekmények. A szóvivő az ezekből szerzett tapasztalatok alapján úgy véli, "ha a gyerek otthon azt látja, hogy a feszültségoldás eszköze az alkohol, hogy a durva szavak, esetleg a tettlegesség 'megbocsátható' a családfőnek, akkor maga is hajlamos lesz, hogy ezt a mintát követve, erőszakkal szerezzen érvényt az akaratának, esetleg terrorizálja a nála gyengébbeket. Azt sem lehet elfelejteni, hogy a bűnözők nagy része valamikor maga is áldozat volt, tehát a terrorizált gyerek hajlamosabb maga is hasonló helyzeteket teremteni."

A rendőr őrnagy szerint attól, hogy a gyerek hazugsággal igyekszik megúszni a feleltetést, vagy "csak" simán lóg a suliból, valóban egyenes út vezethet - mondjuk - addig, hogy hamis bombariadóval igyekszik elkerülni egy dolgozatot.

"Az iskolai bombariadókat nagyon nagy százalékban fiatalok követik el. Egy időben ez is 'divat' volt, a gyerekek csak akkor gondolkodtak el, amikor egyikük lebukott, és megtapasztalták, hogy a dolog rendőrségi eljárást von maga után, ráadásul a szülőknek ki kell fizetni a tetemes bűnügyi költségeket is. Az iskolák is léptek: a bombariadó miatt kimaradt tanítási napot a hétvégén pótolták, így végül semmit nem lehetett megúszni ezzel a módszerrel."

Mihályné Bornemisza Eleonóra úgy véli, a gyereket tisztában vannak azzal, hogy amit tesznek, törvénybe ütközik, de "ennél tovább már nem néznek, nem gondolnak bele a következményekbe, csak az adott pillanatot akarják megúszni".