Ésszel tékozolni

Tegyük a kezünket a szívünkre: az elmúlt egy hónapban hány olyan dolgot vásároltunk, ami nélkül remekül ellettünk volna? Megkértünk három embert, saccolja meg, majd pontosan számolja ki, mennyi pénzt költött felesleges dolgokra, aztán szakemberek segítségvel kinyomoztuk, hogyan védekezhetünk a könnyelmű költekezés ellen.

Három teljesen átlagos embert megkértünk, hogy tippeljenek: az elmúlt egy hónapban mennyit költöttek olyasmire, amire semmi szükségük nem volt. Ezután a blokkok és a banki számlaegyenleg-SMS-ek segítségével azt is ellenőriztük, ki mennyit tévedett. A tippelésben Ica, a 27 éves, egyedülálló középvezető volt a legügyesebb, viszont ő "szórta ki a legtöbb pénzt az ablakon". Harmincezer forintra saccolta az önkényeztetés-számláját, ami majdnem pontosan annyi volt, mint a reális összeg: majd harmincháromezer forint.

"Vettem egy arckrémet, ami nagyon akciósan tizenkétezer forint volt, de már nem használom, mert nem tetszik az illata. Vásároltam egy gyönyörű táskát, tizennyolcezerért, igaz, ilyen színű és stílusú már volt, de nem bírtam megállni. A többi apróságokra ment el, számolatlanul" - avat be bennünket.

A második, költés és saccolás tekintetében egyaránt Zsuzsa, aki huszonötezret tippelt, de a valóság közelebb volt a harmincegyhez. "Most, hogy látom, mennyi pénzt szórtam el, egy kicsit megijedtem. Ez a huszonötezres tipp ugyanis úgy alakult ki, hogy többet akartam mondani, mint a valóság. Lehet, hogy egy kicsit át kéne gondolnom a vásárlási szokásaimat?" - kérdezi, leginkább magától, a 32 éves titkárnő

A legtöbbet az egyetlen férfi vállalkozó, Zoli tévedte, aki úgy gondolta három-ötezer forintnál biztos nem "luxusozik el" többet, ehhez képest majdnem húszezer forintot költött barkácsgépre, boros készletre, magazinokra.

"Bár szerintem a gép nem luxus, de elismerem, kézzel is lehetne csavarozni, pláne, hogy nem is nagyon szoktam otthon szerelgetni. De egy férfiembernek kell az ilyesmi, nem?"

Még egy érdekes adat kiderült a játék során: mindhárman a hitelkártyájukat használták a terven felüli költésre, vagyis hajlamosak voltak eladósodni egy kis örömért.

"Egy kutatás szerint, ha vásárolunk,elborul az agyunk, és a primitív ösztön veszi át az irányítást, ráadásul a gyártók és a kereskedők milliókat költenek arra, hogy olyasmiket is megvegyünk amire semmi szükségünk" - vázolja az indokalatlan pénzköltés lehetséges okait cikkében Times Online publicistája.
Tehát az alantas ösztöneink és alattomos marketing-trükkök áldozatai vagyunk - de hogyan tudnánk kitörni ebből a szerepből?

A szerző erre nézvést nyolc tanáccsal szolgál, amelyeket Bácskai Júlia pszichológussal lektoráltattuk.

1. Lassan járj, kevesebbet veszel

-ez az angol cikk első tanácsa. "Az idő megváltoztathatja a prioritást, először elvakít az akciós ajánlat, a szünet során viszont helyreáll az objektivitás: 'kell ez nekem?' A jó érzést keltő dopamin hullámokban jön, de nem a trófeáról szol, hanem a vadászatról, a részvétel és nem a vétel váltja ki. Ha lezártad az üzletet, következik a megbánás: a vegyület eltűnik, és jön a mélabú. Állítsd át magad a kirakatnézegetésre, mielőtt költenél.

"Annak, aki hajlamos a szükségesnél több mindent megvenni, érdemes minden egyes vásárlásnál, még a pénztár előtt megállni, egy olyan helyen, ahol egyedül van. Ott vegye sorra a kosárban sorakozó holmikat és gondolja végig, valóban szüksége van-e a kosárban lévő árukra. Tegye fel a kérdést: Valóban meg akarom venni? Ahogy a túlzott evésnél, amikor azt gondolja végig az ember, hogy ezt most le kell nyelnem? Ez most kell a gyomromnak? Amire pedig nincs szükség, rakjuk ki a kosárból" - mondja Bácskai Júlia

2. Ne érjünk a kártyánkhoz

Több kutatást is végeztek már, olyan eredménnyel, hogy könnyebben megy a pénz, ha hitelkártyáról költjük: az angol cikk szerzője szerint "a készpénz kiadása fáj a monopoly-pénzé nem, sőt, a kártya érintése is jó érzéssel tölt el: érzed, hogy muszáj venned valamit."

Bácskai Júlia is egyetért ezzel, sőt, úgy véli, a kóros költés első jele, ha az ember bármit hitelre vásárol.

"Voltak olyan generációk, akik soha nem vásároltak, még részletre sem. Elvileg pontosan tudja az ember, hogyha hitelből vesz egy mosogatógépet, akkor az ár többszörösét fizeti ki, még akkor is ha úgy tűnik, hogy 'csak' 3-4000 forintot fizet havonta. Úgy érzi, hogy szabad, hiszen a bármit megszerezhet magának. A valóságban viszont csak kevesen számolják ki, kevesen szorozzák vissza a részleteket, hogy kiderüljön, mennyivel kerül több sok kicsi, mint mondjuk egyszer 50 ezer forint. A vásárló soha nem fogunk jól járni, még akkor sem, ha a plakátokon, szórólapokon ezt látja, mindig a bank jár jól, illetve az, aki elad. Tehát a könnyen megszerezhető hitelkártyák, az öt perc alatt elbírált kölcsönök voltaképpen manipulációk, hogy vegyünk fel hitelt. Pont az ellenkezőjét eredményezik, mint amit a vásárlás közben érzünk: miközben a vevő azt hiszi, hogy hú de szabadon vásárolok, gyakorlatilag nem szabad lesz, hanem fogoly leszek és rab."

3. Ne legyünk sznobok

Szép színes, feltűnő, vagy épp ellenkezőleg, diszkrét kis emblémákért, nevekért, a többszörösét hajlandóak vagyunk kiadni, mondjuk egy ruha esetében, mint az indokolt. Ilyenkor gyakran azzal érvelünk, hogy ezzel "minőséget" vásárolunk, az igazság azonban ennél jóval árnyaltabb.

"Az ember szívesen azonosul a márkával, ugyanolyan értéket lát benne, mint önmagában" - állítja az angol cikk. "Kőkorszaki agyunknak fontos, hogy tartozzunk valahová, valakihez - és ezt a vágyunkat vetítjük ki a tárgyainkra. Az autónknak például nevet adunk, becézgetjük - ugyanígy vonz minket a márkanév. Úgy érezhetjük, hogy nem valamilyen árut veszünk, hanem "törzsi" darabot, valamit, amitől az ilyen ruhákban járó emberekkel - hírességekkel, plakátlányokkal-fiúkkal - egy klubba tartozunk, és ezzel előbbre jutunk a ranglétrán."

A pszichológus szerint is a "klubba" tartozás vezérli az embert, amikor márkás holmit vesz.

"A húsz, harminc éves korosztályban egyre többen vannak, akik súlyosan márkafüggők, ráadásul le és ki is nézik azt, aki nem drága, márkás holmikban jár: gyakorlott szemmel azonnal leveszik, hogy most egy 2500 forintos vagy 25 ezres póló van az illetőn, és csak azt fogadják el, aki az utóbbit megengedheti magának. De a márkás holmikkal mindig valaki másnak akarunk bizonyítani, más előtt akarunk szerepelni. Ez hamis gondolkodást indít el, hogy ne önmaguk legyenek, hanem az a szerep, vagy státusz, aminek képzelik magukat."